Kik azok a gyalogosok?

Kik azok a gyalogosok? – kérdezhette magától a tanácsadó, mielőtt belerúgott volna egy asszony hasába.

Figyelem: gyalogosok

Kik azok a gyalogosok? Sakkbábuk.Hát ki a bánat az a gyalogos, aki azt gondolja, hogy feltarthat? – kérdezhette magától a fáma szerint egy kimagasló rangú férfiú kimagasló elismertségű tanácsadója, mielőtt kiszállt volna a terepjárójából, hogy leüsse a gyalogos férfit, majd hasba rúgja annak méltatlankodó asszonyát!
De induljunk a kályhától!
A sakk iránt érdeklődők szerint ló az, aki parasztnak mondja a gyalogot!
Huszáros megjegyzés, annyi szent!

A sakkos-parasztos példát azért hozom fel, mert megfigyelésem szerint az elnevezések mindig tükrözik azt a fajta hozzáállást, amellyel az elnevezők cselekedeteiben is találkozhatunk majd.
Az ügyfeleket még cégen belül is illik X úrnak, Y vállalatvezető hölgynek szólítani, még ha értelemszerűen nincsenek is ügyfeleink jelen, mert így folyamatosan megadjuk azt a tiszteletet, amely nem csak kijár, hanem szükséges is ahhoz a szolgálathoz, amit a munkánkkal végzünk számukra.

Persze láttam-hallottam már másutt olyant, hogy jaj, megint annak a parasztnak fogunk dolgozni; te jóisten, megint a skót ügyfél sirámait kell majd hallgatnunk… és így tovább – általában ez a hozzáállás a teljesítményben is meg szokott látszani.

Éppen ezért aggályos, amikor politikusok szájából hallunk olyan kifejezéseket, hogy “panelproli”, “nyugger” és hasonlók, mert ezekből aligha következik a SZOLGÁLAT alázata és elhivatottsága a politikus részéről.

Éppen ezért, szinte hihetetlen számomra, hogy legyen olyan politikusi tanácsadó, aki már nem csak szavakban, hanem a tetteiben is parasztnak tekinti a magas lóról a gyalogo(s)t, sőt egy nőnek is nekitámad.

A királyok kora lejárt, a bástyából kilopták a cementet, a vezér nem nagyon illik a demokráciához – így most már csak a futóban bízhatunk – talán!

B.L.