Koronavírus 2. hullám: van felvásárlás?

Nézzük meg a Google Trends segítségével, vajon a koronavírus járvány második hulláma is indukál-e bevásárlási lázat!
Ugyanis a koronavírus első hullámát óriási felvásárlási láz kísérte. Üres polcok néztek ránk az élelmiszerüzletekben. A liszt, a konzervek számítottak olyan sikerterméknek, amelyeknek időnként csak hűlt helyét lelhettük az ÁBC-k pultján. A szájmaszk, a fertőtlenítőszer időnként arany áron is hiánycikknek számított, a WC-papír gurigák is elgurultak időnként élelmesebb honfitársaink otthonába.

Kereslet a liszt, az élesztő, a konzerv iránt

Az elmúlt egy évben a liszt kulcsszóra így kerestünk magyar nyelven a weben:

A Google Trends 2020.09.19-én azt jelzi: a liszt felvásárlására most, a második hullám kezdetén nem került sor!

Az élesztő teljesen hasonló helyzetről ad tudósítást: az otthoni sütés-főzés, kenyérdagasztás nem repíti a házi gasztronómiát a fellegekbe, mint február végén, március elején. Íme, az élesztő iránti keresések tendenciája a weben:

Az élesztő se éledt újjá szeptember közepén, mint keresleti bajnok
Hirdetés

De adjunk esélyt egy másik élelmiszeripari terméknek, a konzervnek is:

Úgy fest, még tarthat a tavaszi túlvásárlás, mint tartalék. E termékcsoporton belül azért a csicseri borsó erősödést mutat.

A szájmaszk iránti érdeklődés ugyan enyhe emelkedést mutat, de a tavaszi mennyiség közelébe sem ér.
Mindezek alapján bátran kijelenthetjük: a koronavírus járvány második hulláma nem generált Magyarországon vásárlási lázat.

***
A Google Trends eszközéről bővebben itt: Trendek rendje: Google Trends

Korábban a téma magazinunkban: Koronavírus: piacokat szűkít és bővít

Bognár László

A karácsonyt holt fával ünnepeljük?

Már csak ez a hír hiányzott nekünk itt az Elbától keletre, a Kárpátok bércei között, Mária országában. A hanyatló nyugat jeles településén, Bordeaux városában, a lakosság által megválasztott zöld polgármester – a HVG cikke szerint – kijelentette: nem akarja halott fával, mint díszítőelemmel ünnepelni a város terein a karácsonyt!

Ez minálunk igazán meghökkentő álláspont, hiszen itt, a Duna-Tisza vidékén az a jó polgármester, aki a lehető legnagyobb fát állítja a város főterére. Az ide felállított karácsonyfa valósággal a hatalom nagyságának tükröződése, a város vezetőinek a lakosság irányába mutatott mérhetetlen szeretetének a szimbóluma is egyben.
Ki is merészelne a polgármesterek közül valami csenevész véznasággal előállni, amikor is a faállítás ünnepélyes pillanatát kamerák tüze öleli körbe, újságírók hada festi le a másnapi hírlapokban és az aznapi online portálokon, hogy honnan, milyen nehézségek árán küzdötték a város szívébe a döglött fát, amit persze nem így neveznek meg, senkinek nem jutna eszébe holttá nyilvánítani a pórul járt tűlevelűt.

Hirdetés

Ám a fa némi vallásos áhítatot is sugall, s ha valaki famentes ötlettel merészelne előállni, az már nem csupán vallásellenes, keresztényellenes vádakkal volna megdobálva, hanem a hazafiúságát, a magyar mivoltát is kétségbe vonnák.
A kistaférungozott templomok mélyéről átkokat szórnának rá, egyes műsorokban a torka elharapásáról ábrándoznának az arra illetékes publicisták, talán még Vidnyánszky Attila is rendezne hirtelen egy színdarabot, amelyben a magyar nép feltámasztja a fát és az ősi értékeket, miközben leszámol a nemzetellenes erőkkel.

Ezért aztán én magam se mernék famentes karácsonyt szorgalmazni, pusztuljon az a fa, ha már ez itt a sorsa, legfeljebb azt javasolhatom: a méretben legyen egy kis mérték!

Bognár László

Ülőgarnitúra – a család kedvenc bútordarabjai

Mindenkinek megvan a maga kedvenc tárgya, nem csak az ülő-, fekvőalkalmatosságok tekintetében. A legtöbb családban a ház úrnője például a kedvenc csészéjéből issza a reggeli kávét, teát. Lehet favorit egy-egy ruhadarab, ékszer, parfüm, és van, aki foggal-körömmel ragaszkodik a kenyérvágó késéhez.

Az is biztos, hogy az étkezőasztal mellett (is) mindenkinek megvan a maga helye. Nincs ez másként a pihenőalkalmatosságok tekintetében sem: ki-ki a megszokott, kedvenc fotelébe, kanapéjára, ülőgarnitúrájára telepedik le.

Ki miért választja a hőn szeretett bútordarabot?

Mindenkinek más ok miatt szíve csücske a sarokkanapé, fotel, U alakú ülőgarnitúra, a 3+2, vagy éppen az L alakú ülőgarnitúra. Zömmel elsődleges szempont, hogy kényelmes bútor legyen: tartsa a hátat, illeszkedjen a testünkhöz, ne legyen túl kemény, de túl puha sem… Ki akarna, ki tudna egy olyan fotelben, ülőgarnitúrán ejtőzni, melyen csak nyűglődik? Nagyon fontos szempont a bútordarab stílusa, színe, anyaga, formája, mérete is. A fiatalabb korosztály gyakorta beáldozza a trend kedvéért a komfortot, de ezzel sincsen semmi baj.

A nap fénypontja, amikor eljön a kikapcsolódás ideje. Az egész család otthon van, mindenki megcélozza a maga helyét, és letelepedve átadják magukat a pihenésnek, feltöltődésnek. Érdekes, hogy általában akkor sem foglaljuk el a másik helyét az ülőgarnitúrán, ha az kényelmesebb. És szinte szentségtörés átülni a tesó kedvenc foteljébe…

A bútorbolt mindennapjai

Nem emlékszem kinek a regényében, de egy egész fejezet szólt arról, kinek mi volt a kedvenc bútordarabja. Annyira jó leírás volt, hogy most is látom magam előtt. A könyv sztorija a bútorbolt és a család mindennapjai körül forogtak.
(Ki gondolná, de ebből az elsőre semmitmondó témából hihetetlen, izgalmas sztori kerekedett…)

A nagymama az öblös fotelban kézimunkázott, a háttámlán a saját kezűleg horgolt csipketerítővel. A sarokban elhelyezett, kétszemélyes, ágyneműtartós kanapé a mindig olvasó bakfis nyugalmának szigete volt. A nagyméretű, modern és kényelmes nappali bőr ülőgarnitúra a házaspár és a még óvodás csemete bázisa volt. Nos, utóbbi, örökmozgó, a család szeme-fénye viszont egyelőre még kereste a saját helyét, ezért hol egyikük, hol másikuk birodalmát bitorolta. A lakli kamasz a saját szobájában, az elemes, variálható, ággyá nyitható kanapén, vagy a szőnyegen heverészett. És ott volt még a macska meg a puffja – amit természetesen háziállatbarát szövet borított.

A szobabútorok összessége letisztult és stílusos volt, eklektikussága ellenére is. Ez nem csoda, hiszen a történet szerint a családfő munkahelye egy bútorbolt, ahol a kanapék, fotelek és ülőgarnitúrák jó áron kerültek a birtokukba.

Családunk és egyéb bútorfajták

Ha másra nem is, a fentebb írt bemutatóra mindig emlékezni fogok, mert a mi családunkban is van kedvenc fotel, ülőgarnitúra… Igaz, a gyerekek már kirepültek, és bizony előfordul, hogy a fiam kanapéján lapozom az e-book olvasót. Ám akadnak napok, amikor szinte hallom, ahogyan mondja: apa, hess, ez az én helyem! Olyankor felkelek, és saját kedvenc bútordarabomon, a sík kanapén folytatom a napot.

***
Ahol egy kitűnő bútorcsalád darabjaiból, például a Stagra termékeiből válogathatunk Magyarországon:
Abútor Bútoráruház – Budapest
Stagra Bútor – Vác
Ülőgarnitúra – Szarvas

Milyen szakmát tanuljon a gyerek? – 2/2

Az első rész itt olvasható:
Milyen szakmát tanuljon a gyerek? – 1/2

Az előző részben taglalt előzmények után tehát megkapom a gyakori kérdést: Szóval fejvadászat? Akkor mond meg nekem, mit tanuljon a gyerek, mi lesz jól fizetett munka 10-15 év múlva?

Már kezdek rutinba jönni, mert azzal kezdem, hogy van rövid válaszom és hosszú, melyiket mondjam?
Általában a rövidet kérik: olyan szakmát kell tanulni, amiben a gépek ügyetlenek lesznek. Amely kreativitást, a kiszámíthatatlanság kezelését, vagy az emberekkel való foglalkozást célozzák. Szerezzen minél általánosabb, de magas szintű tudást, amelyet 1-2 év alatt el tud vinni speciális irányba majd.

Mit csinálnak a fejvadász cégek?

Persze van hosszabb válaszom is: a fejvadász cégek egyrészt kiszolgálják az éppen aktuális munkaerő igényt, de fürkészik is, melyek lesznek a közeljövő keresett ágazatai, hiszen egy még időben kialakított rálátás a szakmákra és legfőképp annak képviselőire, lépéselőnyhöz juttatnak bennünket a piacon. Ezt tettük az Aarenson-nál 15 éve is, amikor a mérnöki, vagy IT területek felé fordultunk, vagy 7-8 éve, amikor az akkor induló startup világba merültünk bele, tudatosan. Most is ezt tesszük, próbálunk előre tekinteni.

Biztosak vagyunk benne, hogy jelentős átalakulás előtt áll jó néhány ágazat. A gyártási szegmens szinte egésze, a logisztika, csomagolástechnika szintén. A mezőgazdaság, az élelmiszer ipar nagy része csakúgy. A pénzügyi területek is nagy változás küszöbén állnak. A képzettséget nem igénylő, egyszerű munkafázisok megszűnőben vannak. Ami pedig a már most is tapasztalható képzett munkaerő hiányát illeti, az csak fokozódni fog.

Tehát azt tanácsoljuk, hogy tanulni kell, és akár műszaki, akár humán területet választ a mai fiatal, a tudás mindig biztos alapot, elrugaszkodási pontot jelent majd. Lehet agrármérnök, vagy java fejlesztő, ha egy szakmai területet jól megismer, és készen áll az új ismeretekre a megfelelő időpontban, akkor nagy baj már nem lehet.

A jövő kulcsa a folyamatos tanulás

Azt szoktam tanácsolni, hogy barátkozzanak meg a gondolattal, hogy a most pályakezdő generációnak arra kell berendezkednie, hogy folyamatosan tanulnia kell majd, akár 2-3 teljesen új szakmát is el kell sajátítania majd élete során. És bizony megeshet, hogy mire egy professzióban jóvá válnak, dobhatják is el, és rugaszkodhatnak neki az új tudás megszerzésének.

Ebből következik, hogy a legbiztosabb recept az, ha magát a tanulást tanulják meg. A gyors ismeretszerzés képessége lesz az adu ász a jövő munkaerő piacán.

***
Bogdanovits Péter
Aarenson – fejvadász cég, munkaerő közvetítés

Korábban a témában:
A munkavállalók hatvan százaléka váltana
Outplacement – gondoskodó elbocsátás
De mit keres a fejvadász cég az asztalon?

Milyen szakmát tanuljon a gyerek? – 1/2

Amióta gyermekeim közegében, a szülők között elterjedt a híre, hogy mivel foglalkozom (ti.: HR tanácsadás), ugyan azzal a gyakori kérdéssel szembesülök. Fejvadász munkatársaim, akikkel már sok éve együtt dolgozom a munkaerő közvetítés területén, és szintén gyermekesek, előre figyelmeztettek, hogy ez a sors vár rám. Hozzám nem azzal fognak fordulni a szülőtársak, hogy milyen volt a nyári lovastábor, vagy hogyan tettünk szert arra a tenyérnyi lila foltra a kislány lábszárán.

Felém egyetlen típusú kérdés érkezik majd a következő másfél évtizedben:
Milyen szakmát tanuljon a gyerek? Mire lesz munkaerőpiaci kereslet 10, 15 év múlva? Mit okoz a mesterséges intelligencia, a robotizálás, a közösségi tudásmegosztás a munka világában? Lesz-e még szükség mérnökökre? És jogászokra, fodrászokra, zenetanárokra…

A kérdés egyébként nagyon is jogos. A technológiai fejlődés mára olyan sebességet ért el, amelyet az emberi alkalmazkodóképesség már nem tud követni. Kutatók szerint mire egy új technológiai eszközt, megoldást az emberiség magáévá tesz, és azt magabiztosan használja, átlagosan 6 év. Hol vagyunk már ettől a sebességtől? Egy 6 évvel ezelőtti technológia ma már őskövületnek számít. És a tempó csak fokozódik. Ezért természetes, hogy a többségünk úgy érzi, kikerült a kezünkből a jövőnk irányítása, nem vagyunk befolyással arra, hová tart a technológia, és ezzel együtt a világ. Ad abszurdum és leegyszerűsítve, a robotok elveszik majd a megélhetésünket.

Így aztán jogosan érezzük azt is, – és ha az ember munkahelye egy fejvadász cég, akkor különösen tapasztalja – hogy a megszerzett tudás már ma is nagyon gyorsan inflálódik a munkaerőpiacon. Egy szaktudás, vagy diploma megszerzésének a megkezdése és befejezése között eltelt idő alatt szakmák válnak érdektelenné, és váltják fel egészen újak. Ráadásul mire abban a szakmában, idővel megfelelő mennyiségű rutint is szerzünk, és kimondhatjuk, hogy jó szakemberei vagyunk, már lehet, hogy megmosolygott tartalékosai vagyunk a partvonalon túl a munka világának.

És ejtsünk pár szót azokról a mintákról is, amelyeket a pályaválasztás előtt álló gyermekeink nap mint nap látnak. Influenszerek százezrei szereznek vagyonokat tudás, hozzáadott érték közvetítése, valódi munka nélkül.
Youtube, Tik-tok, Instagram sztárok keresik meg egy tanári fizetés sokszorosát a szó hagyományos értelmében vett szakmai teljesítmény nélkül.
Mit üzen ez egy mai tizenévesnek?
Semmi esetre sem azt, hogy vágjon neki egy rengeteg tanulás és lemondás árán megszerezhető diplomának. A mai kamasz társadalom követendő és irigyelt alakjai nem az élelmezési krízis megelőzésén csendben dolgozó agrármérnökök, hanem a közösségi média felkapott szereplői.

Egyszóval csak kapkodjuk a fejünket pályaválasztás ügyben. Mik a tanácsaim? Erről a következő részben. (Mint egy jó influenszer).

Bogdanovits Péter
Aarenson – fejvadász cég, munkaerő közvetítés

***
A második rész: Milyen szakmát tanuljon a gyerek? – 2/2

Korábban a témában:
A munkavállalók hatvan százaléka váltana
Outplacement – gondoskodó elbocsátás
De mit keres a fejvadász cég az asztalon?

Szóműves és grafikus: Dezső Anna

Honlapszöveget, PR-cikket, blogbejegyzést olvasok – feltűnik egy egyéni hang. Igaz, ha kell visszafogott lesz a stílus, ha lehet, akkor elszabadul a humor és némi kesernyés cinizmus röppen az olvasó szemébe. Élvezem. Vajon ki lehet a sorok mögött? Rájövök és azonnal faggatni kezdem. Íme:

– Te tényleg szeretsz szövegelni? Miért? A hagyományos női bőbeszédűség az ok?

– Ugye, most ugratsz?! Ismerek olyan pasit, aki mellett nem jutok szóhoz, és az nagy szó! Az viszont tény, hogy szeretek beszélni, és általában van véleményem. Bár… a korral én is bölcsebb(?) leszek, és megpróbálok féket tenni a nyelvemre. Már nem gondolom azt, hogy bárkit meg kell, győzzek arról, ha hülyeségeket beszél. Persze vannak kivételek. Például, amikor az ügyfél a bemutatkozó szövegében saját magáról szeretne írni. Ilyenkor szépen rávezetem, hogy az rendben, hogy magunkat adjuk el, de a lényeg az az üzenet, amivel bevonjuk a vásárlót, és a termékértékesítésünk sikeres lesz. Kutya nem kíváncsi arra, hányas lábunk van, és mennyi cukorral isszuk a kávét. De belátom, fel kell vennem az ő „cipőjét”, mert egy-egy dolog más perspektívából nézve gyökeresen mást mutathat, mint az én nézetem.
Ezért is imádok szépirodalmi és marketingszövegeket írni. Belebújhatok valaki más bőrébe. Utóbbit remekül fel tudom használni a célpiac meghódítására. Hú, lehet, hogy már most lyukat beszéltem a hasadba? Hát, pedig még bőven van mondanivalóm.

– Mi adja a szövegíráshoz a hátteret? Könyvek? Tanulmányok?

– Tűpontosan ráéreztél. Már általános iskolás koromban végigolvastam anyám összes A Világirodalom Remekei sorozatát és a városi könyvtár jórészét. Minden ráérő és nemráérő percben olvastam. A vasárnap ebédek rendre botrányba fulladtak, mert a levesestálhoz támasztott soron lévő könyv olykor eldőlt, bele a húgom levesébe.
Hihetetlenül sokat köszönhetek ennek az „olvasási nimfomániának” – a mai napig hasznát veszem. Alapműveltség, szókincs, helyesírás…
Akad némi szépirodalmi múltam is, hiszen tagja vagyok neves irodalmi körnek, több antológiában vagyok jelen, és olykor publikálok egy irodalmi folyóiratban. Igazából 10 éves koromtól írok, versekkel kezdtem. Végeredményben így manifesztálódott a szórakozás hivatássá.
Ó, boldog gyerekkor… Ugye, megengedsz még némi kitérőt?

– Naná. Sztorizz nyugodtan, hiszen azért beszélgetünk, azért készül az interjú, hogy valamennyire képet kapjak, ki is az a Dezső Anna szövegíró.

– Remek, köszönöm. Jutott eszembe például, hogy a városi könyvtárból kikölcsönözhető könyvek limitszáma 6 darab volt. Ezt nálam a könyvtáros felemelte 10-re. Tényleg faltam a könyveket. Imádtam és imádok olvasni, de manapság az írás felzabálja a szépirodalom elől az időt. A napok nagy részét az anyaggyűjtés, kutatás tölti ki – remek tevékenységek! Persze most is rengeteget olvasok, hiszen a munkám egyik pillére az olvasás és a folyamatos tanulás. Csak így lehetek jó szövegíró szakember.

Dezső Anna estefelé
Dezső Anna szóműves estefelé

– Mit tapasztalsz a piacon? Nem azon, ahová kosárral járunk, hanem az
online piacon
🙂

– Ne mondd, hogy nincs kosár az online piacon, hiszen a webáruházakból rendelve is kosárba pakolod a kívánt terméket, nemdebár!
Igaz, ez egy virtuális piac, virtuális kosárral, de a végeredmény kézzelfogható. A szöveget persze nem így szerzi be a megrendelő, de közvetve evidens a kapcsolat, hiszen szöveges kommunikáció nélkül nehéz lenne a potenciális vásárlót/célcsoportot, és a mogorva keresőrobotokat meggyőzni arról, hogy mi vagyunk az ő emberei.
Hogy mekkora a piac? Nincs pontos képem, de természetesen olykor besétálok a kreatív marketing szövegírók piacára, és körülnézek. Elsősorban amiatt, mert rengeteget lehet tanulni – kész aranybánya, amellett, hogy számtalan gagyi is akad. Válogatni is tudni kell…
Előfordul az is, hogy egy-egy gondolatom visszaköszön más szövegíró bemutatkozó standjáról. Erre eleinte ugrottam, de belátom, felesleges ez ellen ágálni – idő- és energiapocsékolás –, már csak azért sem, mert csak a „nagyoktól” lopnak, lopunk.
Ettől még nem érzem úgy, hogy hájjal kenegetnek, mert nem tartom magam nagy szövegírónak, igyekszem alázatos lenni, de nem is esik rosszul – már ha „jól” lopnak tőlem. Viszont igen, ez is erősít a meggyőződésben és a továbblépésben, ha olykor leeresztek: van helyem nekem is ezen a szép és nehéz placcon, hiszen nem működhetnék több mint 10 éve online szövegíróként. Persze ebbe valószínűleg az is szerepet kap, hogy imádok írni, és szeretem, tisztelem az ügyfeleimet. Szerencsére legtöbbjükkel remek kontaktot alakítottunk ki, elégedettek az általam írt optimalizált, emellett élő, figyelemfelkeltő, szerethető szöveggel. Megjegyezném, ezek is nagyon fontosak! Több hús-vér, baráti kapcsolat született munkakapcsolatból.
Bírod még László? Egy pohár ásványvíz jöhet?

– Mondd, mondd, mondd…

Milyen a piac? Vannak igazán jó szövegírók, őket általában bekebelezi egy-egy nagy marketingcég. Kevés a jó magánzó, aki talpon tud maradni. Az igazság, hogy a szövegíráshoz baromi kevés, ha jól tudsz fogalmazni.
Különféle „széles spektrumú” marketinges tudást kell felhalmoznod és folyamatosan bővítened.
A helyesírás is elemi. Elképesztően sok „szövegíró” akad, akit olvasva 5 perc alatt 3 infarktust és 4 sztrókot hordok ki…
És ők nem azért írnak helytelenül, mert a keresők miatt sajna gyakran kell hibásan írni egy-egy kulcsszót, hanem mert nem a billentyűzet mellett lenne a helyük…

Sorolhatnám még, mitől jó szövegíró a szövegíró, de elég, ha én tudom. A lényeg: a megbízóimnak nem az a fontos, hogy megmondjam, hogyan kellene írniuk, hanem megírom a szükséges szöveget. Ezért vallom, hogy szóműves vagyok. Szándékom szerint olyan egyedi szómíves tartalmakat írok, mely után a keresőrobotok és a látogató is megnyalja mind a tíz ujját – már persze ha a keresők algoritmusainak lennének ujjai.

– Az egyik társadalomtudós szerint – Csepeli Györgyről beszélek – ahol élet van, ott
blog is van. Mivel van blogod, nyilván életed is van. Arról mit szabad
tudnunk?


– Blog? Lehet, megbotránkozol, mert blog az bizony kell(ene)! De bizony az én perspektívámból… Az utolsó blogbejegyzésem címe a honlapomon az: Hova tűnt a szövegíró? Elvitte a farkas? Ebben pár röpke sorban közlöm: „… annyi az írnivalóm (hála nektek), hogy a saját blogra már nincs időm.”
És ez így van.
Napjaink istennyilája, a covid-19 persze nekem is betett, hiszen több rendezvényszervező, vendéglátó és egyéb szolgáltatással bíró ügyfelem is behúzta a féket, de szerencsére léteznek olyan ágazatok, ahol a marketing szövegírásra minden körülmények között szükség van.
Hogy az életemről? Mondd, hogy nem gondoltad komolyan! Háromnapi hideg élelmet és fogkefét hoztál?
Dolgoztam az egészségügyben, pár éve elvégeztem egy iskolát, azóta alkalmazott grafikus is vagyok – remekül profitálok belőle, hiszen komplett weboldalakat, arculatokat is készítek – webfejlesztői támogatással.
Némi szubjektív? Húúú László! Ha csak címsorokban mesélném el az életem, kitenne legalább annyit mennyiségileg, mint Marx és Engels összese…
De hogy ne maradj válasz nélkül: Cserháti Zsuzsa énekelte anno azon a feledhetetlenül zseniális hangján: Az életem kész regény… Ezzel mindent elmondtam, de hogy ne tagadjam meg a beszélőkémet, és ha már dal, hadd idézzek így a végén Kern András az Élet szép dalszövegéből egy strófát. Ez ugrott még be…
„Csak egy táska kell,
Csak egy kicsi ne félj.
Amit elviszek innen,
Belefér.
Az a néhány rongy,
Meg a fogkefém…
Ezen nem veszünk össze,
Te meg Én.”
Most megyek, főzök egy kávét, kapsz egy almáspitét, és elköszönök. Vár a legújabb cikksorozat – írás duguláselhárítás témakörben. Kábé úgy az ötszázadikat. És még mindig örömmel írom!

Bognár László

***
További jó arcok a magazinból:

A levegőről, de nem a levegőbe beszél – Konkoly-Thege Júlia
Valami van a levegőben – Szuhi Attila
Több, mint betű – Barabás Béla

Nyár, Balaton, média

A fenti kép Balatonfenyvesen készült 2020 július-augusztus fordulóján, nagyon erős kánikulai héten. Az egykor újságok színeitől pompás stand most koszosan-porosan, árván gyűjti a napfényt a fényes fémpénzek helyett, amelyeket oly’ bőkezűen szórtunk itt egykor az információkért cserében.

Média szociográfia kicsiben

2007 júliusában néhány mondatos, apró “blog szociográfiára” ragadtattam magam. Ez annyiból állt, hogy piciny csokorba gyűjtöttem megfigyeléseimet az újságos stand előtt: ki mit vásárolt és abból mire következtethetünk.
Íme, egy kis ízelítő akkori újságvásárlókat érintő megfigyeléseimből:

Nézzük csak az újságos stand előtt azt a pocakos urat: a Zalai Hírlap kiválasztása máris elárulja, mely vidékről is furakodott idáig a hőség elől, s az otthoni lap mellé vásárolt Magyar Nemzet nem hagyja titokban politikai orientációját sem!

Vagy ott az a cingár pasas… Új Dunántúli Naplót vesz (a lakhelye feltehetően Pécs), Népszabadságot emel ki mellé, aztán az ÉS-ért nyúl, és nyilvánvalóan házas lehet, mert egy női magazint is hozzápakol az eddigiekhez!

Most sokkal egyszerűbb a megfigyelés és a következtetésre jutás: a nem létező kereslet kielégítésére nem akadt már vállalkozó. Vagyis a hírlap árusítás nem üzlet bárhol a Balaton partján. A lapok példányszámának zuhanása persze azt súgja: máshol se nagyon!
Hirdetés


(A visszaemlékezés egyben arra is emlékeztet, hogy a hatalmon lévő állampárt milyen erővel nyúlt bele a lappiac összetételébe – Népszabadságnak már se híre, se hamva, a Magyar Hírlap akkori liberalizmusa is kimúlt már.)

Internetes médiumok: Index, 24 hu, Origo, HVG online, 444 hu

Hát persze, a nyomtatott sajtó szerepéből hatalmas szeleteket harap ki az online. De éppen ezekben a napokban látjuk az Index kikényszerített harakirijét.
Vajon lesz másik?
Ám erről korábban már bő terjedelemben születtek elemzések, s magam is leírtam, mit gondolok a történésekről.
Mindenesetre az Index (mondhatnám akár: az Indexünk, mindannyiunk Indexe) egymilliós olvasótábora máris nagyjából negyedmillióval csökkent s a vezető portál címet átvette a 24 (dot) hu.
Nagy kérdés a blogszférát figyelő és abban aktívan szereplő számára, az Indexről is elérhető Blog pont hu eljövendő sorsa. Mennek-maradnak a blogok, bloggerek? Ha mennek, akkor hová? Ha maradnak, mi lesz a politikai tartalmú blogokkal, azokat is ledarálja a hatalom?

Bognár László

***
A hivatkozott írások:

Veszélyben az Index függetlensége
Blogvilág: Index, Blog hu
Blog szociográfia: pécsiek Balatonfenyvesen

4 tanács, lefolyócső dugulás ellen

Folytatódik a Világi Duguláselhárítás tanácsadó sorozata – hogy otthon minden rendben lehessen!

1.) Használjunk lefolyószűrőt!

Csövek

Tudjuk, a lehető legkönnyebb megoldás, amikor mosogatáskor a maradékot a mosogatóvízbe kotorjuk, majd nemes egyszerűséggel leengedjük – ráadásul lefolyószűrő használata nélkül… Pedig egy szűrő meggátolja, hogy az ételmaradék a konyhai lefolyóba jutva elzárja a szennyvíz útját. A legegyszerűbb műanyagszűrő is megteszi, de érdemesebb pontosan illeszkedő fémszűrőt vásárolni. Nem csak azért, mert nehezebb és nem fordul elő, hogy a koszos mosogatóvíz tetején úszik, hanem mert jóval nehezebb a zsíradékot lemosni róla, mint a műanyagszűrőről.

Lefolyószűrőt a konyhán kívül alkalmazhatunk a fürdőszobában is a mosdónál, kádnál és a zuhany lefolyójában is, ugyanis az ételmaradékon, zsíron kívül a haj és szappaniszap összetapadása és felrakódása okozza a legtöbb dugulást.

2.) Szigorúan kerülendő a

  • csont,
  • olajos, zsíros anyagok
  • tojáshéj,
  • papír (üvegcímke!), fém, műanyag,
  • húsdarabok,
  • rostos zöldségek (zeller, répa, miegyéb),
  • rizs, tésztafélék, kenyér (bedagadnak nedvesség hatására)
    leeresztése a lefolyón, WC-n.

3.) A konyhából sétáljunk át a WC-be

A WC-be ne dobjunk

  • tisztítókendőt, ideértve az összes nedvestörlőkendőt, arctisztító korongot,
  • egészségügyi betétet, tampont, inkontinencia betétet, pelenkát,
  • cigarettacsikket,
  • fültisztító pálcát,
  • ételmaradékot,
  • macskaalmot,
  • sem semmi olyat, ami a kukába vagy a komposztba való!

4.) A türelem szabad lefolyókat terem!

A 2019-es Nagy Karácsonyi Vacsorákat követően is (ahogyan minden ünnep után…) folyamatosan csengett a telefonunk. Nem csoda, hiszen a terülj-terül asztalkám után egyértelmű, hogy a sok mosatlan edényt mindenki szerette volna mielőbb elmosogatni és visszapakolni a helyére, hogy ne rontsa a karácsonyi hangulatot. Ezerrel mosogatott a mosogatógép, lehet, emellett előmosogattak a mosogatóban, onnan is folyamatosan növelve a lefolyandó szennyvíz mennyiséget.
Közben folyamatosan foglalt volt a WC – érthető módon –, egymás kezéből kapkodták a családtagok WC kilincset, hiszen az elfogyasztott italok előbb-utóbb kikívánkoznak.

Így fordulhat elő, hogy az amúgy remekül funkcionáló lefolyórendszer a megnövekedett szennyvízforgalom miatt nem bír a szennyvíz mennyiségével, mondhatni sokkot kap. Nem csoda, ha nem, vagy nehezebben távozik az úgynevezett szürke víz. Ez még simán fokozódik, ha a vezetékben ráadásként már megvetette lábát egy góc.
Tanács: ne akarjunk mindent egyszerre. Jobb a késői rend, mint egy szennyvízzel elárasztott lakás – főleg ünnepekkor!

Világi TamásVilági Duguláselhárítás

***
A sorozat korábbi darabjaiból:

Nagy Sándornak volt, Bill Gatesnek van és Önnek is lehet!

Héder Sándor coach írása

Támogató mentor!

Nagy Sándornak Arisztotelész, Bill Gatesnek Warren Buffett volt a mentora, akik nagyban hozzájárultak sikereikhez. Marshall Goldsmith szerint „A kiváló vezetővé válás egyetlen rövidítése az, ha mentorod van!” Érdemes mentort keresni, választani!

Miért érdemes a mai világban mentort választani?

Meg fogom válaszolni a kérdést, előtte azonban hadd említsek meg egy tanulástechnikai alapvetést.
Tanulni a legtöbbet a saját tapasztalatainkból tudunk!
Ha a kisgyerek hozzáér a tűzhelyhez, egy életre megtanulja, hogy többet ne nyúljon oda. Ha vezetőként hibáztunk egy tárgyaláson, vagy valamelyik prezentációnk során, esetleg egy új munkatárs kiválasztásában, akkor beismerjük, hogy hibáztunk, és tanulunk belőle. Minden hibázás után egyre jobbak, egyre bölcsebbek leszünk!
Az életünknek azonban vannak olyan területei, ahol, ha rájövünk, hogy hibáztunk, a tanulságokat le tudjuk vonni, de a tanultakat már nem tudjuk kamatoztatni. Mondok példákat:

  • Ha 65 éves korban derül ki, hogy rossz emberekre bíztuk a megtakarításainkat, már nem tudjuk kamatoztatni a tapasztalatainkat, mert nincs újabb 40 évünk, hogy megtakarítsunk!
  • Ha nem tudtuk kiélvezni a gyermekeinkkel való együttlétet, mert hajtottuk a pénzt, hiába határoznánk el, hogy legközelebb, majd több időt fordítunk a gyermekeinkre, mert nincs legközelebb. A gyermekeink nem lesznek újból édes-aranyos odabújós kisbabák.
  • Ha vállalkozóként nyugdíjbavonulás előtt egy héttel kezdünk el foglalkozni az utódlással, már késésben vagyunk, mert nem lesznek éveink, hogy kiválasszuk, teszteljük, betanítsuk az utódunkat.

Sajnos életünk legfontosabb döntései pont ilyenek. A tanulság megvan, de mi már nem tudjuk kamatoztatni. Ezért érdemes mentort választani! Az idősebb generációk tapasztalatainak felhasználásával értelmetlen bolyongásokkal töltött éveket tudunk megtakarítani.

Éveket vesztettem az életemből, mert nem volt mentorom

Én például éveket, hanem egy évtizedet vesztegettem el az életemből, mert nem volt mentorom, egyáltalán nem is tudtam, mi az. Döntéseimet a saját kútfejemre, saját tapasztalataimra, megérzéseimre, vágyaimra hagyatkozva hoztam és nem nekem való iskolákat, szakmát, és pályakezdőként rossz céget, rossz vezetőt választottam magamnak. Tanultam belőle, de sokkal jobban tudtam volna szolgálni a családomat, környezetemet, ha előbb találom meg a mostani hivatásomat, amire úgy érzem, be vagyok huzalozva, ami kíváncsisággal, megújuló energiával és kifogyhatatlan munkakedvvel tölt el.

Sajnos az én családomban, rokonaim körében nem volt mentorálás.
Anyai nagyszüleim cégét államosították, apai nagyapám a Don kanyarban harcolt és málenkij robotos meghívást kapott. Nekik minden erejük kellett ahhoz, hogy ép ésszel felfogják, elfogadják a történteket és nem volt idejük a gyermekeire, unokáikra. Szüleimnek sem volt idejük mentorálásra. Az ő energiájukat az vitte el, hogy napról napra egyensúlyozzanak a pesti bürokrata főnökök ostoba utasításainak végrehajtása és a között, hogy este bele tudjanak nézni a tükörbe. Amikor pályakezdő voltam, az akkori cégemnél sem volt már/még ismert a mentori rendszer.

Nehéz visszahozni a mentorálás kultúráját, viszont meggyőződésem, hogy érdemes

Én személy szerint fontosabbnak tartom, hogy a generációk közötti bizalmat, együttműködést helyre tudjuk állítani, mint a különböző generációk közötti különbségtételt.
Ma, amikor oly gyors technikai változást élünk meg nem csak a mentorált tanulhat a mentortól, hanem fordítva is. Ma sokkal jobban járunk, ha az egyes generációk partnernek tekintik egymást, mintha azon vitatkoznánk, ki kire szorul rá. Jobban járunk egymás támogatásával, mint azzal, ha az idősebb generáció észt akar osztani, a fiatalabb meg csípőből el akarja utasítani, esetleg megtagadni az idősebbet. Egymásra vagyunk utalva, barátaim!

Summa summárum 25 év trénerkedés után/ mellett mentorként szeretnénk szolgálni a vezetőket

A felnőttképzéssel foglalkozó családi vállalkozásunkban van 25 év tapasztalatunk a frontvonali vezetők képzésben (művezetők, műszakvezetők csoportvezetők). Van 20 év tapasztalatunk értékesítési, ügyfélszolgálati, diszpécseri beszélgetések elemzésében és a konkrét elemzésekre alapozott fejlesztésekben.
E tudásaink ötvözésével szeretnénk támogatni a frontvonali vezetőket, a kisebb cégek vezetőit abban, hogy

  • hatásosabban tudjanak kommunikálni munkatársaikkal,
  • hatásosabban tudják vezetni csapataikat
  • minél kevesebb elkerülhető hibát vétsenek
  • hogy kiváló vezetők lehessenek,
  • hogy jól érezzék magukat a szerepkörükben.

Szeretnénk megérteni a megnövekedett komplexitással és a gyors változásokkal való küzdelmüket, hogy rá tudjuk irányítani figyelmüket a vezetés azon vetületeire, amelyek Mózes, Lao Ce, Nagy Sándor (és Bill Gates óta) állandóak, örök érvényűek.

Miben tudunk segíteni?

Tudunk segíteni a vezetőknek egy-egy nehéz beszélgetésre való felkészülésben. (Pl. nem megfelelően teljesítő csapattaggal, negatív hangadókkal való beszélgetések, stb.)
Tudunk segíteni újonnan kinevezett vezetőknek, hogy minél előbb kiválóan tudjanak teljesíteni.
Tudunk segíteni próbavásárlásokban, abban, hogy a vezető tiszta képet kapjon értékesítői, az ügyfeleket kiszolgáló kollégái valós teljesítményéről.
Várjuk az érdeklődőket, forduljanak hozzánk bizalommal.
Az első beszélgetés díjtalan.

Minderről részletesebben honlapunkon tájékozódhat. Keressen ránk most!:
Online mentorálás vezetőknek

Újraindul az élet

Ma, 2020 május negyedikén vidéken, így Pécs városában is újra elindult az élet.
A feleségemmel ketten kétfelé indultunk el, s nagyon különböző tapasztalatokkal tértünk haza!

Abroncscsere: téliről nyárira

Jómagam a kedvenc autószervizemhez, a Pannon Hunter-hez vettem az irányt, kettős céllal.
Egyfelől a téli gumikat akartam nyárira cserélni, másfelől pedig az autó légkondicionálóját szerettem volna fertőtleníteni – és ami vele jár, a pollenszűrő cseréje is a megoldandók között szerepelt.
Előtte persze már a múlt héten tájékozódtam a szükséges eljárásmódról. Én amúgy is maszkkal mentem volna, de ezt el is várják a betérő autósoktól.
Ám nem csak a vendég felé vannak elvárások, a szerviz dolgozói maguk is óvják az ügyfeleket. Az autó ülésére takaró került, a nyitóképen pedig mutatom is, a kormánykereket is befóliázták.
Minden más a megszokott mederben zajlott – akik itt dolgoznak, azok szorgalmas, józan úriemberek!

Ideje volt a téli gumit nyárira cserélni

Az egészségügyben kitört a káosz

A feleségem az egyik pécsi rendelőintézetbe ment, mert a telefont nem vették fel. A márciusra tervezett ultrahang ügyében szeretett volna intézkedni, de a talpig védőfelszerelésben strázsálók be sem engedték, mondván, várják a felsőbb utasításokat, mert nem igazán tudják, mit is csináljanak.
Azt tanácsolták a nejemnek, holnapra tisztább lesz a kép, telefonáljon.
– De hiába telefonálok, nem veszik föl! – mondta a szájmaszkja mögül az asszonyom.
– Nem csoda, sok százan akarnak most telefonálni – felelte a nagyon felruházott egészségügyi alkalmazott.
A feleségemtől távol áll, hogy Szabó Tímea modorában hentesnek nevezze Kasler miniszter urat, de ő is a szájára vette az illetőt, s ez sem a miniszter úr zsenijéről zengedezett.

Bognár László