A tavaszi kerti munkája: metszés
Prohászka Gábor (Pro Natúra Kert) sorozataA metszés külső szemlélő számára kegyetlen cselekedetnek tűnhet, de a kertészek pontosan tudják, hogy a növények visszavágása hasznos, és hosszútávon kifizetődő.
A díszcserjék metszésének célja az önifjulási folyamat elősegítése.
Metszés nélkül a díszcserjék is hamar elöregednek, felkopaszodnak és egyre kevesebb virágot hoznak.A rendszeres metszéssel segítjük az optimális virághozam beállítását, és fenntartását, az optimális növekedés, fejlődés fenntartását, a fajra jellemző méret és forma megtartását, a beteg, sérült és túl sűrű hajtások eltávolításával az egészség megőrzését.
A metszés folyamata
A metszés folyamata igény szerint meghatározható fokozatosságra épül
Ha a bokor méreteit is csökkenteni akarjuk, a munkát az általános visszavágással kezdjük. Ezután távolítjuk el azokat a részeket, amelyek mindenképpen feleslegesek vagy károsak: a sérült, a beteg, az egymást árnyékoló, valamint a földre szorult ágakat. A következő lépés az ifjítás.
Az elvénült, legyengült növekedésű ágakat lehetőleg a tőhöz közeli fiatal vesszőkig, gallyakig vágjuk vissza. Ha a bokor még ezután is túlságosan sűrű a túlburjánzott sarjaktól, a metszést ezek óvatos és egyenletes ritkításával fejezzük be.
Díszcserjéknél a metszés gyakorisága a növekedés erélyétől és az élettartamtól függ.
A naggyá növő bokrokat, amelyek már átmenetet képeznek a fák felé, csak ritkán vagy egyáltalán nem szükséges ifjítani.
A 2-3 méter magas cserjék 3-5 évenkénti ifjítást igényelnek.
A félcserjék vesszői őszre csak részben érnek be, és a tél folyamán nagy részük visszaszárad vagy visszafagy. Tavasszal azután a földhöz közeli részekből vagy a földalatti gyökérnyakból erős, új hajtásokat fejlesztenek.
A tavasszal virágzó cserjék esetében a kora tavaszi ifjító metszés miatt abban az évben elmarad ugyan a virágzás, de a következő évtől egy fiatalabb küllemű, bőségesebben hajtó és virágzó cserjénk lesz. A cserjemetszés, ifjítás időzítésekor érdemes körültekintően eljárni.
A fák és bokrok fás metszésének legkedvezőbb időpontja a rügyfakadás előtt van, mert ilyenkor, lombtalan állapotban a korona jól áttekinthető. Metszeni -5 C° felett szabad, mivel ennél alacsonyabb hőmérséklet esetén a sebzéseken keresztül fagykárt szenvedhet a növény. Fagypont alatt kesztyűben metsszünk, mert a kéz melegétől a vesszőkön fagyfoltok keletkeznek.
A kora tavaszi metszés után jobban erőre kap a növény, különösen akkor, ha a hajtásnövekedés kezdetén komposztot, komplex műtrágyát juttatunk ki, és jól beöntözzük.
Díszcserjéknél a metszés időpontját a virágzáshoz érdemes igazítani. Két nagy csoportot különböztetünk meg:
– Tavasszal virágzók: az egyéves vesszők oldalrügyeiből közvetlenül, vagy az azokból fejlődő rövidhajtásokon hozzák virágaikat. Metszeni tavasszal, közvetlenül az elvirágzás után a legjobb. Így a virágzásban gyönyörködhetünk. Az elnyílás után, a felére visszametszett vesszőkön meghagyott rügyekből fejlődő hajtások biztosítják a következő évi virágzást. Legismertebbek az aranyvessző (Forsythia), a babarózsa (Prunus triloba Multiplex ), téli jázmin (Jasminum nudiflorum), gyöngyvirágcserje(Deutzia scabra, gracilis), jezsámen (Philadelphus coronarius), korai gyöngyvesszők (Spirea x vanhouttei), rózsalonc (Weigela florida).
Egyes tavaszi virágzású díszcserjék a hajtások csúcsán hozzák virágaikat. Ilyen a labdarózsa (Viburnum opolus), az orgona (Syringa vulgaris), valamint a havasszépe (Rhododendron). Az ő esetükben elvirágzás után csak a virágokat távolítsuk el.
– Nyáron virágzók: az az évi hajtások végén hozzák virágaikat. Metszeni mindig kora tavasszal kell, a rügyfakadás előtt. Az előző évi hajtásokat legjobb, ha 4-6, a gyengébbeket 2-3 rügyre metsszük. A meghagyott rügyekből kevesebb, de erőteljes hajtás fejlődik, ezek dús, nagy virágokkal-virágzatokkal zárnak. Például a mályvacserje (Hibiscus syriacus),Cserjés pimpó (Potentilla fruticosa), hóbogyó (Symphoricarpos), nyári gyöngyvesszők (Spirea bumalda, stb.), kúszó loncok (Lonicera sp.) trombita folyondár (Campsis radicans), fehér som (Cornus alba).
Eltérő szabály vonarkozik azokra a cserjékre melyek 2 évesnél idősebb fás részeken hozzák virágaikat, mint a japánbirs (Chaenomeles), júdásfa (Cercis siliquastrum), madárbirsek (Cotoneaster). Ezeket a bokrokat nyugalmi időszakban, tél végén enyhén ritkítsuk meg, főleg a száraz, beteg részeket távolítsuk el. A fiatal részeket mérsékelten vágjuk vissza, az ifjítás az elöregedett gyengén virágzó részekre korlátozódjék évről évre 1-1 ág eltávolításával.
Egyes cserjék nem igényelnek rendszeres metszést, mivel nehezen regenerálódnak. Ilyenek a magnóliák, a cserszömörce (Cotinus coggygria), az ecetszömörce (Rhus), a boroszlán (Daphne).
A hajtást és vesszőt közvetlenül a rügy fölött, gallyat és az ágat az elágazásnál, az ággyűrű közvetlen közelében vágjuk le. Ha ennél hosszabb csonkot hagyunk, az teret nyit a fertőzéseknek.
A metszési felület enyhén ferde legyen, a vesszőn a rügy felett néhány milliméterre, a rügytől lefelé lejtsen. Mindig a koronából kifelé álló rügyre metsszünk.
Minden esetben törekedjünk arra, hogy a sebfelület a lehető legkisebb legyen. A 1,5-2 cm átmérőjű feletti sebet feltétlenül ápoljuk le sebkezelő anyaggal!
***
A sorozat előző része:
A Pro Natura Kert honlapja:
