Nézzünk a tenyerünkbe
Ez a tenyérbe nézés nem pénzügyi jellegű, nem a bevételünk, nem a kiadásaink, nem a tőlünk ellopott pénzek utáni kutakodás vidékéről való, hanem a nyak-váll torna gyógytornászának utasítása ez.
Igen, emeljük magasra a kezünket és nézzünk a tenyerünkbe.
Ezt a műveletet az imént megelőzte a vállak hátrahúzása, majd előre vitele, majd vissza, hátra.
De bármelyik gyakorlat következik is, nekem recseg-ropog a vállam, húzódik a nyakam. Úgy látszik, a számítógépes egér mozgatása nem erősíti az izmokat, ellenkezőleg, az a rohadt kis „állat” tönkre teszi az ember izmait, izületeit.
Egészségünkre
A tornára az elektromos és a laser kezelés után vagyok hivatalos.
Itt, most, a pécsi uránvárosi Rheumatológiai szakrendelés kicsiny szobájában (valószínűleg tornateremként van nyilvántartva) tizenketten visszük a tenyerünket a fejünk fölé, hogy belenézzünk.
(Jó volna persze, ha valaki a nyilvántartásba is belenézne, nem túl sok-e a beteg, vagy még inkább – nem túl kicsi-e a kapacitás. De a magyar egészségügy nem ilyesmire van kitalálva. Amúgy pedig sok időt töltünk orvosi váróban.)
Szóval nem vagyok egyedül, mások se tartanak évtizedekig szünetet az irógép majd a számítógép előtt, csak nyomják reggeltől napestig – aztán a végén nézegethetjük fájdalmas arccal a tenyerünket!
Köpjünk bele, nyomás, húzzunk bele!
Vágyak
Sok tekintetben szeretnék az uniós átlagba férkőzni. Ilyen dolog például az életkor is. Jelenleg a magyar férfiak hat évvel halnak meg korábban, mint az uniós átlag. Jelenleg a néhány éve született magyar fiú arra számíthat, hogy akár hetvenkét éves koráig is kihúzza.
Én persze nem néhány éve születtem, hanem eléggé régen – így én már az anyatejjel szívtam magamba a mezőgazdasági terményekre szétpermetezett mérget, a DDT-t, később egy kis csernobili port is kaptam a májusi kék egekből és a társadalmi hatásokat is sorolhatnám…
Szóval ha jól belegondolok, az én időm már lassan lejár, sőt lehet, hogy már túlkorosnak is számítok.
Emlékezetem szerint az én korosztályom várható élettartama mindössze 65 és fél év.
Persze a temetésem költségkerete sem fogja elérni az uniós átlagot – de ez kevéssé bosszant. Viszont élni még szeretnék!
Tessék?
Tessék?
Most egy kicsit süket vagyok!
Nem úgy, hanem tényleg, fülileg.
Kedves fülorvos ismerősöm még a nyáron intett, hogy a szabadon vásárolható mindenféle fűlzsíroldók, csodaszerek inkább csak marketing termékek, mintsem hatásosan beavatkozó gyógyászati készítmények lennének.
De az ember ritkán hallgat az okosabbra.
Már csak azért se, mert a gyógyszertár közelebb van, azonnal fogadják a polgárt sorban állás nélkül és ami a legfontosabb: a fájdalmas területeken még óvatosan sem matatnak és nem gyömöszölnek le az ember orrán mindenféle kamerát.
Szóval most kicsit süket vagyok.
Harc a hallásért
A gyógyszertári izé nem használt a fülzsír ellen, sőt vettem egy fülpumpát is, hogy magam kinyomjam sistergő melegvízzel azt, ami eldugulást okozott.
Néhány nap után viszont a gondos önkezelés ellenére már nem hogy nem javult a hallásom, hanem be is gyulladt a fülem.
Szégyenszemre irány a kedves fülorvos ismerősöm.
Szerencsémre nem rámolt le, hogy ő megmondta, de a süket, akarom mondani a lüke betegnek hiába beszél az ember.
Szóval most igazi, orvosi szerrel van szerelve a fülem, vagyis gézben áztatott akármi zárja el a jobb fülem – kicsit most süket vagyok.
Tessék?
Bognár László
