Szeged felülről
Szeged a földről csodaszép.
Az Alföld sík vidéke, tanyái, akácosai után a végeláthatatlan, egyenes panorámát Kelet felöl halványan sejlő apró szilánkok, csipkék törik meg – írja Hámori Gábor fotóművész a Szeged madártávlatból c. könyve előszavában.
Majd így folytatja:
E szilánkok aztán egyre magasabbra nyúló és egyre szélesedő építmények élesedő sziluettjét rajzolják ki, s a körszerű egyenes panoráma közepén a földből kinő a Város. A Város, melynek külterületei sejtetik – ez még csak a szél, a perem, az ipar, a bevásárlóközpont, a lerakat, a munka, a termelés, de a Város egyre hívogat: gyere beljebb, itt van az élet java!
És megyünk, haladunk, egyre beljebb, egyre lassabban, s egyre nagyobb ámulattal. A város szíve felé vezető sugárutak, s az egyre kisebb ívű körutak vezetnek bennünket tovább, le a Tisza partra. A virágos terek, a gyönyörű épületek, a hangulatos utcák, a Dóm, a Várkert, s annak méltóságteljes szobrai, a túlparti „Lapos”, a Népliget és a sokszínű Újszeged…
Gyönyörű!
Ám Szeged madártávlatból fennkölt igazán.
Érződik a város évszázadokba vésett méltósága, a Tisza nyugodt, lassan hömpölygő ereje, a Marostorok sok viszontagságot látott ártere, s a szegedi emberek állhatatos otthon- és városteremtő győzelme.
A felkelő Nap tiszai csillogása, az épületeket súroló fényének megannyi árnya, a tetők, kupolák meglepő játéka, rajzolata, a Dóm mézeskalácsvár-szerű meseszerűsége, a Kakasos templom tarajának megcsillanása, s a lenyugvó Nap sugárutakat kirajzoló fénycsóvája – mind-mind Szeged varázsa.
„Fotózok, mert beszélni nem tudok.”- mondogatom magamról, akár bemutatkozásként, akár elköszönésként is.
Szívemből kívánom valamennyiüknek, hogy az album lapozgatása közben éljék át, s ismerjék meg más oldaláról e gyönyörű várost, Szegedet.
***
Korábban már bemutattuk:
