Pécsi történetek

 PILLANGÓSZÍV TÖRTÉNETEK – Pécs
Az előző bejegyzésben ismertetett, 12 évvel ezelőtti verseny (Első Magyar Keresőoptimalizálási Verseny) győztes honlapja pécsi volt. Ezen a honlapon szerepeltek ezek a pécsi történetek.

Nyári emlék – Szexuális zaklatás

Tegnap este már rég lehullt a Nap, mikorra hazaértünk!
A parkolóban, ahogy kiszálltunk a légkondicionált autóból, a beton ránk lehelte az iszonyatos hőt, amit nap közben magába szívott. Se ág, se levél nem moccant, semmi nesz. Mintha csak a csönd is aludna. A lámpaoszlop neonja is melegtől gyötörten szórogatta fáradt fényeit. A tízemeletes épület ablakai mindenütt tárva-nyitva, valami csodás fuvallatra várva, amely majd felfrissíti a forró éjszaka levegőjét. De csodák — ezen a nyáron legalábbis — nem jönnek felénk.

Alig tettünk meg az asszonnyal pár lépést a kapu felé, amikor valamelyik emelet, ki tudja melyik szobájának mélyéről, egyre hangosabban szállt ki a gyönyör sóhaja, amely lelkes nyögésbe, később sikolyokba csapott át, végül hosszú kacajként gurgulázott parkolón, téren és városon át, hogy valahol nagyon messze, elhalkulva az éjszaka ölén, megálljon.

Nem moccantunk, csak álltunk a kapu előtt, lépésünk meg ne zavarja a gyönyörrel foglalatoskodókat, magunk is megigézve kicsit, hogy ilyent, hogy ekkorát és ennyire kitartón, hm, de régen is volt az, amikor versenyezhettünk volna egy ekkora, hm, kalanddal, harci tettel, vagy minek is mondjam.

Szeretkezés! — bukik elő a szó, mert erre nincs jobb! Azt hiszem, ma este is nagy melegeket lehel majd ránk a beton, s az a hang talán újra előcsalja belőlünk is a kedvet ahhoz, hogy…

Pécs, 2006.07.26.


Pécs, lakatfal

Nő csészével

1) Dobjuk ki mindazt, ami már elavult, ami nem kell, ami csak a helyet foglalja! — határoztuk el az asszonnyal, s nagy szorgalommal (az ő részéről legalábbis) nekiláttunk.
Szóba jött a kávéspohár is, amelyből immár 30 éve, minden reggel kihörpintem a gőzölgő kávét, hogy nekiindulhassak a napnak, amely sohasem ígérkezik könnyűnek, hogy talán ideje volna…
De nem, nem és nem! Anyámtól kaptam…

2) Láttam én már bögrét, Budán, a vár magasába (és pompájába) emelten, Picasso muskétás-alakzatával (szinte) párba állítva, piros-pöttyökkel teliverten — ám mégiscsak telve keserűséggel!
Jó kép, de én mégsem ezt szeretem!

3) A csésze (a nővel) kattogó neon fáradt fényében mutatja meg magát, hál’ Isten nem Budán, de ne kutassuk, hogy hol…
(Ez a “ne kutassuk”, ez önvédelmi reflex. A kattogó neon hangja szinte már beleégett a képbe, de ha elkottyintom a szegénységünk eme hangzó jelét, máris ártok, gonosz mérget öntök a pohárba (bögrébe, csészébe).
Pedig nem öntök én semmit sehová! Csak elmélázva, Kmetty gyönyörű képe úszott a szemem elé, amelynek varázslatos pillanatban kellett megszületnie.
Talán úgy történt, hogy Kmetty visszapillantott a századelőre, az izmusok erejére, a kínra, amelyben minden új megszületik, (hogy aztán elpusztuljon), a háborúra, a megaláztatásokra, a mellőzöttségre… tehát visszanézett, s elege lett az egész kibicsaklott őrületből — s festett egy csészét, nővel, gyönyörűvel!

S ránk hagyta vigasznak.
Másképp nem történhetett.

Pécs, 2005.06.


Marcipán múzeum – én meg még nem tudtam

Tegnap az asszonnyal óriásit sétáltunk a városban, a mediterrán nap belevigyorgott a képünkbe rendesen, vagy három óra hosszatt róttuk az utcákat.

A Király utcában egyszercsak elénk gurult egy picinyke lány:
– Tessék mondani, hol van a Marcipán Múzeum!?

Nagyobbat nevettem mint a Nap, hát mi van itt, mesedélután? De az asszony máris mutatta a kicsinek, merre az arra.
Nem véletlenül vettem el feleségül, tud ez az asszony mindent, ami egy városban fontos lehet 🙂

Szóval tényleg, itt, Pécsett, már ez sem hiány, Marcipán Múzeum is van! Izirájder Öcsém (olvastam egy jóvágású trikón) és ez most pont ide illik, ugyebár!

2006.05.19

Koldus – két kalappal

A kétkalapos koldus rendszerint a Király utca elején űzi mesterségét.

Látszólag könnyű munkája van. A hátát a falnak veti, a lábát maga alá húzza, amúgy török módra. Kopott, fekete szövetnadrágot és tán még kopottabb kabátot visel.
Az egyik kalap a fején, a másik meg előtte az utca kövén. A bőre cserzett és sötét, az állán sörték meredeznek. Még nem öreg, de fiatalnak végképp nem mondható.

Amikor először láttam, nem tudtam, miért is hökkennek meg a látványától. Csak álltam és bámultam bambán, mint a nevezetes borjú az új kapura.

Hát persze, villant egyszer csak belém a felismerés: ennek a koldusnak két kalapja van! Nem egy, ahogy elvárhatná azt a kéregetésből élő embertársától az ember, hanem kettő. Amúgy is rossz hangulatban voltam, s a gyarapodásnak ez a pimasz bizonyítéka – a második kalap a fején – végképp kihozott a sodromból.

Lám, nekem örökösen meg kell húznom a nadrágszíjamat, mások meg itt gyarapszanak a szemem előtt! Egész nap nem tudtam szabadulni a kalapok látványától. Lehiggadnom is csak lassan sikerült. Igazságtalan vagy – korholtam magam.

Mi lenne, ha neked is így kellene megkeresned a mindennapi betevőt? S a második kalap is csupán a józansága bizonyítéka. Hisz fejfedő nélkül – ebben a hidegben – épeszű koldus munkába aligha áll.

Azóta féltem a kétkalapos koldust. Mert mi lesz — ha, akárcsak én —, rossz pillanatában pillantja meg őt az adóhatóság főembere?
– Ejh, de jó megy errefelé a koldusoknak! — gondolja majd.
S aztán kivetik a koldusokra a kalap-adót. S persze, két kalapra duplán.

S, ha politikus látja meg?
— Ez igen, ez fejlődés, ez a kétkalapos koldus már a mi koldusunk!

Persze, vélhetően ez rémálom csupán. Remélem, bárki látja majd meg, arra gondol: a kalap mögött és a kalap alatt — rászoruló ember lapul.

(Archívumomból. Pécsi utcák, 1993. márc.
Megjelent az Új Dunántúli Naplóban)


Borfalú Pécsett Pécs, Borfalu a Szécshenyi téren 2006. IX.

A panelproli

Különös kaszt, immár legendás fogalom ez a népcsoport.
Panelproli – mi tagadás, van íze, zamata a fogalomnak, röhögnék is egyet eme gyámoltalan, lesajnált népességen, ha magam is nem közülük való volnék.

Persze ahány panel — én már csak tudom — annyi féle.

Itt, Pécsett, egyre több a szépen felújított panelépület.
A mi tízemeletesünk nyugalmát például állandóan fúrás-faragás hangja borzolja fel, egyre többeknek jut a belső tér felújítására is! Vadonatúj műkő, fényes csempe érkezik naponta, s kihajigált kádak, gáztűzhelyek adják hírül – belül is adnak már egy-egy lakás korszerűségére, modernizálására.
Azzal, hogy a gyerekek felnőttek és elszállingóztak, a lakásbelső is nagyobbá lett, lakható terek alakultak ki számos lakásban.
Bátran megjegyezném mindezek alapján, ha vékony rétegben is, de már feltűnt a panelpolgár!
Nem a külváros ez, nálunk park terül el az erkélyek alatt, s éjjelente nem a fémkeblű dinamókat szopják a sivalkodók. A “kulturált környezet”, a közeli egyetemi kollégium lakóinak műve ez, akik ráadásul, amit napközben be, azt éjjelente itt eresztik ki öblös torkukon. Persze telente csöndesebb a táj, nyugalmasabb.
Ha lehullanak a levelek, vigyázni kell! Az első emelet erkélye körül olykor hosszú botok pásztázzák a teret, hogy azzal piszkálják le a száradó ruhát. De jól tudjuk, kertvárosokban is akadnak kihágások.

Ám elég egy budapesti kirándulás, s nyomban megértjük a panelproli jelentésének valódi mélységeit. Egy igazi panelban mindenütt rács, valódi börtön benyomással, a lépcsőházak koszos-homályosak, mintha a sötét bérkaszárnyákból akarnának valami titokzatos emléket megtartani.
Ám a szobákban számítógép monitora villog, azt súgva, ez a nép már nem az a bunkó fajta, amelyről, mint Kádár népéről, lesújtóan, oly sokszor boronganak.

2006.03. 22. – blogter.hu


Mondok hideget, meleget

A mediterrán Nap teszi a dolgát, azaz fenemód süt. A Mecsek ölén a júniusi hőség immár egy hete izzasztja a várost. A pécsi panelrengetegben a bírhatatlan, bitang meleg az úr – a rolók, a reluxák, az árnyika-félék sem képesek ellenállni a hőség rohamának. A mobilklímák a maximális fordulatszámon sem győzik kiköpni a hőt az ablakokon, már ahol telik klímaberendezésre.
Árnyékban 37 C.

Ha most azt mondja valaki, hogy azért este felé nyilván csökken valamennyit — arra megharagszom! Egy fenét csökken — se ág, se levél nem rezdül. Mert az elmúlt évtizedekben a Mecsek természetes légjáratait — a hegy oldalát — gazdagabb polgártársaink villáikkal szépen telehintették, s a völgyben lakó százezernyi ember, ha oxigént akar, akkor hát importáljon valahonnét!

Ám három hete sincs még, hogy fáztunk, a fogunkat vertük össze némi melegért.
16 Celsius a (panel)lakásban már alaszkai hidegnek számít, (szemben a mostani 30-cal, amelytől szintúgy a frász jön)!
A hőfokok sűrűsödően szélsőséges váltakozása sok mindent elárul a világ állapotáról, de most elégedjünk meg azzal, hogy a hőmérő, mint a szociológia “varázsvesszeje”, a panelok népét panelpolgárokra és panelprolikra választja szét!
Pontosabban nem is a hőmérő, hanem a jó vagy a rossz sors, a munkaerőpiacon elfoglalt hely, a végzettség, az életkor és sok minden egyéb, s az igazi varázsvessző nem a hőmérő, hanem a fentiekből eredően a pénz, amit a főníciaiak, a hol hűsítő, hol melegítő tengerük mentén kitaláltak.

Szóval a hidegről, június elején. A helyi tv szerint a távfűtő cég most újra beindítja a fütést.
— Óh, nem! — feleli a diszpécser a cégnél — ez valami félreértés. Legutóbb, amikor már a fűtési idény után újraindítottuk a hőszolgáltatást, a házak fele jött könyörögni, hogy állítsuk le azonnal a melegítést.
Hja, a pénz! Amely kettéosztja az ugyanabban az épületben lakókat — nem hideg- és melegtűrő fajtára, meg hő- és hideglelősre, hanem panelpolgárra, aki tud áldozni valamennyit felújításra, fűtésre-hűtésre — és panelproletárra, aki vagy már, vagy még, de képtelen erre!
A panelpolgár fizetne a melegért, de a panelproletár inkább a konyhába tart, ahol az “átalányba nyújtott gázszolgáltatást veszi tartósan igénybe”! Magyarán a gázsütővel fűt!
Ingyen gáz a hideg napokra — gazdag országokban ez így szokás! Na meg a táppénz, a náthás nép, a kieső munkanapok száma — mindez nem számít.
A lapok, az összes tv-híradó hírt ad: ahol kérték, ott országszerte beindult a fűtés!
Ám a fűtetlen lakásokról, a lakóközösségekben zajló szavazásból kivirágzó haragokról (legyen—e megrendelve a fűtés?), a szegénységről, a pazarlásról — néma csönd.
A neten ugyanakkor blogba verte valaki:
“Az ősember, ha fázott, tüzet rakott a barlangjában.
Ki lehetett az az idióta, aki kitalálta a pótfűtés fogalmát?! Hát ilyen fogalom nincs is, emberek! A kőkorszaki elme ereje elegendő volt ahhoz, hogy felfogja: ha fázunk, akkor tüzet rakunk, ha nem, akkor eloltjuk!”

—————————

Ezt az írást 2006. június végén követtem el, egy lap pályázatára.
Köszönetet mondok mindazoknak, akik közönségszavazatukkal figyelemre méltatták!


A Cardin jelenség

Az alábbi jegyzetet 1988-ban írtam, és a Pécsi Rádió hullámhosszán volt hallható.

Pierre Cardin elveszítette a pécsi csatát.

Vert seregének katonái, a 660,-Ft-os férfi alsónadrág, az 1.240,-Ft-os nyakkendő, a 958,-Ft-os borotvahab ott sorakoznak a Csongor kirakatában.

Pécsi polgárok százai vetették be ellenük a felháborodás és az utálat fegyverét.

A Naplóban világvárosi pózról ír egyikük; mit boszszantanak e francia flanccal — kiáltja más. Eltűnődöm: vajon elparizeresedő étrendünk okán feltétlen gyűlölnünk kell-e a gép­sonkát? A tűnődés eredménye: ha egyet nem is értek, azért megértem a fölháborodást.

Mert miért is tagadnám, tötyögő Trabantomban ülve olykor én is utálok Ladát és ladást, BMW-t és béemvést, Fordot és a Ford tulajdonosát. De értelmem azt súgja, autós és más ügyek megítéléséhez talán mégsem a Trabant üléséről adódik a megfelelő perspektíva…

De kanyarodjunk vissza a Pierre Cardin-féle csatához. Az eu­rópai élvonalhoz tartozó áruk és árak a front egyik, az élvonaltól jócskán leszakadt hazai kereseti viszonyok a front másik oldalán. Innen hát az érzelmet az értelemtől, a lényeget a jelenségtől szétválasztó dühkiáltás. A géprombolók ismert dühe ez, akik nem a társadalmi viszonyokból, hanem a gépek megjelenéséből ere­deztették életnívójuk rosszabbra fordulását. A mi áruk ellen lendülő dühünk is ilyen természetű. Mert eltakarná a parizer-túltengéses étrend, a Trabant-import, a szűkös kereseti viszonyok okát. Mindezek miatt engedjék meg nekem, hogy mától hadd szeressem a híres gall szabó kollekcióját.

Persze távol áll tőlem, hogy bárkire ráerőltessem az eme párizsi cuccok által keltett jelenségek fenti magyarázatát. Csupán azt kívántam mondani: akinek a Cardin-ing nem inge, az egyelőre — engem is ideértve — ne vegye magára.

Pillangószív

Előszó
Az Első Magyar Keresőoptimalizáló Verseny győztes honlapja volt ez. A fél év időtartamú versenyt 2006-ban rendezték. A Bognár Stúdió részéről Bognár László írta, keresőoptimalizálta, kezelte.
Ez a bejegyzés tulajdonképpen egy emlék-oldal, amellyel 12 év után a versenyhonlap főbb sajátosságait igyekszem megőrizni.

A teljesen eredeti megőrzése a technikai előrehaladás miatt szinte már lehetetlen. Ma már nem egyedi html oldalakon futtatjuk gondolatainkat, https előtagú SSL-lel dolgozunk PHP7-tel, mobilbarát kivitelben… hadd ne soroljam.

Pillangószív fejléc terve
Logo-terv a versenyre

PILLANGÓSZÍV = EMBERI SEGÍTŐKÉSZSÉG, CIVIL TÁMOGATÁS

Egy értelmetlen verseny? Mert igazi célja nincs, azaz önmaga, a “győzelem”a cél!?
De ezen én fordítok egyet! Más jelentést adok a szónak! Tehát a PILLANGÓSZÍV mától, 2006 július huszonharmadikától, jelentse a neten az emberi segítőkészséget és a civil támogatást!
S immár ezt jelenti 😉
Így már van értelme az egésznek!

Értelmetlen minden olyan verseny, amely nem szolgál valamilyen értelmes emberi célt! Csupán azért “indulok el”e versenyen, hogy értelmes dolgokra hívjam fel a figyelmet:

  1. Európa Kulturális Fővárosa 2010-ben Pécs lesz, képviselve természetesen Magyarországot is!
  2. SZEF-honlap (Ez nem a hasonló nevű szakszervezet – jelentése: Szellemi Erőforrás)
    A webszájt gondolatiságáról: ” Az egyik legnagyobb szolgálat, amit egy ember tehet a másikért, hogy segít neki segíteni önmagán.”

Egy évvel később:

Ma, egy évvel a győzelem után, visszapillantva a versenyre megállapíthatom, hogy igen sok tanulsággal szolgált számomra. Számos tapasztalattal gazdagodtam, amelyeket mind a mai napig hasznosíthatok. Számos tisztelőt és ellenfelet szereztem magamnak, de számos partnert is, megrendelést és megrendelőt.

Az összefogás ereje talán a legfontosabb tényező, amit kiemelhetek és az a legfontosabb tanulság, hogy az ellenfelek is lehetnek egymás tisztelői.
Tehát a versengés nem feltétlen csap át őrületbe, gazságba, mások letiprásának akarásába, hanem lehet közben együttműködni, a nemes ellenfelet tisztelni is.

Az élboly ilyen volt! S hiába dobálnak ránk még ennyi idő után is sarat a fanyalgók, ezt az élményt nem vehetik tőlünk el, s talán éppen ezt irigylik tőlünk a legjobban, mint megbocsáthatatlan vétket! De nekünk igazából ezért volt érdemes!

És folytatódik a hagyomány. A társas kapcsolatok egyre nagyobb
szerepet kapnak az interneten.

A SZEF-ről

Segítségre méltó —segíts te is!

“Az egyik legnagyobb szolgálat, amit egy ember tehet a másikért, hogy segít neki segíteni önmagán.”

A web azért is csodálatos dolog, mert általa teljesen ismeretlen emberekkel és élethelyzetekkel ismerkedhetünk meg.
Olykor még az is megadatik, hogy segíthetünk!

Egy azóta — sajnos — elhunyt net-barátom hívta fel a figyelmem egy olyan emberre, aki méltó volna a segítségre, mert megváltozott munkaképessége ellenére is segíteni akar önmagán és másokon is, a sorstársain.
Kérlek, ha tudsz bármiben is segíteni — NEM RAJTA, HANEM NEKI, hogy segíthessen önmagán, tedd meg, légyszíves, (légy szíves)!

(A SZEF oldala sajnos már nem elérhető.)

Kedves Mindenki, aki olvassa a Pillangószívben születő írásokat és hozzászólásokat!

Én lennék az a vakmerő lény, akiben a SZEF (részletek a honlapon) gondolata megfogalmazódott és maradék energiáját összeszedve alkotta azt, ami ma látható (kisebb-nagyobb fejlesztésekkel)…

Általános naívságomnak köszönhetően bíztam abban, hogy a “felsőbb körökben” is felfigyelnek a kezdeményezésre és legalább a kidolgozott projekttervek bemutatására esélyt adnak és tekintettel arra, hogy a döntés (és a pénz) az Ő kezükben van segítségünkre lesznek; – az eredmény nem maradt el: egyetlen személy válaszolt (ezt azért erölcsi sikerként el is könyveltem magamban), de még az érdeklődés szinjéig sem jutottak el a szavaim. No comment.
Ezt követően lehet mérlegelni, hogy amiért harcolni próbálunk, az nem más, mint egy élhető és hasznos élet. Miért kell ehhez harc? Mert látszólag, első ránézésre olyanok vagyunk, mint mindenki más, de van egy nagy bűnünk: ott bent, valahol az agy (?), a szív (?), a lélek (?) tájékán mások vagyunk, amit ma még előítélettel fogadnak, illetve emiatt utasítanak el…

Négy év kínkeserves csalódásai után is hiszek (mert hinni akarok) az emberekben és valahol a szívem mélyén tudom, hogy mindenkiben, így vagy úgy, de van segítő szándék! Ne titkolják ezt az érzést, nem szégyen, nem is kellemetlen – és nagyon sokat tudnak tenni vele!

Szeretettel üdvözlök mindenkit, aki olvassa ezeket a sorokat és kívánom, hogy életében csak külső szemlélőként jusson el a mi problémánk megismerésében!
F. Á.

(A SZEF oldala sajnos már nem elérhető.)

Titkos pillangószív-napló

Mi fog történni?
Szeptember elseje van, s most megkezdődött a PILLANGÓSZÍV verseny harmadik hónapja!

Az élen láthatóan kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Azt gondolom, hogy az “igazi” nagy játékosok még csak most jöttek meg a Bahamákról, s vagy beszállnak, hogy lesöpörjék a mostani társaságot az élről, vagy nem. (Ha igen, átrendezik az első öt-hat helyet).
Lassan az egyetemek ifjú serege is csatába száll, mert a versenyszellem nem engedi meg, hogy kimaradjanak! (Már akikben van tűz és spiritusz.)

Most láthatóan az “ügyeskedők” nagyképű serege “viháncol” leginkább, úgy vélik – “nagy cseleket vetnek be”, biztosak a sikerben, gyűjtögetik százszámra egymás linkjeit.
Nincsenek gátlásaik, vagy alig. (Pedig nyilván van közöttük tehetséges is.)

Na, de mi lesz a tartalommal?

Lehet, hogy ez a hónap az övék lesz, de ha nincs tartalom, akkor októberben ki a fene fog ránézni a lapjaikra?

Az erők kiegyenlítettek. A szakmai fogások nyilvánvalóan “közkinccsé” lesznek, az ég irgalmazzon nekünk, ha az ügyeskedőké lesz a győzelem! Pedig van rá esély!

Valahol Magyarországon, 2006. szept. 01.

Pillangószív taktikák 1.

Minél több a pillangószív találat, annál inkább látszik, hogy a főkönyvtárban is ezt a nevet magukon viselő fájlok előnyt élveznek.

A blogok izegnek-mozognak, attól függően, hogy hogyan változik a belső tartalmuk.
Hozzájuk képest a honlapok stabilabban állnak a lábukon.

Kérdés, miért nem változtatom meg a pillangószív blogom nevét a főkönyvtárban?
Nem kérdés!

Ugyanis január elseje után Magyarország (a neten) egy nagy PILLANGÓSZÍV temető lesz, sokezer pillangószív-bloggal és honlappal, amelyekre aligha lesz szükség, legfeljebb az első tíz használhatja majd ezeket valamire.

Miért temetném tehát el a blogomat, amely a szívem csücske, és annyi munkát raktam bele?

Majd egyszerűen kiveszem belőle a pillangószív szót (ekkor majd egy kis időre visszaesik a title megváltozása miatt), de szépen megy tovább a szekér a “blog” szóra!

Valahol Magyarországon, 2006. szept. 04.

Pillangószív taktikák 2.

1) Beszálltak a “nagyfiúk”, a Google szerverein ott a nyomuk, nyomulnak felfelé.
Ahogy mondtam, megjöttek a Bahamákról, méláztak kicsit, aztán erejük tudatában: durr neki. Ám egyelőre hoppá! Nem is olyan egyszerű?

De igazán majd holnap, de legkésőbb hétfőn kiderül – ki, hol áll!

2) Tőlem, a partizántól, ez a teljesítmény, a tartós első, második hely, kíváló! Ám tudom, hogy a partizán gyors, de mégiscsak korlátozott tűzereje hosszú állóháborúban alul marad. A külső tartalékaim fogytán.

3) Erőmet gyengíti, hogy a “BéDéKá-eset” miatti tiltakozásul nem írok sem az ellobo, sem a morcipapa blogomba a Blogtéren, pedig mindkét blog “bivalyerős”.
Volt.
Mert így most hagyom őket hanyatlani, több, mint fél éves munkám hever ott romokban. De nem szegem meg a magamnak tett ígéretet, inkább “ott essem el a harc mezején”!

Valahol Magyarországon, 2006. szept. 07.

Pillangószív taktikák 3.

Három taktikai irányzatot vélek felfedezni a versenyben:

a) A korábban felhalmozott “brutál-erő” nyers bedobása, ill. ilyen erő megszerzésére törekvés, új értékek felmutatása nélkül

b) Hálózatépítés, nagyszámú új nethely (honlap, blog) létrehozása.
Jómagam nem hiszek abban, hogy 100 friss, 0 PageRank értékű oldal (egy gazda kezében) többet érne 10 ugyanilyennél. Ráadásul a java tartalommal nem kitöltött.
Ebben a taktikai mezőben egyedül BéDéKá képvisel igazi erőt, mert az új hálózatát jól kombinálja a már évek óta működőkkel.
Ráadásul belső tartalommal is győzi, érdemes látogatni az oldalait!

c) A jómagam által képviselt vonulat, egy új honlap és egy új blog kombinációja, a korábban felhalmozott erők koncentrálása e kettőre.
Érték-létrehozásban kicsit elmaradtam a versenyhonlappal, (hiába na, blogger vagyok), és tartalmi szempontból hiba, hogy a blogot kicsit feláldozom a verseny oltárán.
Ám talán mégis érdemes időnként rájuk pillantani.
A hónap hátra lévő részében a tartalomra fogok koncentrálni! (Pécs és a SZEF továbbra is, ahogyan elindultam.)

Valahol Magyarországon, 2006. szept. 11.

Pillangószív várakozások

Úristen, 10 napja nem írtam ide, a titkos naplómba, semmit.

Míg egyfelől a helyzet változatlan, azaz a versenyoldalam ELSŐ, addig odakünn a társadalomban sok minden megváltozott!

Egy picit nálam háttérbe szorult a Pillangószív!
A jobb vállam begyúlladt, néhány napig csak egy kézzel, a ballal írtam. Aztán kész röhej, a bal kezemmel megfogtam a jobbat, felemeltem és a klaviatúra mellé tettem – tessék szépen írni!
A gyógyszer, amit a szép dekoltázsú doktornő felírt, kitűnő! Csak én vagyok egy marha.

Szóval Gyurcsány-beszéd — aztán meg a 18.-i balhé, hogy finomra fogjam a demokrácia ellenes tv-rohamot!
Kísértet járja be Európát, a B-közép kísértete?
Világ futballhuligánjai, egyesüljetek?
Miféle társadalmak ontják magukból ezt a csőcseléket? Ki áll mögöttük és miért?

Nos, ez van most inkább pillangószív helyett!

Megint előbújt belőlem a blogger, a blogommal százszor többet foglalkozom, mint a honlappal. Pedig a blog, fentebb írtam erről, a versenyben nem esélyes. És mégis…
Más. Bő egy hét múlva előadást tartok Blogsuli címmel a Pécs Expo-n. Készülnöm kéne arra is. Aztán egy országos szervezetnek készítek portált, jól benne vagyok, meg egy regionális intézménynek is most kezdtem el. Végre, rendes melók!

Valahol Magyarországon, 2006. szept. 21.

PageRank

Navégre!- megtörtént a Google részéről a PageRank kiosztása!
Ennek az a jelentősége számomra, hogy jobban látható, ki, mekkora külső erőket volt képes mozgósítani a versenyhonlapjához.

Érdekesség: a versenyhonlapom nyitóoldala 3/10-es értéket kapott, nem túl erős, mégis megelőzöm vele a második helyezettet, akinek a nyitólapja az irigylésre méltó 5/10-es értékkel dicsekedhet. Hmm…

Öröm számomra, hogy a Bognár Stúdió reklámügynökség, http://www.bognarstudio.hu portálom most lett 5-ös, miként a Jóljárok.hu, https://www.joljarok.hu , és a SportPécs, http://www.sportpecs.hu portáljaim is!

Van egy negyedik honlap is, amelyet társadalmi munkában készítettem és kezelek, amely szintén most lett 5/10-es!

Akik azt gondolják, hogy nincs szerepe a Pillangószív versenyben a korábbi évek munkájának, a korábban készített portáloknak (a tapasztalatokról nem is beszélve), azok tévednek!

Valahol Magyarországon, 2006. okt. 03.

Pillangószív taktikák 4.

A késlekedők

Még nem indultak meg, még várnak, majd csak a hajrában indulnak neki, bízva eddigi eredményeikben és a felhalmozott brutális link-erőben, amelyet birtokolnak!

Tapasztalatom szerint a neten már eltöltött “érlelődési” időnek is van jelentősége, de azt sajnos nem tudom, hogy mennyi ez az idő! Vajon számít-e egy-két hónap, vagy csak fél, egy év?

Mindenesetre látok olyan versenytársat, aki feltett ugyan egy nyitólapot (rettentően erős domain-neve van) s csak vár, vár, nem moccan még.
Partnerei között, ha hinni lehet a portáljának, minisztériumot, az országban legerősebb multi net-szolgáltatót is megtaláljuk.
Mint ugrás előtt a mozdulatlan oroszlán!
Én meg, a kis partizán…
Ők sokan, egy egész rendszerház hadereje, képzett stratégák és számtech. mérnökök, “félelmetes erejű partner-hadak”… én meg itt egyedül gyűröm az ipart.

Azt hiszem, itt ér véget a partizán ereje, erről beszélek mindig: a hosszú állóháborúban törvényszerű a vereség.
De nem adom fel! Ki kéne találnom, miként lehetne partizán-manőverekkel az elnyújtott csatatéren próbálkozni… De még nem tudom…

Valahol Magyarországon, 2006. okt. 08. 0. ó 30 p.

Berágtam

Tulajdonképpen akkor jó, ha nem mondunk, nem csinálunk semmit, csak elvagyunk, hagyjuk a dolgokat a maguk vágányán szaladozni, nem kötünk bele a nagyobbakba, hagyjuk az egészet a francba.

Nade a partizán nem ilyen ám 😉

Valahol Magyarországon, 2006. okt. 11.

Pillangószív számvetés

A hat hónapos verseny túljutott a félidején. Pillangószív versenyhonlapom tartósan első helyen áll.

Céljaim elérése nagyon is kétséges. A befektetett munka és a célok elérése nincs arányban.

Célok:

  • a Szef és
  • Európa Kulturális Fővárosa Pécs — 2010 támogatása
  • kitörési pont

Tények:
A befektetett munka óriási, olykor egészségkárosítóan az (a normál munka, a blogolás mellé pluszban, gyakran éjjel). Se értékelhető országos, se helyi visszhang, inkább afféle belterjes ez-az.
Következtetések:
— magánember komolytalan kiírására nem szabad többé indulni
— más tapasztalataim alapján is: csak olyan net-pályázat jöhet szóba, ahol gép mér, mint most, nincs értelme szubjektív értékelést elfogadni. Azok a pályázatok előre lefutottak!
— helyes volt a blogot kivenni a versenyből, helyes volt a Nol-blogban megírni a tapasztalatokat (“nem fogom be pörös számat”).
— El Lobo — A farkas pozicionálása részben helytelen. Olykor kétségessé teheti az együttműködési hajlandóságomat, holott arra törekszem, ezen el kell gondolkozni! Bár ki tudja… Lehet, hogy újra a nyugodt Morcipapára volna szükség?
— Az olvasás és a minőségi írás rovására ment az elmúlt pillangószíves időszak, és ez a legnagyobb veszteség!

A végső következtetést kíméletlenül kell levonni!
Az elkötelezettségek miatt ezt a hónapot (lazán) ki kell még futtatni. Aztán “örüljenek” mások.

Míg korábban már kétmillió kétszázezer alá csökkent a Google-ban a pillangószív szóra a találatok száma, most újra 2.660.000-et mutat a számláló!
Újra szárnyra kap a pillangószív? Hatott pl. a kiíró rádiószereplése?

Ma, “megnyomtam” kicsit BéDéKá 5. helyen álló pillangószív-oldalát, mire hazaér holnap este, talán lesz már látszatja is. Szép pécsi emlék lenne a számára, meg számomra is, ha még feljebb jönne 🙂 .
De inkább péntekre lesz csak hatása a manőveremnek, ha lesz egyáltalán.

Valahol Magyarországon, 2006. nov. 08.

Upgrade (nov. 15.):

Na, ez nem jött össze! Viszont…

Upgrade (dec. 1.):

A versenyt BéDéKá fogja dec. 31-én megnyerni!
És a másikat is márciusban! Linkfelhő

Rengeteg a munkám, már csak ezért sem tudom frissíteni a Pillangószív oldalaim. Hamarosan vége a versenynek, jan. elseje után holttá nyilváníthatjuk a pillangószív oldalakat.
Hát akkor miért is nyomuljon az ember? Csakhát az a kurva dicsőség, az mégiscsak csábít, de szerencse, hogy nincs rá időm.

Különben azt rettenetesen sajnálom, hogy nem bővítettem a tartalmat, nem mutattam meg többet Pécsről, erről-arról, de most már mindegy…

Csoda, hogy még ma is a második helyen virítok, kész csoda…

Valahol Magyarországon, 2006. dec. 12.

Meglepve látom, újra első helyen áll PILLANGÓSZÍV versenyoldalam! (dec.22.)

***

A keresőoptimalizálás immár 12 év múltával is a Bognár Stúdió sikerágazata. Ennek lenyomatai:

Bognár Stúdió honlapja: Honlapkészítés, keresőoptimalizálás

SEO-keresőoptimalizálás blog: Keresőoptimalizálás

A keresőoptimalizálásról ebben a blogban: Online ismeretterjesztés: a keresőoptimalizálás (SEO)