Barabás Béla újságíró, a Pécsi Stop főszerkesztője immár húsz éve rakja a nyilvánosság előtt egymás mögé a betűket. Ám amit ír, az több, mint betű. Közel évtizedig az online Pécsi Stop volt a Dél-Dunántúlon az egyetlen kormány- és önkormányzat kritikus médium.
Ha az ember a Baranya-Somogy-Tolna régióban nem csak propagandát akar olvasni, hanem valódi híreket is, akkor a számítógépében, a mobiltelefonjában bizonyára ott van a Pécsi Stop linkje.
A lap jelenéről és jövőjéről Barabás Bélát kérdezem:
– Kit/mit akar megállítani a Pécsi STOP?
– Kilenc éve működik a lap, de ezen a kérdésen így még soha nem gondolkodtam. A nevünket egy országos hírportáltól örököltük, amely azóta jobblétre szenderült. Ha már így merült fel a kérdés: mondhatnám, hogy megállítjuk a helyi politikusbűnözést, a gyűlöletbeszédet, a helyi jobboldali lakájmédia elsöprő túlsúlyát, a városi vagyon elherdálását, az önkormányzatiság, az önállóság teljes feladását, a Volvo-mutyit, a cégfoglalásokat, a Zsolnay-botrányt, az olykor magukról megfeledkező mocskos szájú politikusokat, a hajléktalanüldözést, de ezzel természetesen nem hízelgünk magunknak. Ha valamit megállítunk, az leginkább a nászmenet: kilenc éve azon dolgozunk, hogy legalább nem menjünk el szó nélkül a bajok, a problémák, az igazságtalanság mellett. Ha valamit nagyon szívesen megállítanék, az a közöny lenne, de ezen még sokaknak sokat kell dolgozni.
– Mi a helyzet a lap finanszírozásával?
– Ahogy mondani szokták, a pénz a legkevesebb. Nem vagyunk kitömve állami vagy önkormányzati cégek hirdetéseivel, – szerencsére – messzire elkerülnek minket az uniós és hazai közpénzek. A jól ismert politikai körülményeknek köszönhetően a piacról is nehezen szerzünk hirdetéseket, egészen egyszerűen kevés olyan bátor cég van, amely hirdetni mer nálunk, vállalva ezzel a jobboldali politikai elit rosszallását. Őket viszont annál nagyobbra tartjuk. Tudomásom szerint az egyetlen hírportál vagyunk a városban, amely sehogy sem áll szerződésben a Pécsi Tudományegyetemmel, így az egyetlenek, akik még kritikus hangot engedhetnek meg maguknak a felsőoktatás terén. Mindezeket figyelembe véve nem nagy feladvány, hogy a lap szerény körülmények között működik, a kollégák nem a gyors meggazdagodás reményében választották ezt a munkahelyet.
– Miként értékeled a magyar média állapotát?
– Pontosan azt tudom megállapítani róla és ugyanolyan szomorúan, mint Rejtő Gorcsev Ivánja az autójáról: hogy rohamosan fogy. Időnként megpróbáljuk felidézni a szerkesztőségben, hogy a Pécsi STOP fennállása óta hány ellenzéki újság, tévé vagy rádió szűnt meg, zárt be, hallgatott el, lehetetlenült el a működése vagy foglalta el a miniszterelnök valamely közeli barátja. Őszintén szólva, ahogy telnek az évek, ez egyre nehezebb, a sor egyre hosszabb Pécsett és az országban is. Nem véletlen, hogy az agymosás és gyűlöletkeltés egyre inkább egyeduralkodó fórumait nem sorolom ide. Meggyőződésem szerint azokat a csatornákat, amelyeken a kormánypropaganda ömlik, méltatlan a média tárgykörébe sorolni. Borzalmas állapotban van az újságíró szakma. Ahol van még becsület, szakmaiság és tehetség, ott vészesen fogy a levegő, anyagi forrás viszont jóformán már csak ott van, ahol ezekre semmi szükség, sőt, igazán már újságíró sem kell. Ezek után azt várni fiataloktól, hogy ezt a hivatást válasszák és idehaza űzzék, szinte teljesen felesleges.
– Mik a lap távlati tervei?
– Ha hagynak minket, dolgozunk tovább a szerény eszközeinkkel, megpróbálunk újságírók maradni egy olyan közegben, ahol ez egyre nagyobb kihívás. Ha a legoptimistább lehetőségeket veszem számba, akkor is az a legjobb, ami történhet velünk, hogy sikerül valahogy kibekkelnünk, amíg a dolgok jobbra nem fordulnak. Jobbra fordulás alatt azt értem, hogy a politika szele tisztára söpri a médiapiacot, eltörli a mindent elsöprő propagandagépezet nyomasztó túlsúlyát, a hirdetői piac totális torzulását és kialakul egy nyugati mintájú rendszer kiegyensúlyozott erőviszonyokkal. Egy olyan, amelyben különböző meggyőződésű médiumok, amelyeket igazi újságírók töltenek meg valódi hírekkel, más-más nézőpontból, mégis higgadt hangnemben tudósítanak, amelyben az eseményekre minden médiapiaci szereplőt meghívnak, amelyben a politikusok válaszolnak a kérdésekre, és nem azt, hogy „Boldog karácsonyt!”, ahol a lebukott hazugsággyáros kerül a vádlottak padjára, és nem a lebuktatója. Józanul meggondolva erre akkor van esély, ha legalább az orvostudomány gyorsabban halad az emberi élet hatékony meghosszabbításával, mint hazánk egy ilyen demokratikus fordulattal.
***
Végezetül hadd mutassam be Barabás Béla újságírót egy általa írt riporton keresztül is:
Az atomvonaton nincs fék
B. L.
*****
Média témában még ezt ajánnljuk:
