A mi képernyőnk

Gerner András – A mi képernyőnk című könyve a pécsi televíziózás történetét mondja el.

Könyv a pécsi televíziózásról

Gerner András: A mi képernyőnk c. könyvének borítójaPécsett került sorra az a könyvbemutató, amelyen Gerner András – A mi képernyőnk című könyvével ismerkedhetett meg az az 50-70 meghívott és megjelent egykori televíziós, akik munkájukkal hozzájárultak Pécs televíziós életének kialakításához, fejlesztéséhez majd némelyek annak teljes szétrombolásához.

Mint egykori “szereplő” (az “eredeti” Mecsek TV egykori megbízott főszerkesztője) magam is jelen voltam és a bevezető vetítésekor, amelyben archív felvételeken láthattuk-hallhattuk a múlt képkockáit, érdeklődéssel néztem-hallgattam a még fiatal Belénessy Csabát, amint a rendszerváltás idején arról löktea szót a kamerába, hogy álmai szerint el kell jönnie a kornak, amikor nem tanácselnökök meg pártkatonák irányítják a televíziós csatornákat, hanem maga a szakma.
Arról nem beszélt, hogy a szakma maga is képes lesz pártkatonaként viselkedni, feneket nyalni a demokrácia keretei között – vagyis nagyon finoman szólva az álma álom maradt!

Nagy munka fekszik Gerner András könyvében, s talán csak a cím becsapós: A mi képernyőnk.
Ugyanis nekünk már nincs képernyőnk!

Ennek persze több oka van, nem csak a “tanácselnökké” átalakult szakmai vezérek, hanem a nagy gazdasági, politikai, társadalmi változások is.

A rendszerváltás idején a körzeti stúdió mellett közösségi és városi televízió, majd magán televíziók is vetélkedtek a közönségért. Jelen voltak minden értelemben a sokszínűség csírái.
A tőkehiány, a kezdők felkészületlensége persze rányomta bélyegét a szakmát kezdő, a szárnyait próbálgató társaságokra, de a sok-sok év alatt országos nevet szerzett televíziós személyiségeket is kitermeltek Pécs televíziós műhelyei.

Mára ebből a sokszínűségből semmi sem maradt!

A visszaemlékezésekben gazdag könyv bepillantást enged a háttérbe, a politika “belenyúlásaira”, a szakmai-emberi leszámolások némelyikére is rávilágít.
Műfaja nem teszi lehetővé az “igazság keresését”, a társadalmi és személyes okok teljes felderítését, de óriási alapanyagot nyújt a korról és nem csak a pécsi televíziózásról. Köszönet érte Gerner Andrásnak!

Bognár László