Pécsi történetek

 PILLANGÓSZÍV TÖRTÉNETEK – Pécs
Az előző bejegyzésben ismertetett, 12 évvel ezelőtti verseny (Első Magyar Keresőoptimalizálási Verseny) győztes honlapja pécsi volt. Ezen a honlapon szerepeltek ezek a pécsi történetek.

Nyári emlék – Szexuális zaklatás

Tegnap este már rég lehullt a Nap, mikorra hazaértünk!
A parkolóban, ahogy kiszálltunk a légkondicionált autóból, a beton ránk lehelte az iszonyatos hőt, amit nap közben magába szívott. Se ág, se levél nem moccant, semmi nesz. Mintha csak a csönd is aludna. A lámpaoszlop neonja is melegtől gyötörten szórogatta fáradt fényeit. A tízemeletes épület ablakai mindenütt tárva-nyitva, valami csodás fuvallatra várva, amely majd felfrissíti a forró éjszaka levegőjét. De csodák — ezen a nyáron legalábbis — nem jönnek felénk.

Alig tettünk meg az asszonnyal pár lépést a kapu felé, amikor valamelyik emelet, ki tudja melyik szobájának mélyéről, egyre hangosabban szállt ki a gyönyör sóhaja, amely lelkes nyögésbe, később sikolyokba csapott át, végül hosszú kacajként gurgulázott parkolón, téren és városon át, hogy valahol nagyon messze, elhalkulva az éjszaka ölén, megálljon.

Nem moccantunk, csak álltunk a kapu előtt, lépésünk meg ne zavarja a gyönyörrel foglalatoskodókat, magunk is megigézve kicsit, hogy ilyent, hogy ekkorát és ennyire kitartón, hm, de régen is volt az, amikor versenyezhettünk volna egy ekkora, hm, kalanddal, harci tettel, vagy minek is mondjam.

Szeretkezés! — bukik elő a szó, mert erre nincs jobb! Azt hiszem, ma este is nagy melegeket lehel majd ránk a beton, s az a hang talán újra előcsalja belőlünk is a kedvet ahhoz, hogy…

Pécs, 2006.07.26.


Pécs, lakatfal

Nő csészével

1) Dobjuk ki mindazt, ami már elavult, ami nem kell, ami csak a helyet foglalja! — határoztuk el az asszonnyal, s nagy szorgalommal (az ő részéről legalábbis) nekiláttunk.
Szóba jött a kávéspohár is, amelyből immár 30 éve, minden reggel kihörpintem a gőzölgő kávét, hogy nekiindulhassak a napnak, amely sohasem ígérkezik könnyűnek, hogy talán ideje volna…
De nem, nem és nem! Anyámtól kaptam…

2) Láttam én már bögrét, Budán, a vár magasába (és pompájába) emelten, Picasso muskétás-alakzatával (szinte) párba állítva, piros-pöttyökkel teliverten — ám mégiscsak telve keserűséggel!
Jó kép, de én mégsem ezt szeretem!

3) A csésze (a nővel) kattogó neon fáradt fényében mutatja meg magát, hál’ Isten nem Budán, de ne kutassuk, hogy hol…
(Ez a “ne kutassuk”, ez önvédelmi reflex. A kattogó neon hangja szinte már beleégett a képbe, de ha elkottyintom a szegénységünk eme hangzó jelét, máris ártok, gonosz mérget öntök a pohárba (bögrébe, csészébe).
Pedig nem öntök én semmit sehová! Csak elmélázva, Kmetty gyönyörű képe úszott a szemem elé, amelynek varázslatos pillanatban kellett megszületnie.
Talán úgy történt, hogy Kmetty visszapillantott a századelőre, az izmusok erejére, a kínra, amelyben minden új megszületik, (hogy aztán elpusztuljon), a háborúra, a megaláztatásokra, a mellőzöttségre… tehát visszanézett, s elege lett az egész kibicsaklott őrületből — s festett egy csészét, nővel, gyönyörűvel!

S ránk hagyta vigasznak.
Másképp nem történhetett.

Pécs, 2005.06.


Marcipán múzeum – én meg még nem tudtam

Tegnap az asszonnyal óriásit sétáltunk a városban, a mediterrán nap belevigyorgott a képünkbe rendesen, vagy három óra hosszatt róttuk az utcákat.

A Király utcában egyszercsak elénk gurult egy picinyke lány:
– Tessék mondani, hol van a Marcipán Múzeum!?

Nagyobbat nevettem mint a Nap, hát mi van itt, mesedélután? De az asszony máris mutatta a kicsinek, merre az arra.
Nem véletlenül vettem el feleségül, tud ez az asszony mindent, ami egy városban fontos lehet 🙂

Szóval tényleg, itt, Pécsett, már ez sem hiány, Marcipán Múzeum is van! Izirájder Öcsém (olvastam egy jóvágású trikón) és ez most pont ide illik, ugyebár!

2006.05.19

Koldus – két kalappal

A kétkalapos koldus rendszerint a Király utca elején űzi mesterségét.

Látszólag könnyű munkája van. A hátát a falnak veti, a lábát maga alá húzza, amúgy török módra. Kopott, fekete szövetnadrágot és tán még kopottabb kabátot visel.
Az egyik kalap a fején, a másik meg előtte az utca kövén. A bőre cserzett és sötét, az állán sörték meredeznek. Még nem öreg, de fiatalnak végképp nem mondható.

Amikor először láttam, nem tudtam, miért is hökkennek meg a látványától. Csak álltam és bámultam bambán, mint a nevezetes borjú az új kapura.

Hát persze, villant egyszer csak belém a felismerés: ennek a koldusnak két kalapja van! Nem egy, ahogy elvárhatná azt a kéregetésből élő embertársától az ember, hanem kettő. Amúgy is rossz hangulatban voltam, s a gyarapodásnak ez a pimasz bizonyítéka – a második kalap a fején – végképp kihozott a sodromból.

Lám, nekem örökösen meg kell húznom a nadrágszíjamat, mások meg itt gyarapszanak a szemem előtt! Egész nap nem tudtam szabadulni a kalapok látványától. Lehiggadnom is csak lassan sikerült. Igazságtalan vagy – korholtam magam.

Mi lenne, ha neked is így kellene megkeresned a mindennapi betevőt? S a második kalap is csupán a józansága bizonyítéka. Hisz fejfedő nélkül – ebben a hidegben – épeszű koldus munkába aligha áll.

Azóta féltem a kétkalapos koldust. Mert mi lesz — ha, akárcsak én —, rossz pillanatában pillantja meg őt az adóhatóság főembere?
– Ejh, de jó megy errefelé a koldusoknak! — gondolja majd.
S aztán kivetik a koldusokra a kalap-adót. S persze, két kalapra duplán.

S, ha politikus látja meg?
— Ez igen, ez fejlődés, ez a kétkalapos koldus már a mi koldusunk!

Persze, vélhetően ez rémálom csupán. Remélem, bárki látja majd meg, arra gondol: a kalap mögött és a kalap alatt — rászoruló ember lapul.

(Archívumomból. Pécsi utcák, 1993. márc.
Megjelent az Új Dunántúli Naplóban)


Borfalú Pécsett Pécs, Borfalu a Szécshenyi téren 2006. IX.

A panelproli

Különös kaszt, immár legendás fogalom ez a népcsoport.
Panelproli – mi tagadás, van íze, zamata a fogalomnak, röhögnék is egyet eme gyámoltalan, lesajnált népességen, ha magam is nem közülük való volnék.

Persze ahány panel — én már csak tudom — annyi féle.

Itt, Pécsett, egyre több a szépen felújított panelépület.
A mi tízemeletesünk nyugalmát például állandóan fúrás-faragás hangja borzolja fel, egyre többeknek jut a belső tér felújítására is! Vadonatúj műkő, fényes csempe érkezik naponta, s kihajigált kádak, gáztűzhelyek adják hírül – belül is adnak már egy-egy lakás korszerűségére, modernizálására.
Azzal, hogy a gyerekek felnőttek és elszállingóztak, a lakásbelső is nagyobbá lett, lakható terek alakultak ki számos lakásban.
Bátran megjegyezném mindezek alapján, ha vékony rétegben is, de már feltűnt a panelpolgár!
Nem a külváros ez, nálunk park terül el az erkélyek alatt, s éjjelente nem a fémkeblű dinamókat szopják a sivalkodók. A “kulturált környezet”, a közeli egyetemi kollégium lakóinak műve ez, akik ráadásul, amit napközben be, azt éjjelente itt eresztik ki öblös torkukon. Persze telente csöndesebb a táj, nyugalmasabb.
Ha lehullanak a levelek, vigyázni kell! Az első emelet erkélye körül olykor hosszú botok pásztázzák a teret, hogy azzal piszkálják le a száradó ruhát. De jól tudjuk, kertvárosokban is akadnak kihágások.

Ám elég egy budapesti kirándulás, s nyomban megértjük a panelproli jelentésének valódi mélységeit. Egy igazi panelban mindenütt rács, valódi börtön benyomással, a lépcsőházak koszos-homályosak, mintha a sötét bérkaszárnyákból akarnának valami titokzatos emléket megtartani.
Ám a szobákban számítógép monitora villog, azt súgva, ez a nép már nem az a bunkó fajta, amelyről, mint Kádár népéről, lesújtóan, oly sokszor boronganak.

2006.03. 22. – blogter.hu


Mondok hideget, meleget

A mediterrán Nap teszi a dolgát, azaz fenemód süt. A Mecsek ölén a júniusi hőség immár egy hete izzasztja a várost. A pécsi panelrengetegben a bírhatatlan, bitang meleg az úr – a rolók, a reluxák, az árnyika-félék sem képesek ellenállni a hőség rohamának. A mobilklímák a maximális fordulatszámon sem győzik kiköpni a hőt az ablakokon, már ahol telik klímaberendezésre.
Árnyékban 37 C.

Ha most azt mondja valaki, hogy azért este felé nyilván csökken valamennyit — arra megharagszom! Egy fenét csökken — se ág, se levél nem rezdül. Mert az elmúlt évtizedekben a Mecsek természetes légjáratait — a hegy oldalát — gazdagabb polgártársaink villáikkal szépen telehintették, s a völgyben lakó százezernyi ember, ha oxigént akar, akkor hát importáljon valahonnét!

Ám három hete sincs még, hogy fáztunk, a fogunkat vertük össze némi melegért.
16 Celsius a (panel)lakásban már alaszkai hidegnek számít, (szemben a mostani 30-cal, amelytől szintúgy a frász jön)!
A hőfokok sűrűsödően szélsőséges váltakozása sok mindent elárul a világ állapotáról, de most elégedjünk meg azzal, hogy a hőmérő, mint a szociológia “varázsvesszeje”, a panelok népét panelpolgárokra és panelprolikra választja szét!
Pontosabban nem is a hőmérő, hanem a jó vagy a rossz sors, a munkaerőpiacon elfoglalt hely, a végzettség, az életkor és sok minden egyéb, s az igazi varázsvessző nem a hőmérő, hanem a fentiekből eredően a pénz, amit a főníciaiak, a hol hűsítő, hol melegítő tengerük mentén kitaláltak.

Szóval a hidegről, június elején. A helyi tv szerint a távfűtő cég most újra beindítja a fütést.
— Óh, nem! — feleli a diszpécser a cégnél — ez valami félreértés. Legutóbb, amikor már a fűtési idény után újraindítottuk a hőszolgáltatást, a házak fele jött könyörögni, hogy állítsuk le azonnal a melegítést.
Hja, a pénz! Amely kettéosztja az ugyanabban az épületben lakókat — nem hideg- és melegtűrő fajtára, meg hő- és hideglelősre, hanem panelpolgárra, aki tud áldozni valamennyit felújításra, fűtésre-hűtésre — és panelproletárra, aki vagy már, vagy még, de képtelen erre!
A panelpolgár fizetne a melegért, de a panelproletár inkább a konyhába tart, ahol az “átalányba nyújtott gázszolgáltatást veszi tartósan igénybe”! Magyarán a gázsütővel fűt!
Ingyen gáz a hideg napokra — gazdag országokban ez így szokás! Na meg a táppénz, a náthás nép, a kieső munkanapok száma — mindez nem számít.
A lapok, az összes tv-híradó hírt ad: ahol kérték, ott országszerte beindult a fűtés!
Ám a fűtetlen lakásokról, a lakóközösségekben zajló szavazásból kivirágzó haragokról (legyen—e megrendelve a fűtés?), a szegénységről, a pazarlásról — néma csönd.
A neten ugyanakkor blogba verte valaki:
“Az ősember, ha fázott, tüzet rakott a barlangjában.
Ki lehetett az az idióta, aki kitalálta a pótfűtés fogalmát?! Hát ilyen fogalom nincs is, emberek! A kőkorszaki elme ereje elegendő volt ahhoz, hogy felfogja: ha fázunk, akkor tüzet rakunk, ha nem, akkor eloltjuk!”

—————————

Ezt az írást 2006. június végén követtem el, egy lap pályázatára.
Köszönetet mondok mindazoknak, akik közönségszavazatukkal figyelemre méltatták!


A Cardin jelenség

Az alábbi jegyzetet 1988-ban írtam, és a Pécsi Rádió hullámhosszán volt hallható.

Pierre Cardin elveszítette a pécsi csatát.

Vert seregének katonái, a 660,-Ft-os férfi alsónadrág, az 1.240,-Ft-os nyakkendő, a 958,-Ft-os borotvahab ott sorakoznak a Csongor kirakatában.

Pécsi polgárok százai vetették be ellenük a felháborodás és az utálat fegyverét.

A Naplóban világvárosi pózról ír egyikük; mit boszszantanak e francia flanccal — kiáltja más. Eltűnődöm: vajon elparizeresedő étrendünk okán feltétlen gyűlölnünk kell-e a gép­sonkát? A tűnődés eredménye: ha egyet nem is értek, azért megértem a fölháborodást.

Mert miért is tagadnám, tötyögő Trabantomban ülve olykor én is utálok Ladát és ladást, BMW-t és béemvést, Fordot és a Ford tulajdonosát. De értelmem azt súgja, autós és más ügyek megítéléséhez talán mégsem a Trabant üléséről adódik a megfelelő perspektíva…

De kanyarodjunk vissza a Pierre Cardin-féle csatához. Az eu­rópai élvonalhoz tartozó áruk és árak a front egyik, az élvonaltól jócskán leszakadt hazai kereseti viszonyok a front másik oldalán. Innen hát az érzelmet az értelemtől, a lényeget a jelenségtől szétválasztó dühkiáltás. A géprombolók ismert dühe ez, akik nem a társadalmi viszonyokból, hanem a gépek megjelenéséből ere­deztették életnívójuk rosszabbra fordulását. A mi áruk ellen lendülő dühünk is ilyen természetű. Mert eltakarná a parizer-túltengéses étrend, a Trabant-import, a szűkös kereseti viszonyok okát. Mindezek miatt engedjék meg nekem, hogy mától hadd szeressem a híres gall szabó kollekcióját.

Persze távol áll tőlem, hogy bárkire ráerőltessem az eme párizsi cuccok által keltett jelenségek fenti magyarázatát. Csupán azt kívántam mondani: akinek a Cardin-ing nem inge, az egyelőre — engem is ideértve — ne vegye magára.

Pécs: a mesterfodrász új szalonja vár

Ügyes kezű fodrász több is van Pécs városában, de hazai és külföldi fodrászversenyeken sikerrel szereplő mesterfodrász viszonylag kevés.
Közülük is az egyik leghíresebb, akinek a hajstúdiójába hölgyek számára már-már státuszszimbólumnak számít az ügyfélkörhöz tartozás – Körző Krisztina mesterfodrász.

Barber shop is nyílik

– Úgy tudom, hamarosan megnyitja a mostani bérelt üzlet utódjaként a saját tulajdonú szalonját. Miben lesz az más?

– Így van, a hónap végén költözünk a Táncsics Mihály utca 60 alá, ahol megvalósíthatom régi álmaim nagy részét.
Például régi álmom volt, hogy kialakítsak a férfiak számára is egy részleget és ,,barber shop” stílusban nyújtsunk nekik magasabb színvonalú szolgáltatást.
Mivel a barber shopokban csak férfiak dolgoznak és nő be sem léphet, ezért úgy gondoltam mi megvalósítjuk ennek bővített változatát.
Hozzánk eljöhet a párjával is a férfi kuncsaft, sőt a kisfiúk az anyukájukkal is, és vannak férfiak, akik szívesebben hajtják a bozontjukat fodrász kolléganő ollója alá. Szóval ilyen értelemben is nyújtunk választékot, hiszen lesznek férfi kollégáink is.

Barber Shop nyílik
És mindeközben megadjuk azt az érzést mind a berendezéssel, mind a prémium kategóriás termékekkel, amit egy barber shopnak nyújtania kell.

– Mi lesz a szalon barber shop részlegének a neve? A Kékszakállú herceg vára?

– Erről még nem döntöttem – feleli mosolyogva a mesterfodrász.

Világmárkák sorakoznak a polcokon

– Ön és a szalonban dolgozó munkatársai milyen fodrászipari termékekkel dolgoznak?

– Természetes alapanyagokra, az olajesszenciák vitalizáló hatására, a környezettudatosságra, az elegáns csomagolásra, a hatékonyságra, a biztonságra, a részletekre fordított figyelemre és a mélyreható tanulmányokra alapozott az a projekt, amely a férfi szépséget, a férfi szépségápolást célozta meg, és ez nem más, mint a #Barba Italiana termékcsalád – feleli fiatalos lendülettel Krisztina, a mesterfodrász. Majd hozzáteszi:
– A női vendégeinknek a Schwarzkopf termékcsalád folyamatosan megújuló termékeivel nyújtunk magas színvonalú szolgáltatást. Mind hajfestésben a legújabb festéstechnikákkal és az ápolásban például a most megjelent Fibre Clinicx személyre szabott, legintenzívebb regeneráló termékével.
A hajfestékekben külön hangsúlyt fektetünk a szőke vendégekre a Blondme termékcsaláddal, ami a piacon egyedülálló.

– Miben áll ez az egyedülállóság?

– Amellett, hogy gyönyörű színeket tudunk alkotni, a termékben benne van a hajkötésvédelem is – aztán folytatja:
– Az Igora royal festékek minden évben megújuló színeivel a legújabb trendeket tudjuk követni.
Az érzékeny fejbőrű vendégeknek: az Essensity és a Senea ammóniamentes festékeit használjuk. Továbbá a MURÁN ápoló termékcsaládot, ami a tengerben rejlő természetes kincsek kozmetikai erejének egységesítésével gátolja a hajhullást. Kiváló hatással van a korpás hajra, a zsíros hajra, a különböző fejbőrproblémákra, az elvékonyodott, gyenge hajra.

Blondme plakát

A hajvágásban a precíz Sasson technikákat részesítjük előnyben, hogy otthon is könnyen elkészíthető legyen a frizura.
Mivel nem mindenkinek sikerül megnöveszteni a haját, esetleg vékony szálú, vagy genetikailag nem nő hosszabbra – a hajhosszabbítást is bevezettük. 5 fajta technikát alkalmazunk:

a mikrogyűrűs,

a hüvelyes,

a nanogyűrűs,

a ragasztócsíkos, és

a gyűrűs varrást.

Ami most nagyon elterjedt: a Brasil tartós hajegyenesítés, ami ápolást is ad a hajnak és egyben kb. 3 hónapra kiegyenesíti a hajat.

Szóval rengeteg szolgáltatás várja vendégeinket és a fodrászszolgáltatások mellett: bankkártyás fizetés , wifi, kínált kávé vagy tea teszi európaivá a vendégkör kiszolgálását.
És természetesen, hogy otthon is megtarthassa frizurája állapotát, ajánlunk termékeket a vendégeink hajára, amit helyben meg is lehet vásárolni.
Mindenre vállalunk garanciát, nyugodt szívvel hívhatnak, ha bármi problémát észlelnek, mert találunk rá megoldást.

Körző Krisztina mesterfodrász honlapja itt érhető el: Fodrász Pécs

A pécsi Esztergár-kultusz

A történeti tudat újraalkotásának kísérlete

Pécsett alig egy hónapja újra átadták a város szociális díját, az Esztergár-díjat. Dr. Esztergár Lajos egykori pécsi polgármesterről utcát is neveztek el a mecsekaljai városban, s emléktábla is őrzi emlékét. Sőt elneveztek róla közintézményt is. Ám az ő nevéhez tapad 4000 pécsi, zsidó polgár kifosztása, gettóba kényszerítése és Auschwitzba hurcolásának előkészítése is.

A rendszerváltás idején született meg az igény a szocialista hősök, „kommunista” példaképek leváltására, hogy helyükre a polgári értékrendet feltámasztó hősök kerüljenek.
Rozs Andrásnak az Esztergár Lajos politikai közéleti szerepe a 40-es években és 56-ban c. dolgozata ezt mondja (Pécsi Szemle, 2002/4. szám):

„ … a polgári társadalom önidentitása számára fontos történeti tudat újraalkotása már elindult…
Utóbbi célt nemcsak az országos történelmi kép kialakításához, hanem a helyi – regionális, megyei, városi, községi – történet megalkotásához is szükséges felállítani.”

Pécsett Esztergár személyében igyekeztek megtalálni a polgári értékeket

Dr. Esztergár Lajos polgármester, egyetemi tanár a korabeli Magyarország 30-as éveiben szegényeket segítő programjával, szociális intézkedéseivel joggal szerzett országos hírnevet magának. (V.ö. „Pécsi Norma”). Ez vitathatatlan érdemeként tudható be.
Ám a polgári értékek hordozójának szereplőjével akadt egy kis baj. Ennek a gondnak a mibenlétét egy élet közeli történelmi képpel tudom illusztrálni:

„A zsidókat a csendőrségnek történt átadás előtt módszeresen kifosztották: elvették személyi irataikat, a különböző helyeken (bankok, múzeum, zeneiskola, rendőrség) leadott értékeikről kapott átvételi elismervényeket, a házasoktól ekkor vették el a gyűrűiket, mindenkitől a maradék készpénzt, és egyéb értékeket. A férfiaknak le kellett vetkőzniük a csendőrök előtt, hogy azok lássák, nem csempésznek-e valamit magukkal, de csak “szemrevételezés” történt. A nők sokkal rosszabbul jártak: a szülészeti klinikából kirendelt bábák “testüregi motozásnak” vetették alá őket. A túlélők elmondása szerint csak kettőnek volt gumikesztyűje, de azokat sem mosták le, mert a “motozószobában” víz nem állt rendelkezésre. A bábák több nagylányt “feltéptek”. A zsidók kifosztásában részt vevő hatósági és karhatalmi közegeknek valamint a bábáknak dr. Esztergár Lajos polgármester kiemelt napidíjat utalványozott – a zsidó vagyon terhére. „
Forrás: A pécsi gettólista; Hábel János írása

Esztergár-díj
Pécs szociális díja 2015

A polgári értékek hordozására kijelölt személy emléke tehát azt a problémát cipelte a hátán, hogy 1944-ben a pécsi zsidók gettóba szervezését, kifosztását, a náci haláltáborba küldésének előkészítését az ő polgármesteri vezénylésével bonyolították le.
(Idézet ismét Rozstól: “Az 1944. április 28-án érvénybe lépett úgynevezett gettó-rendeletet a pécsi polgármesteri hivatal munkatársai hajtották végre, igénybe véve a Pécsi Zsidó Tanács vezetőinek segítségét. Esztergár polgármester jelölte ki a gettót…”)
Külön problémát jelenthetett a hősteremtés lendületét tekintve, hogy számos magyar város nem hajtotta végre a gettósítást!
Hadd idézzek ismét Rozs Andrástól:

„Nem minden városban hajtották végre azonban a zsidórendeleteket, Kecskeméten például a város négy különböző pontját jelölték ki a zsidó lakosok számára, Baján utcákat jelöltek ki, de nem zárták le azokat, Hódmezővásárhelyen pedig egyáltalán nem jelöltek ki gettó-területet.”

És mindehhez társult még: Pécs főispánja, Nikolits Mihály nem volt hajlandó az embertelenségben részt vállalni, s így ő, mintegy Esztergár kontrasztjaként jelenhetne meg, ha a mai város polgárai tudnának róla.

(Idézet Nikolits Mihálytól: „Nem akarok olyan kormányrendszerben szerepet vállalni, amely állampolgárainak egy csoportját egy idegen hatalomnak adja át, és azok elszállításában közreműködik.”
Forrás: hetedhethatar.hu/hethatar/?p=7393) Dr. Vargha Dezső írása

További gondként jelentkezhetett, hogy akadtak olyan magyar polgármesterek, tisztségviselők – nem kevés kockázatot vállalva – akik inkább lemondtak tisztségükről, de nem voltak hajlandóak részt vállalni a bűnből. Ilyen volt Pálfy József Szeged polgármestere, dr. Krátky István, Nagykanizsa polgármestere – olvasható például Vörös István Károly: A pécsi zsidók tragédiája 1944-ben c. esszéjében.

Ha mindez eljuthatna Pécs mai lakosságához, erősen kétséges, hogy ragaszkodnának a pécsi polgárok a történelmi tudatuk formálásának szándékával rájuk tukmált példakép, Esztergár megtartásához.

El-eltűnnek a pécsi történetírásból az áldozatok

Emléktábla, Pécs, Gettó volt itt.
Eméktábla az egykori gettó falán

A tudatformálás lendülete sajnos nem tört meg a gondok láttán. Egyfelől hangsúlyt kaptak valóban meglévő tények, például az, Esztergárt nem ítélte el a Népbíróság.
Másfelől pedig megkezdődött a történelem meghamisítása.
A Pécs Lexikon Esztergár címszava alatti szövegben nem szerepel a gettó szó, nincsen benne szó zsidókról – a négyezer elhurcolt, kifosztott, meggyilkolt áldozatot kiradírozták Pécs történelméből.
Ugyancsak nincs szó a gettóról a Vargha Dezső által publikált Esztergár Lajos életútja c. írásműben. (Pécsi Szemle 2002/4. szám).

Újratervezés szükséges a történelmi tudatunkban

Ilyen ismeretanyag birtokában Pécs városának kötelessége volna a megosztó személyiségnek számító Esztergár kultuszának újragondolása. Legelőször is be kell fejezni a történelem meghamisítását, korrekcióra kell bírni az ebben résztvevő szakembereket.
Aztán ki kell alakítani egyfajta közmegegyezést: méltó-e arra Esztergár Lajos, hogy példaképünk lehessen.
Személyes véleményem szerint nem méltó rá.
A zsidó polgárok ellenében megvalósult működése sajnálatos módon lehetetlenné teszi – hogy egyéb, nem tagadható érdemei alapján – példaképünk lehessen. Ugyanis polgárok ezreinek kifosztása, megalázása, haláltáborokba hurcolásuknak az előkészítése – nem polgári erény!

***

A megrendítő téma korábban ebben a blog-magazinban:
A szégyen könyve: Pécsi levelek 1944-ből

És egy másik összefüggésben:
Szobrok, utcanevek – felborult pécsi közmegegyezés

A blogger, mint tényfeltáró újságíró a témában:
Mesekönyv-e a Pécs Lexikon

Bognár László

 

A szégyen könyve: Pécsi levelek 1944-ből

Kérelmezők: nagyon kellene valami

Baumholczer Károlyné kérelme, amelyet Pécs szabad királyi város közigazgatási ügyosztályán 1944 október 10-én vezetett elő, igazán érthető.
Arról van szó, hogy az anyósa férjhez ment és elköltözött, s vitte magával a bútorzatot, és ő most ott áll az üres lakásban, miközben a gettóba költözött zsidók üres házaiban ott az a sok, használaton kívüli bútor.

Baumholczer Károlyné éppen ezért teljesen észszerűnek tartja, hogy részére Pécs szabad királyi város egy szoba-konyhás lakás berendezését kiutalja!

Baumholczer Károlyné nem volt egyedül, sőt tulajdonképpen tömegesen jelentkezett Pécs fehér bőrű, magyarul beszélő, vallását illetően nagyszerű keresztény népessége a zsidók javaiért.
Volt, aki szétszedett traktort, más pedig lovat, sőt olyan is akadt, aki komplett boltot, üzlethelyiséget, haszonnal működtethető üzemet igényelt az Esztergár Lajos polgármester vezette várostól.

Mindezt Hábel János szerkesztette Pécsi levelek 1944-ből c. könyv lapjain olvasottakból tudom. (Kronosz Kiadó, 2014).
Számomra ez a szégyen könyve.

A zsidók elhurcolásának emlékműve a pécsi vasútállomáson.
A hiány emlékműve a pécsi vasútállomáson

A kötet nem mondja és a levelek sem zizegik ki, hogy minden mondat egy elfogadott, eltűrt helyzetből íródott, nevezetesen abból, hogy a zsidóknak ez a sorsa és kész.
A pécsi zsidóságot 1944-ben először gettóba zárták, vagyonától, javaitól megfosztották, majd megsemmisítő táborokba hurcolták.

Leszünk-e a legpocsékabb nemzet?

Hábel János nem a múltnak szolgáltat igazságot – hanem a mai olvasót gondolkoztatja el a jelenről: a kapzsiságról, a mások iránti érzéketlenségről, sőt arról, hogy leszünk-e – Teleki Pál szavaival élve – a “legpocsékabb nemzet”, amikor ismét engedünk az embertelen propagandának! Igaz, most mások a “célcsoportok”, a nem kívánatossá nyilvánított szegények és az elgyötört, Afrikából és dél-keletről menekülő tömeg.

Történelemhamisítás

Olvasom az Esztergár polgármesterről szóló életút bemutatót, olvasom a Pécs Lexikon róla szóló sorait – a gettó szó egyikben sem szerepel. Mintha olyan korban élt volna a polgármester úr, amikor a városban nem élt mintegy háromezer zsidó polgár.
A pécsi romák Dachauba toloncolásáról a web sötét csendje fogadja a kutakodót. Legfeljebb az utcai botlókövek árulkodnak az ellenük elkövetett rémtettekről:

A romákat Dachauba vitték - erről szólnak a botlókövek.
Egykor romák laktak itt

Viszont korábbi és későbbi érdemek alapján emléktábla és utcanév őrzi Esztergár emlékét. Ha valamit tűrhetetlennek érez az ember a történelemhamisítók munkája nyomán, az éppen az: a zsidók gettóba hurcolásának, kifosztásának, kiszolgáltatásának megszervezőjét nem illetheti meg Pécsett tábla és utcanév!
Hogy miért lehetséges mégis ez?
Alapvetően azért, mert a város lakossága nem ismeri lakóhelye történelmét!

Elolvasásra ajánlom még:

Idén sem marad el a Karácsony

Nemzetközi Mikulás Kongresszus

A Nemzetközi Mikulás Kongresszusról a napokban hazaérkezett Pécsi Mikulás tájékoztatta a Jóljárok Magazint, hogy minden bizonnyal idén is lesz karácsony, – persze ehhez meg kell várni, hogy kedvezően alakuljanak a körülmények.

A dániai Bakkenben minden nyáron összegyűlnek a világ Mikulásai, hogy megünnepeljék a karácsonyt, az ünnepi hangulatot, és a varázslatot. A Nemzetközi Mikulás Kongresszuson első alkalommal képviseltette magát magyarországi vendég, a Pécsi Mikulás. A nyári Mikulástalálkozó és a július végi ünnepség idén 60. alkalommal került megrendezésre a Koppenhága melletti településen.

Mikulás felvonulás
Mikulások felvonulása Bakkenben

A Mikulás-eseményt sok évvel ezelőtt egy igazi showman álmodta meg, melynek témája a karácsony ünneplése nyár közepén. Az esemény kitalálója minden idők egyik legnagyobb szórakoztatója és varázslója, Christian Nielsen, az úgynevezett “Tribini professzor”, aki életre hívta a Világ Mikulás Kongresszust, amely 1957 óta minden évben megrendezésre kerül Bakkenben.

Nemzetközi gyermekünnep

A Világ Mikulás Kongresszus Bakken egyik híres gyermekünnepévé vált. Azóta nemzetközi rendezvénysorozattá fejlődött, ahol a Mikulások a világ minden tájáról találkoznak, megbeszélést folytatnak a mikulásipari dolgokról és ünneplik a karácsonyt, a Mikulás-ünnepet, és az együttlétet. A Mikulások felvonulnak Bakkenben, és Koppenhága belvárosában is. Idén több mint 120 férfi és női Mikulás és az ünnepkörhöz kapcsolódó szereplő (Pixi, Alf, Nisse…) találkozott s Dániából, Norvégiából, Grönlandról, Franciaországból, Japánból, Németországból, Hongkongból, az Egyesült Államokból, Angliából és számos más országból érkeztek résztvevők, – tudtuk meg a Pécsi Mikulástól.

A Mikulások azért jöttek össze, hogy örömet szerezzenek a gyerekeknek és találkozzanak kollégáikkal. A kongresszus négy szórakoztató napja alatt a Mikulások és családjaik Bakkenben tartották az eseményt, de ellátogattak Koppenhágába is, hogy meglássák a Kis Hableányt, részt vegyenek egy hajókiránduláson, sétáljanak a Strøget-en, és részt vegyenek Bakkenben a Bellevue partján éves sósfürdőzésükön.

Mikulások fürdőzése
sós fürdőzés

Versenyeztek egy szakmai akadály- és világversenyen, és megszervezték a gyerekek számára a karácsonyi fesztiválokat, de természetesen együtt ünnepeltek Bakken boldog látogatóival is.

Éves rendes kongresszus – magyar Mikulással

A Világ Mikulás Kongresszus – Tribini professzor kezdeményezése óta, – minden évben összehívja a Mikulásokat, hogy az ünnepi szezonon kívül a különböző kultúrákból származó Mikulások találkozzanak, s tapasztalatokat és ismereteket cseréljenek egymással, valamint örömet szerezzenek gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A világhírű rendezvényt Bakken szervezi a Dán Mikulás Szervezettel közösen, amely nem csak a Mikulásokat és családjaikat, hanem a dán és a nemzetközi médiát, valamint a világ minden tájáról érkező szeretetteljes, karácsonyi látogatókat is vonzza.

Az eseményen Magyarországot a Pécsi Mikulás és segítője képviselte. A Pécsi Mikulás és a Kölyök Tanya Alapítvány hagyományos hazai eseménysorozata a karácsonyi ünnepkörben a Mikulásvár, és a Mecseki Mikulás Találkozó.
A Pécsi Mikulás blogja: Mikulás blog

A mi képernyőnk

Gerner András – A mi képernyőnk című könyve a pécsi televíziózás történetét mondja el.

Könyv a pécsi televíziózásról

Gerner András: A mi képernyőnk c. könyvének borítójaPécsett került sorra az a könyvbemutató, amelyen Gerner András – A mi képernyőnk című könyvével ismerkedhetett meg az az 50-70 meghívott és megjelent egykori televíziós, akik munkájukkal hozzájárultak Pécs televíziós életének kialakításához, fejlesztéséhez majd némelyek annak teljes szétrombolásához.

Mint egykori “szereplő” (az “eredeti” Mecsek TV egykori megbízott főszerkesztője) magam is jelen voltam és a bevezető vetítésekor, amelyben archív felvételeken láthattuk-hallhattuk a múlt képkockáit, érdeklődéssel néztem-hallgattam a még fiatal Belénessy Csabát, amint a rendszerváltás idején arról lökte a szót a kamerába, hogy álmai szerint el kell jönnie a kornak, amikor nem tanácselnökök meg pártkatonák irányítják a televíziós csatornákat, hanem maga a szakma.
Arról nem beszélt, hogy a szakma maga is képes lesz pártkatonaként viselkedni, feneket nyalni a demokrácia keretei között – vagyis nagyon finoman szólva az álma álom maradt!

Nagy munka fekszik Gerner András könyvében, s talán csak a cím becsapós: A mi képernyőnk.
Ugyanis nekünk már nincs képernyőnk!

Ennek persze több oka van, nem csak a “tanácselnökké” átalakult szakmai vezérek, hanem a nagy gazdasági, politikai, társadalmi változások is.

A rendszerváltás idején a körzeti stúdió mellett közösségi és városi televízió, majd magán televíziók is vetélkedtek a közönségért. Jelen voltak minden értelemben a sokszínűség csírái.
A tőkehiány, a kezdők felkészületlensége persze rányomta bélyegét a szakmát kezdő, a szárnyait próbálgató társaságokra, de a sok-sok év alatt országos nevet szerzett televíziós személyiségeket is kitermeltek Pécs televíziós műhelyei.

Mára ebből a sokszínűségből semmi sem maradt!

A visszaemlékezésekben gazdag könyv bepillantást enged a háttérbe, a politika “belenyúlásaira”, a szakmai-emberi leszámolások némelyikére is rávilágít.
Műfaja nem teszi lehetővé az “igazság keresését”, a társadalmi és személyes okok teljes felderítését, de óriási alapanyagot nyújt a korról és nem csak a pécsi televíziózásról. Köszönet érte Gerner Andrásnak!

Bognár László

Képrablás vagy kultúrmisszió

Csontváry képeit Budapestre szállítják

Aki gyors lábakon szaladt Pécsett 2015 június huszadikán, az a város néhány múzeumáig el is juthatott. Pláne, ha néhány tárlatvezetést is közbeiktatott, s így nem csak a szemével habzsolta a látnivalókat, hanem a fülével is ismeretekhez akart jutni.

Múzeumok éjszakája

E sorok írója például a Várostörténeti Múzeumban a zsidó írásbeliség vándorkiállítást is e kettős figyelemmel kísérte nyomon, mert véleménye szerint a másokról szerzett ismeret segíti a megértést, s mindenfajta humanizmusnak is alapfeltétele ez.
Sőt, e sorok írója arra gondolt, hogy az arab kultúrával is jó volna közelebbről megismerkednie, egyszerre ölelve magához azon értékeket, amelyeket az emberiség fölhalmozott.
Na és persze Chagallról is többet kellene tudni, információkat, érdekességeket, és az est fénypontjaként, tárlatvezetéssel – a Csontváry Múzeumot is meg kell még látogatni…
Igen, mert Csontváry Kosztka Tivadar monumentális festményeit talán utoljára láthatjuk Pécsett!

Csontváry: tervszerűtlen képrablás?

Magyarszág irdatlan pénzeket költött2010-ben az Európa Kulturális Fővárosa program keretében Pécs kulturális értékeinek megismertetésére Európában és az Egyesült Államokban is. Aztán a Csontváry Múzeumnak otthont adóépület is súlyos milliókért felújításra került. És most Budapesten valamilyen kulturális nemzeti főmufti kitalálta, hogy Csontváry képeit a fővárosba kell szállítani. A képek óriási mérete miatt ehhez ki kell bontani a múzeum nemrég felújított falát (!), és mivel a képek nem tekerhetőek föl, keretben kell szállítani őket különleges körülmények között, szintén milliókért.
A kapkodás, a tervszerűtlenség, a pazarlás még akkor is árnyékot vet az egész elképzelésre, ha jó szándék vezeti a terv kiagyalóit. De ezzel kapcsolatban is erős kételyeink lehetnek. Magam is attól tartok, hogy Csontváry képei már nem fognak visszakerülni, mert a visszaszállítás rizikóját majd vállalhatatlannak tekinti a hatalom.

Minderről korábban a Facebookon már meditáltam:

Egyszerű mondatoké a délutánom. A paternalista rendszerek imádják a monumentalitást.

Megújuló hotel honlapok

Nem csak a hotel honlapok újulnak meg. Az ok: reszponzív honlapok kellenek.

Megújult a Hotel Pécs honlap. Sőt megújult a Valcsics Villa Panzió webszájtja is. Mi történik az idegenforgalomban, mi ez a nagy sürgölődés a szállások, a hotelek, a szállodák, az apartmanok, a panziók, a campingek, a hostelsek vidékén?
Az a helyzet, hogy csak részben lenne igaza annak, aki azt mondaná: nyilván kezdődik az idegenforgalmi idény, ezért ez az alapos honlap portalanítás.

Mert az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a Google április végétől a keresőkben hátrébb fogja sorolni a “nem reszponzív” honlapokat.

De milyen is az a reszponzív honlap?

A mai, korszerű honlapok megjelenése automatikusan követi a képernyők méret változásait. Vagyis az asztali számítógép monitorján, a tablet képernyőjén, a mobiltelefon kisebb lcd-jén is olvasható módon jelenik meg a tartalom.
Tehát nem a gépet kell igazgatni a honlaphoz, hanem a felhasználó szemszögéből nézve emberi beavatkozás nélkül, a honlap automatikusan idomul ahhoz az eszközhöz, amelyen “fogyasztjuk” a felkínált elektronikus étket.
Azok a honlap tulajdonosok, akik ezzel a látogatói élményhez tartozó változtatással nem foglalkoznak, hátrébb sorolást fognak elszenvedni a mobilon szörfözők egyre nagyobb táborának képernyőin.

Már ma is azt tapasztalja a mobilon keresgélő, hogy a találatok egészen másképpen jelennek meg mobilon, mint asztali gépen.
Az elől álló találatoknál a Google megmutatja, milyen messze van tőlünk a keresett hely vagy dolog, stílszerűen mondjuk egy szálloda és egy érintéssel fel is hívhatjuk, hogy megtudjuk: van-e még hely számunkra. Asztali gép monitorján ilyesmit nem tapasztalunk.
Vagyis mobilon elvált a keresés és a keresés eredményének megmutatása a hagyományostól. És ez a jövőben fokozódni fog.
Eddig a Hotel Pécs, és a Valcsics Villa Panzió is nélkülözte a reszponzivitást. De most már másképp van! Nézze csak meg – ugye, hogy másképp látszik monitoron, tableten, okostelefonon mindkettő?!

> Hotel Pécs

Az Ellenállás Szigetén

Immár a pécsi Kossuth téren is folyamatos demonstráció zajlik, az Ellenállás Szigetén.

Az ellenzék szigete

Az Ellenállás Szigetének lobogójaMa, 2015. február 5-én az Ellenállás Szigetén jártam.
Ezen a szigeten nem billegeti a tengeri szél a pálmafákat, sőt csípős hideg pirosítja a szigetlakók arcát. Ez a sziget nem növekszik titokban, mint egyes pasa-parki lakások alapterülete, itt nem árusítanak haveroknak ingatlanokat, trafikokat, földet – másokat földönfutóvá téve – félpénzen és ezen a szigeten nem lép fel a Rolling Stones sem.
Na ja, ez a pécsi Kossuth téren az Ellenállás Szigete!

– Aláírsz? – kérdi egyikük, s már mutatja is, mit írhat alá, akinek elege van egy s másból a mai Magyarországon.
A vasárnapi nyitvatartás aláíróívén lehet követelni, hogy legyen már végre népszavazás.
Aláírom, naná, majd akinek nem éri meg nyitvatartani vasárnap az bezár, akihez meg vásárolni megyünk, az pedig tartson nyitva, amikor csak akar – pontosabban, ahogy a piaci helyzete megkívánja.
– Az Ibolyát meg már eleget szagoltuk alulról, mármint a Fodor Ibolyát, te is követelheted itt az aláírásoddal, hogy a pécsi közéletből tűnjön el – mondja az utcán valaki, besegítve a szigetlakóknak.
Mit tesz Isten, ezzel is egyetértek, Fodor Ibolyából nekem is elegem van, ezt is aláírom.

Az Ellenállás Szigete, Pécs
Ma ők a sziget ügyeletesei

Beszélgetünk. Sok minden szóba jön, a reklámadótól a szegénységen át a dajcstomis “nemzeti konzultációig”.
Gondolom az interakció miatt lehet siker egy ilyen sziget.
– Pénteken is gyere! – mondja Rajnai Attila (a képen középen), akkor az atomtemető elleni tiltakozás lesz a fő téma.
Majd mosolyogva még hozzá teszi – akkor is aláírhatsz! 🙂
A pécsi Ellenállás Szigete minden kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton 15 órától várja a szabadság tengerén hajózni akarókat!
*****
Ez a helyzet Fodor Ibolyával:
> A Fodor Ibolya dráma
Rémálom az internetes nemzeti konzultáció nevű rémálomról:
> Konzultáció a miniszterelnöki biztossal

Ételosztás, adománygyűjtés Pécsett

2015 január 24-én Pécsett, a Mecsek Áruház előtti téren ételosztás és adománygyűjtés lesz.

A szegénység ellen

ÉtelosztásA keresztényi hitre oly’ gyakran hivatkozó hatalom országszerte nagy gonddal távolítja el a városok központjából a hajléktalan és pszichiátriai ellátásra szoruló embereket.
Így van ez Pécsett is, amely kezd egyfajta FIDESZ-KDNP mintavárossá válni!
Gondoljunk csak a francia érdekeltségű  vízmű kiebrudalására, a Kubatov-lista főpróbájára, az álságos – itt telefonon lezavart – konzultációkra és a hajléktalanok, vagy utcazenészek rendeleti vegzatúrájára.
Ám Pécsett is működik még valamennyire – sőt egyre erőteljesebben – a civil társadalom ellenállása.
Ennek jó példája A pécsiek a hajléktalanokat üldöző rendelet ellen facebook csoport, s az ő “rendezésükben” létrejött adománygyűjtő és ételosztó akciók.
Legközelebb 2015 január 24-én a Mecsek Áruház előtt kerül sor ilyen jellegű rendezvényre.
Íme, az akció plakátja:

Felhívás adományozásra

Korábban hasonló tárgyban olvashatták Magazinunkban:
> Menhely Alapítvány Budapest. Hajléktalanok