Szabad egyetem
2013.02.11.
Az elmúlt hetek, hónapok eseményei, áttételesen mintha a kréta körül forognának. Mintha a szemben álló felek egy része a kréta emlegetésével egy letűnt kor értékeit képviselné, miközben a másik fél már digitális krétáról, egy másik korszakra készülve tüntetne a kréta szó által képviselt rend(szer) ellen.
Pécsett ma a diáktüntetés békés, kulturált formájával ismerkedhettem meg, ahol nem az Eper és vér című film lelkesült állapotában várták egyetemisták a rendőrrohamot, hanem a tudásnak tettek panaszt – remélem, József Attila megbocsájt a kifejezés-kölcsönzésért.
A panasztevés igazán pártolható formája a Szabad egyetem – szabadegyetem, amelynek transzparense a Pécsi Tudományegyetem „A” épületének bejáratánál becsalogatott.
Mikor évtizedekkel ezelőtt beléptem e kapun, mindig „gyomoridegem” lett, hiszen vizsgázni jöttem.
Most viszont városi polgárként léptem be, izgalom nélkül, és Arisztotelész járt az eszembe, akit Alexandrosz, vagyis Nagy Sándor lehordott, miért osztogatja a tudást szanaszét.
Odabent A város az egyetemen, egyetem a városban szekció rendezvényére ültem be, s csak remélni tudom, hogy nincs olyan Nagy Sándora az egyetemnek, aki a HaHá-sokat megfeddné az arisztotelészi merény, vagyis a tudás szabaddá tétele miatt. Vagy legalábbis a nyílt, a demokratikus, a másik véleményét toleráló vita intézményének felmutatása miatt.
Tervezés és szabadság dialektikájaként raktározódik el bennem a disputa – amely kivívta szimpátiámat.
B.L.
