Szóműves és grafikus: Dezső Anna

Dezső Anna, szóműves-grafikus

Honlapszöveget, PR-cikket, blogbejegyzést olvasok – feltűnik egy egyéni hang. Igaz, ha kell visszafogott lesz a stílus, ha lehet, akkor elszabadul a humor és némi kesernyés cinizmus röppen az olvasó szemébe. Élvezem. Vajon ki lehet a sorok mögött? Rájövök és azonnal faggatni kezdem. Íme:

– Te tényleg szeretsz szövegelni? Miért? A hagyományos női bőbeszédűség az ok?

– Ugye, most ugratsz?! Ismerek olyan pasit, aki mellett nem jutok szóhoz, és az nagy szó! Az viszont tény, hogy szeretek beszélni, és általában van véleményem. Bár… a korral én is bölcsebb(?) leszek, és megpróbálok féket tenni a nyelvemre. Már nem gondolom azt, hogy bárkit meg kell, győzzek arról, ha hülyeségeket beszél. Persze vannak kivételek. Például, amikor az ügyfél a bemutatkozó szövegében saját magáról szeretne írni. Ilyenkor szépen rávezetem, hogy az rendben, hogy magunkat adjuk el, de a lényeg az az üzenet, amivel bevonjuk a vásárlót, és a termékértékesítésünk sikeres lesz. Kutya nem kíváncsi arra, hányas lábunk van, és mennyi cukorral isszuk a kávét. De belátom, fel kell vennem az ő „cipőjét”, mert egy-egy dolog más perspektívából nézve gyökeresen mást mutathat, mint az én nézetem.
Ezért is imádok szépirodalmi és marketingszövegeket írni. Belebújhatok valaki más bőrébe. Utóbbit remekül fel tudom használni a célpiac meghódítására. Hú, lehet, hogy már most lyukat beszéltem a hasadba? Hát, pedig még bőven van mondanivalóm.

– Mi adja a szövegíráshoz a hátteret? Könyvek? Tanulmányok?

– Tűpontosan ráéreztél. Már általános iskolás koromban végigolvastam anyám összes A Világirodalom Remekei sorozatát és a városi könyvtár jórészét. Minden ráérő és nemráérő percben olvastam. A vasárnap ebédek rendre botrányba fulladtak, mert a levesestálhoz támasztott soron lévő könyv olykor eldőlt, bele a húgom levesébe.
Hihetetlenül sokat köszönhetek ennek az „olvasási nimfomániának” – a mai napig hasznát veszem. Alapműveltség, szókincs, helyesírás…
Akad némi szépirodalmi múltam is, hiszen tagja vagyok neves irodalmi körnek, több antológiában vagyok jelen, és olykor publikálok egy irodalmi folyóiratban. Igazából 10 éves koromtól írok, versekkel kezdtem. Végeredményben így manifesztálódott a szórakozás hivatássá.
Ó, boldog gyerekkor… Ugye, megengedsz még némi kitérőt?

– Naná. Sztorizz nyugodtan, hiszen azért beszélgetünk, azért készül az interjú, hogy valamennyire képet kapjak, ki is az a Dezső Anna szövegíró.

– Remek, köszönöm. Jutott eszembe például, hogy a városi könyvtárból kikölcsönözhető könyvek limitszáma 6 darab volt. Ezt nálam a könyvtáros felemelte 10-re. Tényleg faltam a könyveket. Imádtam és imádok olvasni, de manapság az írás felzabálja a szépirodalom elől az időt. A napok nagy részét az anyaggyűjtés, kutatás tölti ki – remek tevékenységek! Persze most is rengeteget olvasok, hiszen a munkám egyik pillére az olvasás és a folyamatos tanulás. Csak így lehetek jó szövegíró szakember.

Dezső Anna estefelé - Jóljárok Magazin
Dezső Anna szóműves estefelé

– Mit tapasztalsz a piacon? Nem azon, ahová kosárral járunk, hanem az
online piacon
🙂

– Ne mondd, hogy nincs kosár az online piacon, hiszen a webáruházakból rendelve is kosárba pakolod a kívánt terméket, nemdebár!
Igaz, ez egy virtuális piac, virtuális kosárral, de a végeredmény kézzelfogható. A szöveget persze nem így szerzi be a megrendelő, de közvetve evidens a kapcsolat, hiszen szöveges kommunikáció nélkül nehéz lenne a potenciális vásárlót/célcsoportot, és a mogorva keresőrobotokat meggyőzni arról, hogy mi vagyunk az ő emberei.
Hogy mekkora a piac? Nincs pontos képem, de természetesen olykor besétálok a kreatív marketing szövegírók piacára, és körülnézek. Elsősorban amiatt, mert rengeteget lehet tanulni – kész aranybánya, amellett, hogy számtalan gagyi is akad. Válogatni is tudni kell…
Előfordul az is, hogy egy-egy gondolatom visszaköszön más szövegíró bemutatkozó standjáról. Erre eleinte ugrottam, de belátom, felesleges ez ellen ágálni – idő- és energiapocsékolás –, már csak azért sem, mert csak a „nagyoktól” lopnak, lopunk.
Ettől még nem érzem úgy, hogy hájjal kenegetnek, mert nem tartom magam nagy szövegírónak, igyekszem alázatos lenni, de nem is esik rosszul – már ha „jól” lopnak tőlem. Viszont igen, ez is erősít a meggyőződésben és a továbblépésben, ha olykor leeresztek: van helyem nekem is ezen a szép és nehéz placcon, hiszen nem működhetnék több mint 10 éve online szövegíróként. Persze ebbe valószínűleg az is szerepet kap, hogy imádok írni, és szeretem, tisztelem az ügyfeleimet. Szerencsére legtöbbjükkel remek kontaktot alakítottunk ki, elégedettek az általam írt optimalizált, emellett élő, figyelemfelkeltő, szerethető szöveggel. Megjegyezném, ezek is nagyon fontosak! Több hús-vér, baráti kapcsolat született munkakapcsolatból.
Bírod még László? Egy pohár ásványvíz jöhet?

– Mondd, mondd, mondd…

Milyen a piac? Vannak igazán jó szövegírók, őket általában bekebelezi egy-egy nagy marketingcég. Kevés a jó magánzó, aki talpon tud maradni. Az igazság, hogy a szövegíráshoz baromi kevés, ha jól tudsz fogalmazni.
Különféle „széles spektrumú” marketinges tudást kell felhalmoznod és folyamatosan bővítened.
A helyesírás is elemi. Elképesztően sok „szövegíró” akad, akit olvasva 5 perc alatt 3 infarktust és 4 sztrókot hordok ki…
És ők nem azért írnak helytelenül, mert a keresők miatt sajna gyakran kell hibásan írni egy-egy kulcsszót, hanem mert nem a billentyűzet mellett lenne a helyük…

 - Jóljárok Magazin

Sorolhatnám még, mitől jó szövegíró a szövegíró, de elég, ha én tudom. A lényeg: a megbízóimnak nem az a fontos, hogy megmondjam, hogyan kellene írniuk, hanem megírom a szükséges szöveget. Ezért vallom, hogy szóműves vagyok. Szándékom szerint olyan egyedi szómíves tartalmakat írok, mely után a keresőrobotok és a látogató is megnyalja mind a tíz ujját – már persze ha a keresők algoritmusainak lennének ujjai.

– Az egyik társadalomtudós szerint – Csepeli Györgyről beszélek – ahol élet van, ott
blog is van. Mivel van blogod, nyilván életed is van. Arról mit szabad
tudnunk?


– Blog? Lehet, megbotránkozol, mert blog az bizony kell(ene)! De bizony az én perspektívámból… Az utolsó blogbejegyzésem címe a honlapomon az: Hová tűnt a szövegíró? Ebben pár röpke sorban közlöm: „… annyi az írnivalóm (hála nektek), hogy a saját blogra már nincs időm.”
És ez így van.
Napjaink istennyilája, a covid-19 persze nekem is betett, hiszen több rendezvényszervező, vendéglátó és egyéb szolgáltatással bíró ügyfelem is behúzta a féket, de szerencsére léteznek olyan ágazatok, ahol a marketing szövegírásra minden körülmények között szükség van.
Hogy az életemről? Mondd, hogy nem gondoltad komolyan! Háromnapi hideg élelmet és fogkefét hoztál?
Dolgoztam az egészségügyben, pár éve elvégeztem egy iskolát, azóta alkalmazott grafikus is vagyok – remekül profitálok belőle, hiszen komplett weboldalakat, arculatokat is készítek – webfejlesztői támogatással.
Némi szubjektív? Húúú László! Ha csak címsorokban mesélném el az életem, kitenne legalább annyit mennyiségileg, mint Marx és Engels összese…
De hogy ne maradj válasz nélkül: Cserháti Zsuzsa énekelte anno azon a feledhetetlenül zseniális hangján: Az életem kész regény… Ezzel mindent elmondtam, de hogy ne tagadjam meg a beszélőkémet, és ha már dal, hadd idézzek így a végén Kern András az Élet szép dalszövegéből egy strófát. Ez ugrott még be…
„Csak egy táska kell,
Csak egy kicsi ne félj.
Amit elviszek innen,
Belefér.
Az a néhány rongy,
Meg a fogkefém…
Ezen nem veszünk össze,
Te meg Én.”
Most megyek, főzök egy kávét, kapsz egy almáspitét, és elköszönök. Vár a legújabb cikksorozat – írás duguláselhárítás témakörben. Kábé úgy az ötszázadikat. És még mindig örömmel írom!

Bognár László

***
További jó arcok a magazinból:

A levegőről, de nem a levegőbe beszél – Konkoly-Thege Júlia
Valami van a levegőben – Szuhi Attila
Több, mint betű – Barabás Béla

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük