2024 augusztus huszadikán túrát tettünk Pécs felett, a Mecsekben a feleségemmel és az akkor hatéves unokámmal. A korábban minden ízében zöldellő erdő aljnövényzete barnára fordult, kiszáradt. Kidőlt fák mindenütt, a vízelvezető árkok száraz gallyakkal és elbarnult levelekkel sóhajtoztak eső után.
A som összeaszalódott a fán, s a fáradt, száradó lombok alatt, bőrében száradva mutatta élettelenségét. A leveleken rozsdafoltok jelentek meg, az erdő pedig augusztus közepén úgy festett, mintha túl korán beköszöntött volna az ősz.
Egyetlen kirándulás természetesen nem bizonyítja önmagában a klímaváltozást. A látvány azonban pontosan megmutatta, milyen következményekkel járhat, amikor a tartós hőség, a kevés csapadék és a kiszáradó talaj egyszerre terheli az erdőt. A klímaváltozás nemcsak a sarki jég, a tengerszint vagy a távoli országok problémája. Ott van a Mecsekben, az aljnövényzetben, a fák lombján és a kiszáradt somban is.
Hogyan viseli meg a szárazság az erdő fáit?
A fák életéhez nem elegendő, hogy egy év alatt valamekkora mennyiségű csapadék lehulljon. Az is számít, mikor érkezik az eső, mennyi idő alatt hullik le, és képes-e beszivárogni a talajba.
A hosszú, csapadékmentes időszakok alatt a talaj felső rétege fokozatosan elveszíti nedvességtartalmát. A magas hőmérséklet közben fokozza a párolgást, így a fák gyökérzete egyre kevesebb felvehető vízhez jut. Egy rövid, heves felhőszakadás ezt nem feltétlenül képes pótolni: a víz egy része gyorsan lefolyik a lejtőkön, különösen tömörödött vagy erősen kiszáradt talajon.
Vízhiány esetén a fa védekezni próbál. Csökkenti a párologtatását, bezárja a leveleken található gázcserenyílásokat, ezzel azonban a fotoszintézishez szükséges szén-dioxid felvételét is korlátozza. Lassul a növekedése, kisebb leveleket fejleszthet, idő előtt elszíneződhet vagy lehullhat a lombja.
Ha a vízhiány tartósan fennmarad, a fa egyre kevesebb energiát tud fordítani a védekezésre, a sérülések helyreállítására és a kártevőkkel szembeni ellenállásra. Egyetlen aszályos nyár még nem feltétlenül pusztítja el, de az egymást követő száraz és forró évek hatása összeadódhat.
Nem minden fafaj egyformán sérülékeny
A magyar erdők fafajai eltérően viselik a meleget és a vízhiányt. Sokat számít az adott erdő fekvése, a talaj mélysége, víztartó képessége, a lejtő iránya, az állomány kora és szerkezete is.
A hűvösebb, nedvesebb éghajlatot kedvelő bükk különösen érzékeny lehet a tartós szárazságra. A Mecsekerdő szakemberei már korábban is jelentős aszálykárokat figyeltek meg a mecseki bükkösökben. A sekély talajú, napsütésnek erősebben kitett déli lejtőkön a vízhiány még gyorsabban kialakulhat.
A tölgyeket általában ellenállóbbnak tartjuk, de ezek sem sérthetetlenek. A hőség és a szárazság legyengítheti a fákat, miközben egyes kártevők és betegségek terjedésének kedvezőbbé válhatnak a körülmények. A Mecsekben és más középhegységi erdőkben a tölgyek nyári elszíneződéséhez például nemcsak a vízhiány, hanem a tölgy-csipkéspoloska kártétele is hozzájárulhat.
Ezért egy barnuló lomb láttán nem mindig lehet egyetlen okot megnevezni. A szárazság, a hőség, a kártevők, a betegségek és az erdő korábbi állapota gyakran egymás hatását erősítik.
A kiszáradó erdő talaja és aljnövényzete is átalakul
Az erdő nem csupán fák együttese. A talaj, az avar, a gombák, a cserjék, a lágyszárú növények, a rovarok, a madarak és más állatok összekapcsolódó rendszert alkotnak.
Az avar és a humusz segíti a csapadék befogadását, lassítja a víz elfolyását, valamint védi a talajt a közvetlen napsütéstől és a gyors kiszáradástól. Ha az aljnövényzet visszaszorul, a talajfelszín védtelenebbé válhat. A heves eső könnyebben lemoshatja a felső, tápanyagban gazdag réteget, különösen a meredekebb hegyoldalakon.
A szárazság a talaj élővilágát is befolyásolja. A lebontó szervezetek működése megváltozhat, lassulhat a szerves anyagok körforgása, és romolhatnak a növények tápanyagfelvételének feltételei.
Az aljnövényzet eltűnése vagy átalakulása az erdei állatok számára is következményekkel jár. Csökkenhet a táplálék, a búvóhely és a szaporodásra alkalmas terület. Egyes szárazságtűrő fajok terjedhetnek, mások fokozatosan visszaszorulhatnak.
A legyengült erdő könnyebb célpont a kártevők számára
Egy egészséges fa képes bizonyos mértékig védekezni a rovarok, gombák és más károsítók ellen. A tartós vízhiány azonban csökkenti ezt az ellenálló képességet.
A szárazság nem minden kártevő számára kedvez egyformán, de a legyengült fák gyakran könnyebben megtámadhatók. A károsodott lomb tovább csökkenti a fotoszintézist, a sérült fa pedig még kevesebb energiát tud védekezésre fordítani. Így önmagát erősítő folyamat alakulhat ki.
Az enyhébb telek egyes rovarfajok áttelelését is segíthetik, miközben új vagy korábban ritkább károsítók jelenhetnek meg. Az erdők állapotának rendszeres megfigyelése ezért egyre fontosabb. Ma már a helyszíni vizsgálatok mellett műholdfelvételek és más távérzékelési módszerek is segíthetik a lombvesztés, az elszíneződés és a nagyobb területű erdőkárok felismerését.
A szárazság növeli az erdőtüzek veszélyét
A kiszáradt avar, a lehullott gallyak és az elhalt aljnövényzet könnyen éghető anyagot képeznek. Minél hosszabb ideig tart a csapadékhiány, annál gyorsabban terjedhet el egy figyelmetlenségből vagy szabálytalan tűzgyújtásból keletkező tűz.
Magyarországon az erdőtüzek többsége emberi tevékenységhez kapcsolódik. A klímaváltozás nem gyújtja meg közvetlenül az erdőt, de a forróbb és szárazabb időszakok megteremtik a gyors terjedés feltételeit. A hazai erdőkben leggyakrabban az avar és az alacsony növényzet ég, nagyobb intenzitás esetén azonban a tűz a fák koronájára is átterjedhet.
A tűz nemcsak a növényzetet pusztítja. Elpusztíthatja a talaj élőlényeit, károsíthatja a humuszréteget, eróziót indíthat el, és nagy mennyiségű, korábban megkötött szenet juttathat vissza a légkörbe.
Erdőlátogatóként ezért különösen fontos betartani a tűzgyújtási tilalmat, nem eldobni a cigarettacsikket, és nem hagyni tüzet vagy parazsat magunk után. A tűzveszély aktuális állapotát a Nébih erdőtűz-megelőzési oldalán lehet ellenőrizni.
Az erdők pusztulása vissza is hat a klímaváltozásra
Az erdők növekedésük során szén-dioxidot vonnak ki a légkörből, és a szenet a fatestben, a gyökerekben, az avarban és a talajban tárolják. Emellett árnyékolnak, párologtatásukkal hűtik környezetüket, lassítják a csapadék lefolyását, mérséklik az eróziót és élőhelyet biztosítanak számtalan fajnak.
Ha az erdő legyengül, csökkenhet a növekedése és ezzel együtt a szénmegkötő képessége. Nagyobb pusztulás, tűz vagy talajromlás esetén a korábban tárolt szén egy része is felszabadulhat.
Így kétirányú kapcsolat jön létre: a klímaváltozás károsítja az erdőket, a leromló erdők pedig kevésbé képesek mérsékelni a felmelegedést és annak helyi következményeit.
A klímaváltozás okairól és a lehetséges válaszokról részletesebben a Klímaváltozás és klímavédelem: okok, hatások és lehetőségek című pilléroldalunkon olvashat.
Mit lehet tenni a magyar erdők alkalmazkodásáért?
A megoldás nem egyszerűen az, hogy minél több fát kell elültetni. Nem mindegy, milyen fafaj kerül egy adott termőhelyre, milyen származású szaporítóanyagot használnak, mennyire változatos az erdő szerkezete, és hogyan gazdálkodnak a talaj vízkészletével.
Az alkalmazkodást segítheti:
- a termőhelyhez és a várható jövőbeli éghajlathoz jobban illő fafajok és származások kiválasztása;
- a több fafajból és különböző korú fákból álló, változatosabb erdők kialakítása;
- a folyamatos erdőborítás fenntartása, ahol ezt a termőhely és az erdő rendeltetése lehetővé teszi;
- a talaj bolygatásának és tömörödésének mérséklése;
- az erdei vízvisszatartás javítása;
- a sérülékeny állományok rendszeres megfigyelése;
- a kártevők és betegségek korai felismerése;
- az erdőtüzek megelőzése.
A fafajok cseréje ugyanakkor kényes kérdés. Egy új faj vagy távolabbról származó változat alkalmazása segítheti az alkalmazkodást, de természetvédelmi kockázatokat is teremthet. Nem biztos, hogy ugyanúgy együtt tud élni a helyi gombákkal, rovarokkal és más fajokkal, mint a jelenlegi erdőalkotók.
Ezért nincs minden erdőre alkalmazható egyetlen recept. Helyi vizsgálatokra, hosszú távú kísérletekre és óvatos, folyamatosan ellenőrzött beavatkozásokra van szükség.
A Mecsek jövője Pécs jövőjét is befolyásolja
A Mecsek erdei nemcsak természeti értéket képviselnek. Hűtik és párásítják környezetüket, lassítják a hegyoldalakról lezúduló vizet, védik a talajt, élőhelyet biztosítanak, és kirándulási lehetőséget adnak a pécsieknek és az ide érkezőknek.
Állapotuk ezért közvetlenül összefügg azzal is, hogyan alkalmazkodik Pécs és Baranya a klímaváltozáshoz. Az erdők vízellátása pedig nem választható el a térség és az ország egészének vízgazdálkodási problémáitól.
A 2024-es mecseki kirándulás képei bennem maradtak. Nem azért, mert egy barna levél vagy egy kiszáradt som önmagában rendkívüli volna. Hanem azért, mert az erdő egészén lehetett érezni a kimerültséget.
Az erdők képesek alkalmazkodni a változásokhoz, de ehhez időre van szükségük. A mostani felmelegedés üteme viszont gyorsabb lehet annál, mint amit sok fafaj természetes vándorlással vagy lassú genetikai alkalmazkodással követni tud.
A kérdés ezért nem csupán az, hogy lesznek-e erdők a Mecsekben néhány évtized múlva. Hanem az is, milyenek lesznek ezek az erdők, milyen élővilágot tartanak fenn, és mennyit tudnak megőrizni abból a zöld világból, amelyet ma még ismerünk.
