Herevasalt vendég a TV2-nél

Vujity Tvrtko Demcsák Zsuzsa partnereként műsorvezetői minőségben fogadta a herevasalt férfiút, Berki Krisztiánt. Tvrtkót kirúgták.

Ki vasaltatja a heréjét?

Vujity Tvrtko és a herevasalt Berki Krisztián a TV2 Mokka című műsorában médiatörténelmet írt. Vujity Tvrtko Demcsák Zsuzsa partnereként műsorvezetői minőségben fogadta a herevasalt férfiút, a magyar celeb világ ismert alakját, Berki Krisztiánt.

Tvrtko kijelentette, hogy az ő egész élete szemben áll azzal az értékrenddel, amit a híres testrészű vendég képvisel, így semmit nem fog kérdezni tőle. Berki ezt kissé nehezményezte, mire Tvrtko kijelentette, hogy neki tuti információja van arról, hogy Berki heréjét nem is vasalták ki!

Bemutatás a nadrág kezdetéig, sőt tovább

A TV2 vendégei igazán nem panaszkodhatnak, heréig bemutatják őket, ha a nézőszám alakulása ezt megkívánja – vélekedtem eddig e képpen, de a mai friss hír szerint mégsem egészen van ez így, hiszen Tvrtkót a csatornától kirúgták.
A Demcsákért aggódókat megnyugtathatjuk, ő marad, hiszen ő a műsor folyamán is kijelentette: számára a herevasalt férfiú szimpatikus (még ha nem is volt vasalva a szóban forgó testrésze.)

Berki amúgy nem panaszkodhat, bár Friderikusz vendégeként sem volt agyba-főbe dicsérve, de mégis csak az a helyzet, hogy minden televíziós csatorna hívogatja őt, hogy a közönség kedvét lelhesse a nagytestű férfiú vasalt lába közén merengve. Márpedig a népnek meg kell adni, ami az övé!

Persze szép utóélete keletkezik most a történteknek.
A Sofőröm Sofőrszolgálat máris 20.000 Ft értékben ajánlott fel szolgáltatást Vujity Tvrtko számára, hogy kifejezze egyetértését Berki Krisztián negligálása ügyében.
Persze az ellentábor sem rest, a volt műsorvezetőn sem maradt a blogszférában keresztvíz.
Magazinunk a TV2 döntését szakmai szempontból nem értékeli, erkölcsi szempontból pedig pláne nem – hiszen e két kategóriát illetően van a TV2-nél éppen elég, hmmm, tapasztalat.

A mi képernyőnk

Gerner András – A mi képernyőnk című könyve a pécsi televíziózás történetét mondja el.

Könyv a pécsi televíziózásról

Gerner András: A mi képernyőnk c. könyvének borítójaPécsett került sorra az a könyvbemutató, amelyen Gerner András – A mi képernyőnk című könyvével ismerkedhetett meg az az 50-70 meghívott és megjelent egykori televíziós, akik munkájukkal hozzájárultak Pécs televíziós életének kialakításához, fejlesztéséhez majd némelyek annak teljes szétrombolásához.

Mint egykori “szereplő” (az “eredeti” Mecsek TV egykori megbízott főszerkesztője) magam is jelen voltam és a bevezető vetítésekor, amelyben archív felvételeken láthattuk-hallhattuk a múlt képkockáit, érdeklődéssel néztem-hallgattam a még fiatal Belénessy Csabát, amint a rendszerváltás idején arról löktea szót a kamerába, hogy álmai szerint el kell jönnie a kornak, amikor nem tanácselnökök meg pártkatonák irányítják a televíziós csatornákat, hanem maga a szakma.
Arról nem beszélt, hogy a szakma maga is képes lesz pártkatonaként viselkedni, feneket nyalni a demokrácia keretei között – vagyis nagyon finoman szólva az álma álom maradt!

Nagy munka fekszik Gerner András könyvében, s talán csak a cím becsapós: A mi képernyőnk.
Ugyanis nekünk már nincs képernyőnk!

Ennek persze több oka van, nem csak a “tanácselnökké” átalakult szakmai vezérek, hanem a nagy gazdasági, politikai, társadalmi változások is.

A rendszerváltás idején a körzeti stúdió mellett közösségi és városi televízió, majd magán televíziók is vetélkedtek a közönségért. Jelen voltak minden értelemben a sokszínűség csírái.
A tőkehiány, a kezdők felkészületlensége persze rányomta bélyegét a szakmát kezdő, a szárnyait próbálgató társaságokra, de a sok-sok év alatt országos nevet szerzett televíziós személyiségeket is kitermeltek Pécs televíziós műhelyei.

Mára ebből a sokszínűségből semmi sem maradt!

A visszaemlékezésekben gazdag könyv bepillantást enged a háttérbe, a politika “belenyúlásaira”, a szakmai-emberi leszámolások némelyikére is rávilágít.
Műfaja nem teszi lehetővé az “igazság keresését”, a társadalmi és személyes okok teljes felderítését, de óriási alapanyagot nyújt a korról és nem csak a pécsi televíziózásról. Köszönet érte Gerner Andrásnak!

Bognár László

Schmitt Pál nem mond le, itt marad nekünk

Schmitt Pál nem mond le, itt marad nekünk

Schmitt Pált úgy kell lemondatni

2012.03.30. Magyarország
Olyan politikai izgalom futott ma végig az országon, amilyen csak választások éjszakáján szokott.
Lemond vagy nem mond le? – ez volt a kérdés.
Mármint, hogy Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke lemond-e azok után, hogy a Semmelweis Egyetem szenátusa 2012. március 29-én délután megfosztotta az elnök urat a doktori titulusától.A meghirdetett időpontban, este nyolckor, a közszolgálati televízió közreadta a nagy érdeklődéssel várt “interjút”.
Az idézőjel ezúttal nem idézett gondolat jeleként szerepel az interjú szóhoz illesztve, hanem a műfaj megcsúfolására utal. A riporter most tényleg beszélő mikrofonállványnak álcázta magát, a koreográfia szerint parádés “fenéknyalást” produkált, jól példázva, hogy hol is áll a magyar közszolgálati televízió a köz szolgálatában.
Borzalmas élmény volt amit kaptunk – ebből a nézőpontból is.

És persze abból a szempontból is, ahogyan az elnök úr, mintegy megsértve azáltal, hogy miközben ő komoly tárgyalásokat folytatott Koreában, addig itt a szenátus gyorsan, az ő megkérdezése nélkül elvette a doktori fokozatát.

Ír majd egy másik dolgozatot, rendeset, nem lopósat

Az elnök úr mindazonáltal kijelentette, hogy írni fog nekünk majd egy másik dolgozatot, amelyben a zöld mozgalom szemszögéből tekint a sportra.

Szóval dehogyis mond le, már hogy mondana, amikor kemény, férfias munkával, az akkori normáknak megfelelően megalkotta társadalmilag hasznos dolgozatát. És ha a témavezetője szól, akkor ő bizony több idézőjelet is kitett volna, elvégre senki munkáját nem akarta kisajátítani, ellopni pláne nem, hiszen mindnek a nevét, akiktől idézett, a bibliográfiában megtaláljuk.

A ma este világosan felmutatta, miképpen ütközik most meg Magyarországon egy avitt, álságos, tekintélyelvű hatalom, vagyis az orbáni rendszer és a modern Magyarországot akarók erkölcsi felfogása.

Botrány van, politikai és erkölcsi válság – amelynek feloldásáért törvényes eszközök bevetésével harcba indul az ellenzék.