Az oktatásnak is ára van
Közeleg a felsőoktatási felvételi eljárások időszaka, a kialakult – kényszerű – körülményeket figyelembe véve jó/rossz döntések születnek a középiskolások körében: ki, hova jelentkezik.
A „mennyiért?” aktuális kérdése furcsa fordulatot vett a napokban, bizonyos „hiány” tanárszakok választása esetében. Az a hír járja, akár nettó 75 ezer forint ösztöndíjat kaphatnak azok a hallgatók, akik például kémia-fizika szakra jelentkeznek.
Életpálya, ösztöndíj, megbecsülés
Elgondolkodtató a felajánlás, hiszen ez a folyamat nem az ösztöndíj utalásánál kezdődik. Sokan rávágják most a téma frissességéből fakadóan: igen, sokkal inkább az életpálya-modell bevezetésénél, a tanárok megbecsülésénél(?!). Ezt a feltételezett vélekedést szeretném árnyalni egy kicsit, nem, még csak nem is ott.
Nem csak ott.
Sokkal inkább a tudás megbecsülésénél, a tudásátadás és a tudásépítés jelentőségének és korszerű megoldásainak felismerésénél.
A természettudomány tanítása, a diszciplinákra épülő, az ismeretek elsajátítását hangsúlyozó követelmények a tudományosságot, a szakértelmet erősítik ugyan, de az érdeklődést, a kíváncsiságot gyakran kioltják.
Az atomszerkezet tanulása például még játékosan is túl komoly ahhoz, hogy a 13 éves, hetedik osztályosok a természet anyagainak és jelenségeinek megismeréséhez (és megértéséhez) már el se jussanak. A kémia tanár képe pedig inkább rémként, mint álmaikban jön elő.
Kompetenciák
Ugyanakkor a kompetenciák/képességek fejlesztése, a természettudományos műveltség kialakítása mintegy „másodrendűnek” tartott cél, alig-alig fogadható el a tudományosságot előíró követelmények szerint, pedig ebben rejlik a motiváltság, az attitűdök erősítése, a természettudományok tanítása iránti elkötelezettség kialakítása.
A 75 ezer forint persze jó dolog, érdemes tehát a „nemszeretem” szakokat választani, a pénzt pedig félretenni szakkönyvekre, továbbképzésekre, mert a valódi tudást már nem adják ingyen és még az életpálya sem mindig garantálja.
F. Walter Mária
