Darts
Ma új darts világbajnok született, vélhetően az angol pubok neveltje, mint ahogy egy másik szervezet másik darts bajnoka, Taylor is az.
A mai döntőt végigbosszankodtam az EuroSport HD minőségben nyomott adása alatt, mert az amúgy kitűnő O Shea rettenetesen rossz napot fogott ki a győztes Waites ellen.
Tudtommal Magyarország ebben a sportágban még nem ontja a világklasszisokat, s talán azért nem, mert a hazai falusi kocsmák inkább a kuglit, ezt az idegenszívű játékot méltányolták. (Az elmúlt két év, az elmúlt nyolc év, az elmúlt húsz év, az elmúlt negyven év alatt).
Hát nem nyilazó nemzet a magyar?
Pedig a nyilazás régi magyar szokás, eleink állítólag fényes sikerrel művelték, rettegték is a mi nyilainkat Európában keresztül-kasul.
Ám úgy fest, ez a sport ma még nem tud maga mögött annyi hívet, hogy a politika rákönyököljön és ebből is kisajtolja a magáét.
Ha a magyar nagy kocsmákban a látogatottság meghaladná a kritikus tömeget, nyilván rendes nevet is kapna a játék: Nemzeti nyilak lehetne az elnevezése, s valamelyik uralgó pártember vagy annak loholó embere lenne a sportág élére állítva.
De egyelőre itt még nem tartunk…
Sőt még ott sem tartunk, hogy az aktualitásból ihletet merítsen például a pécsi szórakozóhelyek azon része, amely alkalmas lehetne a darts játék működtetésére.
Nem kell a vendégkör tágítása?
Pedig most, amikor a televíziós csatornák jóvoltából – két világbajnokságot közvetítettek két hét leforgása alatt – könnyebben lehetett volna hirdetésekkel kocsmába, pubba, étterembe csábítani, a dartsszal való ismerkedés lehetőségét kínálva, a tv által fertőzött, fogékony népet.
Ám valószínűleg tömve van minden ilyen hely, semmi szükség marketingre költeni, lecsapni az aktualitásokra, mert az fölös pénzkidobásnak számítana.
(Nyilván rosszul hallom, amikor egész évben a vendéglátó ágazat sirámairól hallok a rádióban.)
De az igazi poén az, hogy Pécsett elvileg működik Darts Club, csak mostanság éppen klubhelységet keres.
Mit is mondhatna ilyenkor az ember: Hajrá, magyarok!
B.L.
