Milyen szakmát tanuljon a gyerek? – 2/2

Az első rész itt olvasható:
Milyen szakmát tanuljon a gyerek? – 1/2

Az előző részben taglalt előzmények után tehát megkapom a gyakori kérdést: Szóval fejvadászat? Akkor mond meg nekem, mit tanuljon a gyerek, mi lesz jól fizetett munka 10-15 év múlva?

Már kezdek rutinba jönni, mert azzal kezdem, hogy van rövid válaszom és hosszú, melyiket mondjam?
Általában a rövidet kérik: olyan szakmát kell tanulni, amiben a gépek ügyetlenek lesznek. Amely kreativitást, a kiszámíthatatlanság kezelését, vagy az emberekkel való foglalkozást célozzák. Szerezzen minél általánosabb, de magas szintű tudást, amelyet 1-2 év alatt el tud vinni speciális irányba majd.

Mit csinálnak a fejvadász cégek?

Persze van hosszabb válaszom is: a fejvadász cégek egyrészt kiszolgálják az éppen aktuális munkaerő igényt, de fürkészik is, melyek lesznek a közeljövő keresett ágazatai, hiszen egy még időben kialakított rálátás a szakmákra és legfőképp annak képviselőire, lépéselőnyhöz juttatnak bennünket a piacon. Ezt tettük az Aarenson-nál 15 éve is, amikor a mérnöki, vagy IT területek felé fordultunk, vagy 7-8 éve, amikor az akkor induló startup világba merültünk bele, tudatosan. Most is ezt tesszük, próbálunk előre tekinteni.

Biztosak vagyunk benne, hogy jelentős átalakulás előtt áll jó néhány ágazat. A gyártási szegmens szinte egésze, a logisztika, csomagolástechnika szintén. A mezőgazdaság, az élelmiszer ipar nagy része csakúgy. A pénzügyi területek is nagy változás küszöbén állnak. A képzettséget nem igénylő, egyszerű munkafázisok megszűnőben vannak. Ami pedig a már most is tapasztalható képzett munkaerő hiányát illeti, az csak fokozódni fog.

Tehát azt tanácsoljuk, hogy tanulni kell, és akár műszaki, akár humán területet választ a mai fiatal, a tudás mindig biztos alapot, elrugaszkodási pontot jelent majd. Lehet agrármérnök, vagy java fejlesztő, ha egy szakmai területet jól megismer, és készen áll az új ismeretekre a megfelelő időpontban, akkor nagy baj már nem lehet.

A jövő kulcsa a folyamatos tanulás

Azt szoktam tanácsolni, hogy barátkozzanak meg a gondolattal, hogy a most pályakezdő generációnak arra kell berendezkednie, hogy folyamatosan tanulnia kell majd, akár 2-3 teljesen új szakmát is el kell sajátítania majd élete során. És bizony megeshet, hogy mire egy professzióban jóvá válnak, dobhatják is el, és rugaszkodhatnak neki az új tudás megszerzésének.

Ebből következik, hogy a legbiztosabb recept az, ha magát a tanulást tanulják meg. A gyors ismeretszerzés képessége lesz az adu ász a jövő munkaerő piacán.

***
Bogdanovits Péter
Aarenson – fejvadász cég, munkaerő közvetítés

Korábban a témában:
A munkavállalók hatvan százaléka váltana
Outplacement – gondoskodó elbocsátás
De mit keres a fejvadász cég az asztalon?

Milyen szakmát tanuljon a gyerek? – 1/2

Amióta gyermekeim közegében, a szülők között elterjedt a híre, hogy mivel foglalkozom (ti.: HR tanácsadás), ugyan azzal a gyakori kérdéssel szembesülök. Fejvadász munkatársaim, akikkel már sok éve együtt dolgozom a munkaerő közvetítés területén, és szintén gyermekesek, előre figyelmeztettek, hogy ez a sors vár rám. Hozzám nem azzal fognak fordulni a szülőtársak, hogy milyen volt a nyári lovastábor, vagy hogyan tettünk szert arra a tenyérnyi lila foltra a kislány lábszárán.

Felém egyetlen típusú kérdés érkezik majd a következő másfél évtizedben:
Milyen szakmát tanuljon a gyerek? Mire lesz munkaerőpiaci kereslet 10, 15 év múlva? Mit okoz a mesterséges intelligencia, a robotizálás, a közösségi tudásmegosztás a munka világában? Lesz-e még szükség mérnökökre? És jogászokra, fodrászokra, zenetanárokra…

A kérdés egyébként nagyon is jogos. A technológiai fejlődés mára olyan sebességet ért el, amelyet az emberi alkalmazkodóképesség már nem tud követni. Kutatók szerint mire egy új technológiai eszközt, megoldást az emberiség magáévá tesz, és azt magabiztosan használja, átlagosan 6 év. Hol vagyunk már ettől a sebességtől? Egy 6 évvel ezelőtti technológia ma már őskövületnek számít. És a tempó csak fokozódik. Ezért természetes, hogy a többségünk úgy érzi, kikerült a kezünkből a jövőnk irányítása, nem vagyunk befolyással arra, hová tart a technológia, és ezzel együtt a világ. Ad abszurdum és leegyszerűsítve, a robotok elveszik majd a megélhetésünket.

Így aztán jogosan érezzük azt is, – és ha az ember munkahelye egy fejvadász cég, akkor különösen tapasztalja – hogy a megszerzett tudás már ma is nagyon gyorsan inflálódik a munkaerőpiacon. Egy szaktudás, vagy diploma megszerzésének a megkezdése és befejezése között eltelt idő alatt szakmák válnak érdektelenné, és váltják fel egészen újak. Ráadásul mire abban a szakmában, idővel megfelelő mennyiségű rutint is szerzünk, és kimondhatjuk, hogy jó szakemberei vagyunk, már lehet, hogy megmosolygott tartalékosai vagyunk a partvonalon túl a munka világának.

És ejtsünk pár szót azokról a mintákról is, amelyeket a pályaválasztás előtt álló gyermekeink nap mint nap látnak. Influenszerek százezrei szereznek vagyonokat tudás, hozzáadott érték közvetítése, valódi munka nélkül.
Youtube, Tik-tok, Instagram sztárok keresik meg egy tanári fizetés sokszorosát a szó hagyományos értelmében vett szakmai teljesítmény nélkül.
Mit üzen ez egy mai tizenévesnek?
Semmi esetre sem azt, hogy vágjon neki egy rengeteg tanulás és lemondás árán megszerezhető diplomának. A mai kamasz társadalom követendő és irigyelt alakjai nem az élelmezési krízis megelőzésén csendben dolgozó agrármérnökök, hanem a közösségi média felkapott szereplői.

Egyszóval csak kapkodjuk a fejünket pályaválasztás ügyben. Mik a tanácsaim? Erről a következő részben. (Mint egy jó influenszer).

Bogdanovits Péter
Aarenson – fejvadász cég, munkaerő közvetítés

***
A második rész: Milyen szakmát tanuljon a gyerek? – 2/2

Korábban a témában:
A munkavállalók hatvan százaléka váltana
Outplacement – gondoskodó elbocsátás
De mit keres a fejvadász cég az asztalon?

Járvány idején – dolgozz és kockáztass

F. Walter Mária

Határozott politikai kijelentésekkel eldőlt: az iskolák bezárása a koronavírus terjedésének megelőzésére nem lehetséges, sőt tilos.
„Az iskolák két hétre történő bezárása a tanév végét jelentené”- ez az értelmetlen megjegyzés is indokolatlan, hiszen aki a közoktatásban dolgozik, pontosan tudja, a tanév minden évben augusztus 31-éig tart.

Hogy meleg van nyáron és nem lehet dolgozni a felforrósodott falak között? Hogy nincs pénz nyári táborokra, közösségi programokra, ahol a tudásszerzés legalább olyan értékes lehet, mint az iskolapadokban? Hogy nincsenek összehangolva a tartalmak és a tevékenységek váratlan helyzetekre?

Akkor mi marad az elkövetkező hetekre? A kézfertőtlenítő hiánya, amelyet az iskolák vezetőinek, munkatársainak kellene beszerezni, kisboltokból darabonként vagy csak a mosolyra lehetne szert tenni a szomorú kijelentés mellé: „sajnos elfogyott”. Hogy kifizetné a számlát, ha mégis lenne? A telefonon megsúgott ötletek elsősorban az iskolai alapítványokra utalnak: „onnan ki tudjátok fizetni.”

Vagy megvesszük (ha találunk valahol) magunknak és a gyerekeknek.

És mi az, ami még hiányzik? Elsősorban a bizalom abban, hogy a gyerekeket tanítjuk, felkészülten és felelősséggel. A tananyagot, a feladatokat küldöm, a megoldásokat kapom-ha a helyzet úgy hozza/úgy hozná. Képesek vagyunk rá mindannyian, ha számítanak a szakmaiságunkra, az önállóságunkra, a felelős munkavégzésünkre. Képesek vagyunk arra, hogy a tananyag hangsúlyait kiemeljük és használható tudást nyújtsunk a diákjainknak –más tanulásszervezéssel, de hatékonyan.

64 éves vagyok, nyugdíjas és kémiatanár. Óraadóként, nagy odaadással, szakmailag és érzelmileg elkötelezetten tanítok az egykori általános iskolámban. A pályám gyönyörű szép lekerekítésének és méltó befejezésének gondolom ezt a feladatot.

Közel 40 kilométerről, két busszal –átszállással- utazok az iskolába, táskámban a kézfertőtlenítővel. Itthon a 89 éves édesanyám vár.

Azt hallom folyamatosan, az idősekre nézve ez a helyzet fokozott kockázattal jár. Szerencsére, a gyerekek között (még mindig) fiatalnak érzem magam, de a vírus ezt nem tudja.

Egykori tanítványommal futottunk össze a napokban, elmondta, Mexikóban, Spanyolországban tanult évekig, jelenleg Svájcban tanul zenetanári szakon. Kérdésemre, tervezi-e, hogy hazajön-e tanítani, a válasza majdnem váratlan, de rendkívül szívet melengető volt :” igen, tanárnő, hiszen itt élned, halnod kell”
Ezért (is) dolgozom, ezért kockáztatok.

*****
Kapcsolódó bejegyzés
Koronavírus: piacokat szűkít és bővít

2014 a magazinunkban: tisztább, szárazabb érzés

2014-ben is széles témakörben, céghírek sokaságával jelentkezett a Jóljárok Magazin.

Lady a Lady Moletti honlapjárólEgy pillantás az évre. 2014 tisztább, szárazabb érzést hozhatott magazinunk látogatóinak. Céghírek – mondtuk, és tényleg nyújtottunk 2014 évében számos, cégekkel kapcsolatos, de közérdeklődésre számot tartó hírt.
Egyebek között bemutattuk a Lady Moletti honlapját és webáruháza szezonváltó ruhakölteményeit, s ezzel egy széles réteg igényeit elégítettük ki.

Kereskedelem

Mintha szégyenlős volna a ruhaipar és a kereskedelem, ritkán láthatunk bő ajánlatokat a molett nők számára.
Szóval pótoltuk ezt: > Lady Moletti, molett divat

Oktatás, képzés

Aztán hírt adtunk a CLIPS Nemzetközi Fodrász Iskola tanfolyam nyitásáról, mert ez is közérdeklődésre tarthatott számot. Ugyanis az OKJ-és bizonyítvány mellett a CLIPS igyekszik tanulói számára segítséget nyújtani az elhelyezkedésben is. Végzett tanítványaik egy része ma már külföldön dolgozik. A CLIPS Akadémiától tudjuk azt is, milyen > Egy fodrász élete.
Sőt még arra a kérdésre is választ kerestünk: mikor fogok meggazdagodni és híres fodrásszá lenni?

Szolgáltatás

De igyekeztünk a háztartási gondok leküzdését is segíteni.
Mit tegyünk, ha eldugul a csap? Azonnal kell-e hívnunk vízvezeték szerelőt vagy duguláselhárítót, avagy magunk is tehetünk kisérletet a hiba, a nagyobb baj elhárítására?
> Segítség, eldugult a mosogató!
Persze nagyon férfias témák is elő kerültek, például az autóbérlés, a sofőrszolgálat témájában, de talán még a SEO, vagyis a keresőoptimalizálás feladatait is ide vehetjük.
Az év vége a Google Pingvin frissülését követően alapos helycseréket indukált a keresőtáblán. Persze a honlapok minőségét figyelő Google Panda sem tétlenkedett, sőt a térképes találatok sorrendjéért felelős Galamb is meg-meglengette a szárnyát. Óvtuk Önöket a keresőoptimalizálás során elkövethető egyik gyakori hibától, a duplikációtól.
Bemutattuk a Koala Autorent autókölcsönző vállalkozást, amely arról nevezetes, hogy ernyőszolgáltatással is rendelkezik, a Sofőröm Sofőrszolgálattal.
> Koala Autorent: autókölcsönzéshez információk

Lakáskultúra

És persze ami mindenkit érdekel: a lakáskultúra. Tapéta, függöny, bútorszövet és lámpák, csillárok minden mennyiségben! A Fénymánia Lámpa és Csillár stílusok segítségével mutatta be termékeit:
> Fénymánia: a klasszikus stílus
Na, és persze az energetikai tanúsítvány ügye: kell, vagy nem kell és akár igen, akár nem, vajon mire jó? Tapasztalatok az energetikai tanúsítványok terén
És az ülőgarnitúrák, a kanapék világa, ráadásul igen baráti áron, vagyis outlet bútor áruházból. Igencsak impozáns a kínálat az ABútor Outlet áruházban Budapesten.
Termékeik zöme Németországból származik, hibátlan, kifutó típus – innen az olykor meghökkentően jó ár.
> Jó ötlet a kanapé outlet
És még mennyi minden volt…

Besorolnak vagy besoroznak

Oktatás: ön-azonos velem? Rend lesz itt, nagyobb, mint amennyi indokolt volna?

Sorolunk, sorozunk

F. Walter Mária írása

Ön-azonos velem?
A természettudományi nevelés reménytelenségét hirdető pesszimista vélemények közepette megtartott fizika óra végén – az irodalom elsőbbségét nyíltan felvállaló-alig tizenhatéves, izgatottan összegezte tanárának az óra mondanivalóját:
” Értem a rezonancia-katasztrófa lényegét, nem szabad egyformának lenni, a sokféleség adja a biztonságot, a stabilitást.”
Valóban, a franciaországi Angers város hídjának – 200 katona halálával végződő – leszakadása óta a vezényszó a hidak előtt: ”Lépést ne tarts!”

A széllökés sem válogat, középiskolai tananyag a Tacoma híd összeomlásáról készült korabeli dokumentumfilm, nincs az a kísérlet, amely a rezonancia lényegét jobban megértetné.

A fizika törvényeire rácáfolva, az ország tanárai a sokszínűséget éppen ezekben a hetekben, hónapokban váltják egyformaságra, a pedagógus besorolásban való előrelépés reményében  e-portfóliót készítenek, hagyják magukat a széltől sodorni. Kész a minta, vaskos az útmutató, megnyílt a felület, lehet feltölteni. Gyötrelmes vízió: egyforma sablon, egyforma terjedelem, egyforma óravázlatok… egyforma tanárok, egyforma gyerekek

Tanári portfólió

A portfólió – műfaját tekintve – értékes dokumentum, részletesen és sokoldalúan bemutatja a készítője életpályájának fontos állomásait, eredményeit – összegez, áttekint, reflektál, minősít.
Tartalmában és formájában éppen ezért egyéni kell legyen, a címlapjától az összegző gondolatokig, a betűtípustól a fejezetek sorszámozásáig.
A tanári portfólió tervezése, összeállítása, a tartalmak kibontása, a reflexiók kifejtése alkotómunka, nem lehet engedélyezett rubrikák, leütés számok függvénye.
A több évtizede tanító tanárok a múltjukat és jövőjüket összekötő „hidat” óvnák, védenék a széltől – ha hagynák.

Digitális analfabéták-e a tanárok?

Az oktatással foglalkozó egyes politikusi vélemények szerint a „tanárnénik, tanárbácsik” nehezen kezelik az elektronikus felületeket, tehát nagy nehézséget jelenthet számukra ez a feladat. Igaz, azt honnan is tudnák róluk, hogy évek óta kiváló interaktív táblák nyújtotta nagyszerű lehetőségeket építenek az óravázlatokba (na, nem a sablonba, csak a sajátjukba) tehát nem valószínű, hogy a számítógép kezelésétől idegenkednének. Legfeljebb a gépiességtől. Mások szerint, aki nem írja le amit csinál, nem is való a pályára-egyértelmű tehát a követelmény, a minőségi (és fizetésbeli) előrelépés feltétele a dokumentum összeállítása. És megcsinálják. Nem kötelességből, hanem elköteleződésből.
Azért, hogy elmondhassák- József Attilával- a tizenhat évesnek, a fizika órán:

„Kész a leltár

Magamban bíztam eleitől fogva –
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek.
….
Ha féltem is, a helyemet megálltam –
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.”

Tankönyv-világ

Választék: az egynél több a kettő. A kettőnél több a sok. A soknál több a jó tankönyv.

Tankönyvek

R-Doisneau fotója. Iskola, tankönyv, gondolkozásF. Walter Mária írása
Szenvedélyesen szeretem és gyűjtöm a régi tankönyveket. A régmúlt időkben, általam használt könyvek egy-egy példányáról már leszakadt az indigókék csomagolópapír – az egyen borító, az egyen címkével. Halvány ceruzás bejegyzések még itt-ott kivehetők: „megtanulni”, „házi feladat”, és hasonló, megmosolyogtató, de az emlékeket pontosan felidéző, helyenként nehézkesen megformált betűkkel beírt szavak.
Más tankönyveket ajándékba kaptam, vagy a vásárban bukkantak elő, a tulajdonosuk örült, hogy nem kell kidobnia, nem nagyon értették, hogyan szerezhet valakinek örömet, hiszen „csak egy tankönyv”.
Megsárgult lapok, fekete-fehér ábrák (igaz, az utolsó oldalak néha színes mellékletként adtak munkát a grafikusoknak is), tartalmukban változatosak, megfogalmazásukban érthetőek, nyelvezetük egyszerű, puha borítós vagy kemény táblás … majdnem mindegy, tartós tankönyvek voltak. Persze, nem a mai értelemben. Adott tanévben, a tudás megszerzéséhez, a tanulás folyamatához nyújtottak segítséget, a tananyagot segítették tartós tudássá alakítani.

Az idők során nem változott – talán – annak a varázsa, iskolakezdéskor milyen az új tankönyvet kézbe venni, belelapozni, beleolvasgatni. Változott azonban az oktatás tartalma, fejlődtek az oktatási módszerek, gazdagodott a taneszközök tárháza és változtak a tankönyvek is. Kiváló szakemberek a pedagógiai munkájuk szakmaiságának csúcsát éppen abban élhették meg, hogy tankönyvszerzőkké váltak. A tankönyvek feladata kiteljesedett, az ismereteken túl nagy hangsúlyt kapott az adott téma feldolgozásához megalkotott feladatok, problémák sora, mindezeket esztétikus külső, színes, vonzó ábrák, képek egészítették ki. A mai tankönyvek jelentős része elektronikusan is használható, olyan extra tartalmakkal: filmekkel, animációkkal, képekkel, amelyek diáknak, tanárnak igazi csemegét –azaz fontos, érdekes, jól elsajátítható és alkalmazható tudást hordoznak.

Tankönyv 1963-ból

Tankönyv 1963-ból

Jó dolog tehát jó tankönyv segítségével tanítani, de még jobb, jó tankönyvből tanulni, mert hangsúlyozzuk ki: a tankönyv a diákoknak készül – ha erről bárki bármit gondol is.
Régen is, most is, pontosan tudtuk/tudjuk, a tankönyv egy a taneszközök közül, a tudáshoz más eszközök használata nyomán is vezet/vezethet az út. A sokak által vallott „sokkönyvűség” elve vagy az elektronikus eszközök használata nem tette feleslegessé a tankönyveket, de az az igény mindenképpen megfogalmazódott: a tankönyv jó tankönyv legyen. Ennek a kitételnek meg vannak a maga tudományos kritériumai, amelyek azonban semmiképpen nem azonosak azzal, ki birtokolja a tankönyvkiadást.

A tankönyvi tartalmak tulajdonlása, központosítása, átalakítása,”felülírása” nem vezethet odáig, hogy a tankönyv újra „csak egy tankönyv” legyen, indigókék papírban, egyen címkével.
A tankönyvkiadás birtoklása felelősséggel jár, a kiadók ezt pontosan tudták, hiszen az igényes, szakmailag hiteles, értékes kiadványok választása uralta a most oly sokszor felemlegetett piacot.
Azt halljuk folyamatosan, választani kettőből is lehet, valóban, de dönteni csak a jó mellett szabad.

Évnyitó a pedagógusoknak: ezt kapják

A pedagógus életpálya indításáról ezt írja F. Walter Mária: RESET, azaz lenulláz és újraindít

RESET, azaz lenulláz és újraindít

Kezdődik az iskolaF. Walter Mária

RESET, azaz lenulláz és újraindít

„Küszöbön a pedagógus életpálya modell bevezetése” – hallhattuk oly sokszor a nyár elején, hogy arra gondoltunk, csak sikerül átlépnie. Többször visszafordult, megbotlott, majd újra nekiindult. Ott, a másik oldalon, hiába várják. Titkosabbnál titkosabb rendelet tervezetek váltogatják egymást, idő van bőven augusztus végéig, a tanév mindenképpen elindul, mert ez a dolgok rendje, nem kell hozzá külön szabályozás.

A titok abban van, mi marad ki az előzőtervezetből, hol lehet még a modellen szorítani az „igazságosság,kiszámíthatóság, minőség” hármas jelszó jegyében.

A titkokat felfedő hírek alapján (a jó időzítés miatt a nyári szünetben csak erre lehet hagyatkozni) azt lehet látni, ez a modell életszerűtlen, a pálya akadályokkal teli. Alapja az ősbizalmatlanság: eddig nem eleget és nem jól dolgoztak a pedagógusok, most lehetőségük lesz minderre rácáfolni.

Előről kell mindent kezdeni?

A húsz-harminc éve pályán dolgozó tanárok kezdjenek mindent elölről, mintha mi sem történt volna eddig velük: egy vagy több szakvizsgát tettek, a tanítványaikkal sikereket értek el, az eredményeiket a diákjaik gazdag, sokszínű életpályája támasztotta alá, tudományos munkát végeztek, módszereket fejlesztettek, szakértőként segítették a pályakezdő kollégáik munkáját.(A felsorolás vég nélkül folytatható…)
A „Pedagógus I.” fokozatba kerülésük az igazságosság fogalmát jócskán alulról közelíti: hogy lehet meg nem történtté tenni mindazt, amit az élet eddig visszaigazolt, hogyan lehet lenullázni mindazt, ami eredmény, siker… megvalósult álom…

Igaz, vizsgákat lehet majd tenni, hosszú évek alatt, ami vagy alátámasztja az előrelépés lehetőségét… vagy addig nyugdíjba mennek – kényszerből vagy önként – ezt már a kiszámíthatóság jegyében tennék.

Az előrelátás homálya

Egy hónapra előre nem lehet látni, mi fog történni, naivság lenne azt gondolni, hogy a pálya végéig marad a biztonság, a megbecsülés- a fizetési fokozatokban való előrehaladás- a lehetőség a szakmai fejlődésre, a nyugodt és szakmailag megalapozott munkavégzésre.
A minőség nem csupán egy – a munkáltató által elvárt – kritérium ezen a pályán, hanem egy olyan alapelv, amely nélkül nem születnek eredmények, sikerek – márpedig ezek tagadhatatlanul jelen vannak az iskolák életében. Az eddigiek ugyan törölve, a tervezett minősítés rendszere újradefiniálja, mi számít majd minőségnek.
A gépek, berendezések működésére meghatározhatók olyan kritériumok, amelyeket be kell tartani, ha nem megy, ki lehet selejtezni. Az élő embert működésbe hozni, majd a pályán tartani, ettől sokkal nagyobb felelősség.
Az iskolák, a bennük élő emberekkel – tanárokkal, alkalmazottakkal, tanulókkal, szülőkkel – nem csupán a modell elemeiként vannak jelen, nem gépiesen, egyformán működő mechanizmusok.
Pedig sokan így gondolják. Már megjelentek a „hatásos, minden követelményt kielégítő” portfólió készítő (helyetted megírjuk…) vállalkozások, a pedagógiai piac újabb vámszedői. Pedig azt lehetett hinni, legalább az önértékelés lehetősége megmarad a tanároknak, az újrakezdés során, az önbecsülés első lépcsőjeként.
Küszöb után a lépcsők – lefelé…

Felsőoktatás, felvételi: mi, mennyi?

Felsőoktatási felvételi: a természettudomány tanítása a tudományosságot, a szakértelmet erősítik ugyan, de az érdeklődést, a kíváncsiságot gyakran kioltják.

Az oktatásnak is ára van

Mi, mennyi a felsőoktatásban?Közeleg a felsőoktatási felvételi eljárások időszaka, a kialakult – kényszerű – körülményeket figyelembe véve jó/rossz döntések születnek a középiskolások körében: ki, hova jelentkezik.
A „mennyiért?” aktuális kérdése furcsa fordulatot vett a napokban, bizonyos „hiány” tanárszakok választása esetében. Az a hír járja, akár nettó 75 ezer forint ösztöndíjat kaphatnak azok a hallgatók, akik például kémia-fizika szakra jelentkeznek.
Elgondolkodtató a felajánlás, hiszen ez a folyamat nem az ösztöndíj utalásánál kezdődik. Sokan rávágják most a téma frissességéből fakadóan: igen, sokkal inkább az életpálya-modell bevezetésénél, a tanárok megbecsülésénél(?!). Ezt a feltételezett vélekedést szeretném árnyalni egy kicsit, nem, még csak nem is ott.
Nem csak ott.
Sokkal inkább a tudás megbecsülésénél, a tudásátadás és a tudásépítés jelentőségének és korszerű megoldásainak felismerésénél. A természettudomány tanítása, a diszciplinákra épülő, az ismeretek elsajátítását hangsúlyozó követelmények a tudományosságot, a szakértelmet erősítik ugyan, de az érdeklődést, a kíváncsiságot gyakran kioltják.
Az atomszerkezet tanulása például még játékosan is túl komoly ahhoz, hogy a 13 éves, hetedik osztályosok a természet anyagainak és jelenségeinek megismeréséhez (és megértéséhez) már el se jussanak. A kémia tanár képe pedig inkább rémként, mint álmaikban jön elő.
Ugyanakkor a kompetenciák/képességek fejlesztése, a természettudományos műveltség kialakítása mintegy „másodrendűnek” tartott cél, alig-alig fogadható el a tudományosságot előíró követelmények szerint, pedig ebben rejlik a motiváltság, az attitűdök erősítése, a természettudományok tanítása iránti elkötelezettség kialakítása.
A 75 ezer forint persze jó dolog, érdemes tehát a „nemszeretem” szakokat választani, a pénzt pedig félretenni szakkönyvekre, továbbképzésekre, mert a valódi tudást már nem adják ingyen és még az életpálya sem mindig garantálja.

F. Walter Mária

Iskolapélda: tényleg bezárták a Janikovszkyt

Iskolapélda: tényleg bezárták a Janikovszkyt | Internetbotrány is volt

Nem lesz vele több gondjuk

2011.05.20. Budapest, Erzsébetváros
Hiábavalónak bizonyult a szülők és a tanulók tüntetéssorozata, ami ma is folytatódott az önkormányzati döntés színhelyénél – bezárták a Janikovszkyt.

Vagyis Budapest VII. kerületének képviselő-testülete mai rendkívüli ülésén döntött: bezárja a Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnáziumot – adja hírül a Magyar Távirati Iroda.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, a kormánypártok a gyermeklétszám csökkenésére hivatkozva támogatták, míg az ellenzéki politikusok ellenezték az iskola bezárását.
Fájdalmas tapasztalatunk lehet, hogy hosszútávú szakmai tervek helyett politikusaink folyamatosan ezt a “játékot” űzik. Amikor hatalmon van valamelyik erő, akkor “ésszerű döntéseket” akar hozni a csökkenő gyermeklétszám indoka alapján, ellenzékben viszont ráébred a kultúra, az iskolázottság nemzetfenntartó erejére, s úgy tekint minden rendű-rangú iskolára, mint kitörési pontra!

A Janikovszky esetében külön történet zajlott az interneten is, hiszen a bezárás elleni tiltakozásban szerepet kapó iskolai honlap egyszer csak lekerült a világhálóról.
Így a VII. kerületben az eddigi öt önálló iskola helyett négy épületben három marad.

Pécs: A Mátyásosok nagyon nagyot énekeltek – az iskola megmarad

Pécs: A Mátyásosok nagyon nagyot énekeltek – az iskola megmarad. Tasnádi Péter polgármester szerint az iskolára Pécsnek szüksége van!

A Mátyásban nagyon szépen szoktak énekelni!

Pécs, zene, Kodály-módszer | Mátyás Király Utcai Általános Iskola - kottaA pécsi Mátyás Király Utcai Általános Iskola 240 éves évfordulója, a Kodály-módszer pécsi jelenlétének 55., és a Mátyásban történt meghonosításának 45. évfordulóján, november 29-én, nagyszabású ünnepségre került sor Pécsett.

A hármas évforduló alkalmából az intézmény – történetében először – évkönyvet adott ki, amelyben az iskola egykori tanulóinak vallomásai is olvashatóak, valamint nagyszabású koncertet rendezett.
Ivasivka Mátyás, a pécsi zenei élet lelke, hangulatosan és emlékezetesen profi módon vezette le az eseményt.

Az évforduló alkalmából mintegy háromórás, nyilvános és fergeteges sikerű koncertre (és képzőművészeti kiállításra) került sor, ahol a mai kórusok mellett régi, hírneves “tanulók” is felléptek, mint pl. Kováts Kolos (videó itt: https://joljarok.hu/kep_hang_video/Kovats_Kolos.wmv )

A rendezvény számos látogatója vélte úgy, hogy a megjelent közönség ma az EKF-ből (2010-ben Pécs lesz Európa egyik Kulturális Fővárosa) kapott ízelítőt.

Érdekes és Pécs kultúrájáért, oktatáspolitikájáért aggódók számára megnyugtató volt, hogy Tasnádi Péter, Pécs polgármestere, egyébként a rendezvény védnöke – Kodály Zoltánné Péczely Sarolta mellett -, határozottan kijelentette köszöntőjében, hogy a Mátyás Király Utcai Általános Iskolára szüksége van a városnak!
(Ez a bejelentés számos, korábban elbizonytalanított szülő és pedagógus számára is megnyugtatóan hatott).

***

Korábban a rendezvényről ezt írtuk:

Pécs: 50 éves a Kodály-módszer. Ünnep a Mátyás Király Utcai Általánosban