Mi juthat eszünkbe az örömünnep szó hallatán? Családi programok, társadalmi ünnepek –személyes és közösségekben megélt események. Ha részesei vagyunk az ünnepnek, az öröm, az élmény sokáig emlékezetes marad. Gazdagítja az érzéseket, erősíti a vágyunkat arra, hogy újra és újra megtörténjen velünk az az élethelyzet, amely fontos értékeket közvetít számunkra.
Vajon az évről évre ismétlődő tanévkezdés ide tartozik-e?
A hírműsorokban a füzetek, ceruzák válogatása közben megszólaltatott, első osztályba készülő kisdiákok szavait öröm hallgatni :”nagyon várom az iskolát” ,”imádom, hogy iskolába mehetek, hogy sokat tanulhatok” ,”várom, hogy barátaim legyenek”.
A szülőket megszólaltatva már szinte csak az anyagiakról esik szó, mennyibe kerül, ami az iskolatáskát megtölti, mi az ára az ünneplő ruhának, a torna felszerelésnek. Tízezrek, esetenként százezrek hallatszanak, még akkor is, ha mindenki az „olcsóbbat” választja.
Melegszívű, jótékony emberek sokasága gyűjti ilyenkor az iskolai felszereléseket, segítve a rászoruló családokat, a megterhelő anyagi költségeket mintegy átvállalva a szülőktől, akik akár maguktól megvonva mindent, azt vallják: „legyen meg a gyermekemnek a tanuláshoz mindene, úgy, mint a társainak, ne kelljen szégyenkeznie.”
Az iskolák által összeállított listák olyan „rejtett” tételeket is tartalmaznak, amelyek a biztonságot sugallják: „hátha nem jut majd rá az iskolai költségvetésből”. Álljon itt csak egy példa, aki járt már papír boltban tudja, mi az ára a színes fénymásolópapírnak, ami az órákon használatos módszereket nyilván „színesíti”, de a szülők pénztárcáját jelentősen megterheli.
Mindennek a csúcsát azok a részvéttel teli mondatok jelentik, amelyek ilyenkor, szeptember elején, az iskolai élet szenvedéseinek elviselésére buzdítanak, mintha legalábbis az iskolai pad helyett kínpad várna a diákokra, szülőkre.
Megkopott a tanévkezdés ünnepe
A felkészülés során háttérbe szorul az iskolai tudás, a felfedezés öröme, a megismerés élménye, a fejlődés lehetősége. Az iskolai életben az emberi kapcsolatok gazdagsága lehet jelen, amely képes a szorongást, nyugtalanságot, félelmet eloszlatni. Ehhez nem kell méregdrága, márkás felszerelések tömkelege, csupán biztonság, bizalom, együttműködés.
Jó lenne, ha az iskolába készülő diákok készülődését, az iskolatáskájukat a felnőttek nem „nehezítenék”, hanem az öröm és az ünnep szépségeit hangsúlyozva, az új tudások felé indítanák a gyermekeket, örök kíváncsiságukat, érdeklődésüket felerősítve.
F. Walter Mária
Elolvasásra ajánlom F. Walter Mária korábbi írásaiból:
- Tanárnak lenni életre szóló program
- A pedagógiai munka értékelésének paradoxona
- NYÍLT LEVÉL Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke részére
- Járvány idején – dolgozz és kockáztass
- Besorolnak vagy besoroznak – F. Walter Mária írása
Az elsősök még örömmel mennek az iskolába. Balagáskor meg azt fogalmazzák meg, hogy „Könyvet többet az életben nem veszek a kezembe!”
A duális képzében is a diákok jobban élvezik a gyakorlatot, mint az iskolai órákat.
Szóval tényleg érdemes lenne értelmes vitákat folytatni az oktatás megjavításáról, hisz a jövő munkavállalóiról is szólna egyben a diszkurzus.