NYÍLT LEVÉL Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke részére

Tisztelt Elnök Asszony!

Bizonyára már elért Önhöz az a felháborodás hullám, amelyet a legutóbbi – a kémia tanárokat is érintő – nyilatkozata kiváltott. Ezt szeretném felerősíteni, remélem, a véleményem van olyan erős, mint az Ön gondolatai. > A Klebelsberg Központ elnöke szerint nem kell minden iskolába külön kémiatanár

Negyven évi kémiatanítás, sikerek, eredmények, elismerések vannak mögöttem, véleményem szakmailag és emberileg is elfogadható annak, akinek ehhez van érzékenysége.

A kémia tantárgy jelentőségének megkérdőjelezése az utóbbi időben divattá vált, gondoljon csak arra, milyen buta viccek születnek a kovalens kötés fontosságáról, vagy szükségtelenségéről. Erénnyé vált a műveletlenség felvállalása, mert a kémia „nehéz, veszélyes, a robbanásokról szól…” és mint ilyen, felesleges.

Nos, tisztelt Elnök Asszony, ehhez a vélekedéshez asszisztálni az oktatásirányítás egyik vezetőjének több, mint hiba – egyszerűen bűn. A kémia tanárok hiányát ilyen módon magyarázni – ahogy Ön teszi – szakmaiatlan és elfogadhatatlan.

A környezetünkben MINDEN az anyagokról, jelenségekről, változásokról szól. Az ezekről való gondolkodás alapvető a 21. században. A kémia tantárgy hozzátesz a világ megismeréséhez. Akinek tudása van, nem csupán birtokolja a megismerés képességét, hanem a tudás nyomán képes lehet problémák megoldására, felfedezésekre, új alkalmazások megtalálására.

Hosszan tudnám Önnek sorolni, milyen területeken fontos a kémiai tudás, amelyhez eljuttatni a tanítványainkat rendkívül szép, felelősségteljes feladat.

Tudja-e Ön, mit jelent egy tanári, vagy tanulókísérlet előkészítése, mit jelent a megfelelő módszerek megtalálása, a szükséges eszközök beszerzése, de ezeken túlmenően a természet lényegének bemutatása, feltárása. Két iskola között (Baranyában előfordult, hogy egy tanár kolléga négy-öt(!) iskolában kényszerült kémiát tanítani) bizonyára csak az óraadás szerény lehetőségein tud gondolkodni az a tanár, aki feltétlenül többre lenne képes, ha nem ilyen szomorú élethelyzetben kellene dolgoznia.

Elgondolkodtató, mi következik ezután? Melyik tantárgy „kiűzetése” történik majd az iskoláinkból, mert nincs, aki tanítsa? Lehet, hogy Ön már tudja a választ, mi még reménykedünk. Reményünk van arra, hogy értékként megmarad a tudás, a műveltség, a szakértelem – hacsak Önök el nem rontják.

Fükéné Walter Mária
Németh László-díjas,
az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjával kétszeresen kitüntetett,
mesterpedagógus KÉMIA TANÁR

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük