Fancsali arany az Olimpiáról

Hosszú Katinka, Gyárfás Tamás, Kiss László

Hosszú Katinkáról szólva el kell ismernem, hogy a három nemes fémből vert aranya után a negyedik arany is be volt nálam kalkulálva, s így némi csalódással vettem tudomásul azt a fránya ezüstöt a negyedik úszása alkalmával. De nem is ez a kis csalódás az érdekes, hanem Gyárfás mosolytalansága az első arany után. Azt a semmi tekintetet aligha vádolhatjuk az öröm hordozásával.
Szóval vajon Gyárfás örült-e a “csak ezüstnek”, vagy még a bronznak sem örült volna?Fullajtárja szerint Gyárfás örült az első aranynak, csak a többiek kudarca miatt nem látszott ez az arcán! És vajon Kiss László, ő mennyire tudott örülni Hosszú Katinka három aranyának, plusz az ezüstnek?Na, de végül is ez is mindegy, a lényeg, hogy a jónép (velem együtt) képes örülni a magyar érmeknek, legyenek azok bármilyen színűek is.Persze ahányan, annyiféle okból! Van, aki egyszerű sport trófeaként tekint az olimpiai játékok eredményeire, mások a nemzeti büszkeségüket élik meg általuk (egy-egy arannyal megfizetünk a tatárjárásért, a török dúlásért, Erdélyért, a Don kanyarért meg mindenért).És vannak, akik a saját sikertelenségük kompenzációs gyógyszereként falják az olimpiai éremtáblázatot.Megint mások a pártszimpátiájukat, fenéknyaló képességüket élik ki, mint azok, akik a magyar narancsligetek színét vitték a magyar csapat melegítőire. Telitalálat, nemzeti színünk a narancs.Akárhogy is, mégiscsak öröm egy-egy magyar arany!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.