Mi juthat eszünkbe az örömünnep szó hallatán? Családi programok, társadalmi ünnepek –személyes és közösségekben megélt események. Ha részesei vagyunk az ünnepnek, az öröm, az élmény sokáig emlékezetes marad. Gazdagítja az érzéseket, erősíti a vágyunkat arra, hogy újra és újra megtörténjen velünk az az élethelyzet, amely fontos értékeket közvetít számunkra.
Vajon az évről évre ismétlődő tanévkezdés ide tartozik-e?
A hírműsorokban a füzetek, ceruzák válogatása közben megszólaltatott, első osztályba készülő kisdiákok szavait öröm hallgatni :”nagyon várom az iskolát” ,”imádom, hogy iskolába mehetek, hogy sokat tanulhatok” ,”várom, hogy barátaim legyenek”.
A szülőket megszólaltatva már szinte csak az anyagiakról esik szó, mennyibe kerül, ami az iskolatáskát megtölti, mi az ára az ünneplő ruhának, a torna felszerelésnek. Tízezrek, esetenként százezrek hallatszanak, még akkor is, ha mindenki az „olcsóbbat” választja.
Melegszívű, jótékony emberek sokasága gyűjti ilyenkor az iskolai felszereléseket, segítve a rászoruló családokat, a megterhelő anyagi költségeket mintegy átvállalva a szülőktől, akik akár maguktól megvonva mindent, azt vallják: „legyen meg a gyermekemnek a tanuláshoz mindene, úgy, mint a társainak, ne kelljen szégyenkeznie.”
Az iskolák által összeállított listák olyan „rejtett” tételeket is tartalmaznak, amelyek a biztonságot sugallják: „hátha nem jut majd rá az iskolai költségvetésből”. Álljon itt csak egy példa, aki járt már papír boltban tudja, mi az ára a színes fénymásolópapírnak, ami az órákon használatos módszereket nyilván „színesíti”, de a szülők pénztárcáját jelentősen megterheli.
Mindennek a csúcsát azok a részvéttel teli mondatok jelentik, amelyek ilyenkor, szeptember elején, az iskolai élet szenvedéseinek elviselésére buzdítanak, mintha legalábbis az iskolai pad helyett kínpad várna a diákokra, szülőkre.
Megkopott a tanévkezdés ünnepe
A felkészülés során háttérbe szorul az iskolai tudás, a felfedezés öröme, a megismerés élménye, a fejlődés lehetősége. Az iskolai életben az emberi kapcsolatok gazdagsága lehet jelen, amely képes a szorongást, nyugtalanságot, félelmet eloszlatni. Ehhez nem kell méregdrága, márkás felszerelések tömkelege, csupán biztonság, bizalom, együttműködés.
Jó lenne, ha az iskolába készülő diákok készülődését, az iskolatáskájukat a felnőttek nem „nehezítenék”, hanem az öröm és az ünnep szépségeit hangsúlyozva, az új tudások felé indítanák a gyermekeket, örök kíváncsiságukat, érdeklődésüket felerősítve.
F. Walter Mária
Elolvasásra ajánlom F. Walter Mária korábbi írásaiból:
Milyen érzéseket kelt az iskolakezdés a gyerekekben?
Az iskolakezdés a gyerekek számára izgalmas élmény, tele várakozással és örömmel. Sok kisdiák lelkesen várja az új barátokat és a tanulás lehetőségét, ami pozitív érzéseket generál bennük. Az iskolába való vágyakozás és a tanulás iránti lelkesedés fontos része a gyermeki fejlődésnek.
Milyen anyagi terheket jelent az iskolakezdés a szülőknek?
Az iskolakezdés jelentős anyagi terheket ró a szülőkre, hiszen a szükséges iskolai felszerelések, mint a füzetek és ceruzák, sokba kerülnek. A szülők gyakran kénytelenek spórolni, hogy biztosítani tudják gyermekeik számára a szükséges eszközöket, ami stresszt okozhat számukra.
Hogyan segíthetnek a közösségek az iskolai felszerelések beszerzésében?
A közösségek jótékony akciókat szervezhetnek, hogy támogassák a rászoruló családokat iskolai felszerelések gyűjtésével. Ezzel csökkenthetik a szülők anyagi terheit, és biztosíthatják, hogy minden gyermek megkapja a szükséges eszközöket a tanuláshoz.
Milyen hatással van az iskolai élet a gyerekek szociális fejlődésére?
Az iskolai élet gazdagítja a gyerekek szociális fejlődését, hiszen lehetőséget ad számukra, hogy barátokat szerezzenek és együttműködjenek társaikkal. Az emberi kapcsolatok erősítik a bizalmat és a közösségi érzést, ami elengedhetetlen a harmonikus fejlődéshez.
Milyen szerepet játszik a szülők hozzáállása az iskolakezdés örömében?
A szülők hozzáállása kulcsszerepet játszik az iskolakezdés élményében. Ha a felnőttek az öröm és az ünnep szépségeit hangsúlyozzák, az pozitívan befolyásolja a gyerekek iskolához való viszonyát. A támogató légkör segíti a gyermekek kíváncsiságának és érdeklődésének fenntartását.
A gyerekkori foci fizikai és mentális következményei
Gyakori családi dilemma, focizzon-e rendszeresen a gyermekünk! Talán jobb volna, ha zongorázna vagy olvasna vagy valamilyen tudományos szakkörre, esetleg angol órára járna? Persze az a helyzet, hogy fociedzés előtt és után is lehet sakkszakkörre járni, meg lehet találni az egyensúlyt. A gyermekkori sportolás, különösen a foci, rengeteg előnnyel járhat a fejlődő szervezet számára. Nemcsak a fizikai kondíció javulását segíti elő, hanem számos pszichológiai előnyt is kínál.
Fizikai fejlődés
A rendszeres focizás jelentős mértékben hozzájárulhat a gyermekek fizikai állapotának javításához. Az edzések során a kicsik izomzatuk erősödését, állóképességük növekedését tapasztalhatják meg. A gyorsaság és az agilitás fejlesztése mellett a koordinációs készségek is nagy mértékben fejlődnek.
Ezen túlmenően, a focizás kardiovaszkuláris egészségre gyakorolt pozitív hatása sem elhanyagolható. Az állandó mozgással járó sporttevékenység serkenti a vérkeringést és erősíti a szívet, ami hosszú távon is kedvező hatással bír.
Mentális előnyök
A foci nem csak testi, hanem lelki szinten is jótékony hatást fejt ki. Az együtt végzett tevékenységek során kialakuló csapatszellem erősíti a gyermekek közösségi kapcsolatait. A csapatjáték megtanít az együttműködés fontosságára és fejleszti a kommunikációs készségeket.
Továbbá, a rendszeres sportolás segít az önbizalom növelésében is. A sikerélmények és az elért eredmények pozitív visszacsatolást nyújtanak, melyek fokozzák a gyermekek önértékelését. Az ilyen élmények hosszútávon hozzájárulnak egy kiegyensúlyozottabb személyiség kialakulásához.
Kihívások és kockázatok
Bár számos pozitívumot lehet felsorolni, nem árt figyelmet fordítani bizonyos kihívásokra is. A túlzott terhelés vagy a nem megfelelő edzésmódszerek sérülésekhez vezethetnek. Éppen ezért fontos, hogy szakértő felügyelete mellett történjen az edzés.
Minden sportban szükséges megtalálni az egyensúlyt: bár fontos a fejlődésre törekvés, elengedhetetlen az is, hogy örömöt találjanak benne a gyerekek anélkül, hogy túlvállalnák magukat.
Következtetés
Összességében elmondható, hogy a gyerekkori foci számos hasznos fizikai és mentális következménnyel bírhat. Fontos azonban szem előtt tartani az egyéni igényeket és képességeket annak érdekében, hogy valóban egészséges és örömteli élményt nyújtson ez a népszerű sportág.
A gyerekkori foci számos előnyt kínál, beleértve a fizikai fejlődést és a mentális jótékony hatásokat. A rendszeres edzések javítják a gyermekek izomzatát, állóképességét, gyorsaságát és koordinációját. Emellett a foci segít a csapatszellem kialakításában, növeli az önbizalmat és fejleszti a kommunikációs készségeket, ami hozzájárul a kiegyensúlyozott személyiség fejlődéséhez.
Milyen kockázatokkal járhat a gyerekek focizása?
A gyerekek focizása során fontos figyelni a megfelelő edzésmódszerekre, mivel a túlzott terhelés sérülésekhez vezethet. A szakszerű felügyelet elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermekek biztonságosan és hatékonyan sportolhassanak. Az egyensúly megtalálása kulcsfontosságú, hogy a gyerekek élvezhessék a játékot anélkül, hogy túlvállalnák magukat.
Hogyan járul hozzá a foci a gyermekek mentális fejlődéséhez?
A foci nemcsak fizikai, hanem mentális szempontból is jótékony hatással van a gyermekekre. A csapatban végzett munka erősíti a közösségi kapcsolatokat, és megtanítja a gyerekeket az együttműködés fontosságára. A sikerélmények növelik az önértékelést, ami hosszú távon hozzájárulhat a kiegyensúlyozottabb személyiség kialakulásához.
Milyen fizikai hatásai vannak a rendszeres focizásnak?
A rendszeres focizás jelentősen hozzájárul a gyermekek fizikai állapotának javulásához. Az edzések során a gyerekek izomzata erősödik, állóképességük nő, és fejlődik a gyorsaságuk, valamint a koordinációs készségeik. Ezen kívül a foci jótékony hatással van a kardiovaszkuláris egészségre is, serkenti a vérkeringést és erősíti a szívet.
Milyen egyensúlyt kell találni a foci edzések során?
Fontos, hogy a gyerekek a foci edzések során megtalálják az egyensúlyt a fejlődés és a szórakozás között. Bár a fejlődésre törekvés fontos, elengedhetetlen, hogy a gyerekek örömüket leljék a játékban, és ne terheljék túl magukat. A szakszerű edzésmódszerek és a megfelelő felügyelet segíthetnek ebben.
A nagyszülők és unokák közötti kötelék különleges és fontos lehet a családi életben. Az ilyen kapcsolatok nem csak boldogságot hoznak mindkét fél számára, de segíthetnek az unokák fejlődésében is. Azonban nem mindig könnyű fenntartani ezt a kapcsolatot, különösen akkor, ha távol éltek egymástól vagy ha más okok miatt nehezebb az együttélés. Az alábbiakban néhány hasznos tipp található, amelyek segíthetnek az unokák és nagyszülők közötti kapcsolat erősítésében:
Tarts rendszeres kapcsolatot:
Ha nem éltek együtt vagy nem találkoztok gyakran, próbáljatok megtalálni egy olyan időpontot, amikor rendszeresen beszélgethettek telefonon vagy videohíváson keresztül. Így mindketten érezhetitek, hogy közel vagytok egymáshoz.
Szervezz közös programokat:
Időnként tervezzetek közös kirándulásokat, programokat vagy akár csak egy délutánt a városban. Ezek az élmények segítenek erősíteni a köteléket és emlékezetessé teszik az időtöltést.
Tanuljatok valamit egymástól:
A generációk közötti különbségekből sokat lehet tanulni. Hallgassátok meg egymás történeteit, tapasztalatait és osszátok meg egymással a saját életbölcsességeteket.
Legyetek türelmesek egymással:
Nem mindig könnyű megérteni a másik generáció gondolkodását vagy szokásait. Legyetek nyitottak és türelmesek egymással, hogy jobban megértsétek egymást.
Emlékezzetek az ünnepekre:
Ne feledkezzetek meg egymás születésnapjairól, karácsonyáról vagy más fontos ünnepekről. Küldjetek ajándékot vagy látogassátok meg egymást ezeken az alkalmakon. Az unokák és nagyszülők közötti kapcsolat megerősítése fontos a családi összetartás szempontjából.
A fentebb említett tippek segítségével könnyebben ápolható ez a különleges kötelék, amely örömöt hozhat mindkét fél életébe. Ne hagyd ki ezt az lehetőséget, hogy még közelebb kerülhess a szeretteidhez!
Milyen lenne az ideális kapcsolat?
A jó unoka-nagyszülő kapcsolatnak számos jellemzője van:
Szeretet és elfogadás: A nagyszülők feltétel nélkül szeretik unokáikat, és elfogadják őket olyannak, amilyenek.
Bizalom és tisztelet: Az unokák megbíznak a nagyszüleikben, és tisztelik őket.
Jó kommunikáció: Kicsik és nagyok nyíltan és őszintén kommunikálnak egymással.
Közös érdeklődési körök: Élvezik egymás társaságát, és közös érdeklődési köröket találnak.
Minőségi idő: A nagyszülők és az unokák minőségi időt töltenek el egymással, és közös élményeket szereznek.
A nagyszülők sokat tehetnek a jó unoka-nagyszülő kapcsolat kialakításáért:
Legyenek türelmesek és megértők: A gyerekek nem mindig olyanok, mint amilyent ideálisnak tartanánk, de a nagyszülőknek türelmesnek és megértőnek kell lenniük velük.
Érdeklődjenek az unokáik iránt: Kérdezzék meg az unokáikat az óvodáról, iskoláról, a barátaikról és a hobbijaikról.
Töltsenek időt az unokáikkal: Játsszanak velük, olvassanak nekik, vagy menjenek el velük kirándulni.
Legyenek jó példaképek: Mutassák meg az unokáiknak, hogyan kell szeretni, tisztelni és gondoskodni másokról.
A szülők is sokat tehetnek a jó unoka-nagyszülő kapcsolat kialakításáért:
Bátorítsák a gyerekeiket, hogy töltsenek időt a nagyszüleikkel: Segítsenek a gyerekeknek megtalálni a közös érdeklődési köröket a nagyszüleikkel.
Támogassák a nagyszülőket a nevelésben: Osszák meg a nagyszülőkkel a nevelési elveiket, és bízzanak meg bennük, hogy jó döntéseket hoznak az unokáik számára.
Legyenek tisztelettudóak a nagyszülőkkel: Mutassák meg a gyerekeiknek, hogy hogyan kell tisztelni a nagyszülőket.
Az unoka szerepe a nagyszülők életében rendkívül fontos és sokszínű. A cikkben bemutatjuk, hogyan lehetnek boldogságforrások és kihívások is egyben az idősek számára az unokák. Az unokák és nagyszülők kapcsolata egy különleges és mély kötelék, mely mindkét fél számára nagy örömöt, de néha kihívást is jelenthet. Az idős korú emberek életében az unokák megjelenése új lendületet és célt adhat, miközben gyakran nem könnyű megtalálni az egyensúlyt a felügyelet, a nevelés és a szórakoztatás között.
Energia átadás, önbizalom és kölcsönösség
Az unokák jelenléte sok esetben felidézi a régi emlékeket, visszarepít az időben, miközben új élményekkel és örömökkel gazdagítja az idős emberek mindennapjait. Az unokák által hozott frissesség, energiát adhat az idős nagyszülőknek, akik újra felfedezhetik a világot a kicsik szemén keresztül. A közös játék, beszélgetés és alkotások segítenek erősíteni a köteléket, építeni az önbizalmat és növelni az örömöt mindkét fél számára.
Ugyanakkor az unokák nevelése és felügyelete nem mindig könnyű feladat, különösen ha az egészségügyi vagy pénzügyi okok miatt már kevésbé aktív nagyszülőkről van szó.
A fizikai igénybevétel mellett az érzelmek is fontos szerepet játszanak ebben a kapcsolatban: megfelelő határokra van szükség ahhoz, hogy mindkét fél jól érezze magát és tiszteletteljes légkört teremtsenek egymás között. Fontos tehát, hogy mind az unokák, mind a nagyszülők tisztában legyenek egymás igényeivel, korlátaival és határaival annak érdekében, hogy ez a különleges kapcsolat harmonikusan fejlődjön.
A szeretet egyensúlyt is kíván
Az idős embereknek segítséget kell kapniuk abban, hogy megtalálják az egyensúlyt az unokák iránti szeretetük és gondoskodásuk között anélkül, hogy túlzottan leterhelő lenne számukra ez a feladat. Az unokák jelenléte tehát lehet egy boldogságforrás a nagyszülők életében, miközben néha kihívást is jelenthet. Fontos megérteni ezt a kapcsolatot mint egy kölcsönös tanulást és fejlődést hozó folyamatot, mely segít mindkét félnek gazdagabbá tenni az életüket.
Az idős embereknek lehetőségük van arra, hogy átadják tapasztalataikat és szeretetüket az unokáknak, miközben örömmel fogadják az újdonságokat és meglepetéseket, melyekkel ezek a kis csodák nap mint nap megajándékozzák őket.
Így tehát az unokák valóban egyfajta boldogságforrást jelenthetnek a nagyszülők életében – ha sikerül megtalálni azt az egyensúlyt és kölcsönös tiszteletet ebben a különleges kapcsolatban.
Az unokák jelenléte gyakran új színt visz a nagyszülők mindennapjaiba, hiszen vidámságot, szeretetet és közvetlen kapcsolatot adnak a család jövő generációjával. Sok nagyszülő számára az unokázás a boldogság egyik legfőbb forrása, mert újra átélhetik a gyermekkori nevelés örömeit, de már kisebb felelősséggel. Az unokák által megélt élmények gazdagítják a nagyszülők életét, segítenek aktívnak maradni, és erősítik a családi kötelékeket. Ez az örömérzet sokszor hozzájárul a lelki egészség és a hosszabb, tartalmasabb élet megőrzéséhez.
Bár az unokákkal való kapcsolat sok örömet hoz, nem ritka, hogy bizonyos kihívásokkal is jár. A nagyszülők gyakran szembesülnek azzal, hogy a mai nevelési módszerek eltérnek azoktól, amelyeket ők korábban alkalmaztak. Ez időnként feszültséget okozhat a szülőkkel, különösen akkor, ha a nagyszülők túlságosan beleavatkoznak a mindennapi döntésekbe. Emellett a fizikai fáradtság, a korlátozott energia vagy az egészségi problémák is nehézséget jelenthetnek. Fontos a türelem, a nyitottság és az, hogy a nagyszülők tiszteletben tartsák a szülők iránymutatásait.
Az egészséges egyensúly alapja a kölcsönös tisztelet és a világos kommunikáció. A szülőknek fontos, hogy megosszák elvárásaikat, és egyértelműen jelezzék, miben kérnek segítséget a nagyszülőktől. A nagyszülők részéről elengedhetetlen a rugalmasság és az, hogy elfogadják: a gyermeknevelés elsődleges felelőssége a szülőké. Amikor mindkét fél nyitott és támogatja egymást, a kapcsolat harmonikusabbá válik. Ez nemcsak a felnőtteknek ad biztonságot, hanem az unokák fejlődését is segíti, hiszen következetes környezetben nőnek fel.
A nagyszülők aktív szerepvállalása rengeteg előnyt hordoz. Egyrészt gyakorlati segítséget nyújthatnak a mindennapokban, például gyerekfelügyelet vagy tanulás során. Másrészt érzelmi biztonságot is adnak, hiszen a szeretetteljes kapcsolat növeli az unokák önbizalmát és kötődési képességét. A közös élmények, játékok és beszélgetések gazdagítják a gyerekek tapasztalatait, miközben a nagyszülők tudása és élettapasztalata értékes útmutatást nyújt. Ez a kölcsönhatás mindkét generációt erősíti, és hosszú távon pozitív hatással van a családi harmóniára.
Ha a nagyszülői feladatok túlzott terhet jelentenek, fontos felismerni a határokat. A nagyszülőknek joguk van kimondani, ha túl fárasztó számukra a rendszeres gyermekfelügyelet vagy ha több pihenésre van szükségük. A nyílt kommunikáció a szülőkkel kulcsfontosságú, hiszen csak így lehet elkerülni a félreértéseket. Érdemes megtalálni az arany középutat: támogatni a családot, de közben megőrizni a saját életmódot és egészséget. Ha mindkét fél empatikusan és rugalmasan áll hozzá, a nagyszülői szerep örömforrás maradhat, nem pedig kimerítő feladat.
A hároméves unokámmal a tornaóra után énekórát játszunk. Rázendítek: – Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is… – Ezt nem akarom! – vág durcás arcot Domi. – Miért nem? – kérdem. – Nem jó! – mondja.
Gondolkozom, mi lehet az ok. Szerintem tisztán énekeltem, talán a szöveggel lesz a baj. Belenyúlok a hivatalos szövegbe, s újra zengeni kezdem: Ég a város, ég a ház is, a tűzoltók jönnek máris…
Domi arca felragyog, így már rendben van, így már folytathatjuk az énekórát.
Produkció
Ma a strandon az úszógumival felszerelt unokám számtalanszor fordult hozzám:
– Papa, ide nézz, micsoda trükköt tudok!
És ott forgolódott az úszogumijával, mind a három éve ügyességét bevetve. Gondoltam, én is mutatok trükköt, mind a 69 évem ügyességét bedobva, ráadásul úszógumi nélkül! Hanyatt dobtam magam a vízen, mert régen képes voltam levegővel teleszívott tüdővel lebegni a víz felszínén. Most viszont, mi tagadás, simán elmerültem!
Ha ez így megy tovább, még a végén a vízen járást is elfelejtem!
Pattogatott kukorica
Nem is tudom hogyan, a pattogatott kukorica került szóba, s Domi nagy szemeket meresztett, vajon mi lehet ez a varázslatos nevű dolog. Irány a pécsi Uránia. Nyitva, az előcsarnok pultjánál két fiatal, mi tetszik arckifejezéssel.
– Érdemes megvárnunk egy új popcorn sütést? – kérdem. Majd hozzáteszem, az unokám se sütést, se pattogatott kukoricát nem látott még. S bár volt a tárolóban kukorica, a fiatal srác nekilátott egy friss adag készítésének.
Nagypapai dilemmák
Domi még nincs három éves, de a meseigénye vetekszik a nagyobb fiatalemberekével. Ám ügyelnünk kell arra, hogy elektronikus képet (tv, monitor) ne tegyünk elé, mert a kicsik agyfejlődése szempontjából ez a tudomány mai állása szerint kedvezőtlen.
A mese mesekönyvből, improvizáltan saját kútfőből és régi mesediák falra vetítéséből állhat.
A minap a vetítő képének megemelése miatt az éppen kéznél lévő Spíró: Válogatott esszék c. könyvet használtam. Volt némi lelkiismeretfurdalásom, Spíró nem ezt érdemli!
Aztán Domi hazamenetele után eltűnődtem, vajon mennyire vagyok-leszek alkalmas nagypapának? Mit kellene megtanulnom, elsajátítanom, mit tudok átadni és mit nem. Mindenesetre Spíró helyett legközelebb valami mást fogok a vetítő alá tenni éknek.
Tulajdonképpen mindegy, hogy az élet mely területén látott vezető ajtóberúgással indított színrelépéséről jutott eszembe, de eszembe jutott egy réges-régi előadás képi világa a vezetők elfogadásáról. Már nem tudom, ki volt az előadó – talán Ranschburg Jenő, de tévedhetek is – csak a sok évtizeddel ezelőtt hallott történetének, szociálpszichológusok tapasztalatára épült megfigyeléseinek a képei élnek élénken az emlékezetemben.
Gyerekek a homokozóban
Gyerekek játszanak a homokozóban. Villannak a homokozó lapátok, műanyag billencsek szállítják a friss, nedves homokot a várépítéshez, a lányok ügyes formákban süteményeket adagolnak. Új fiú jön, potenciális vezető, kezében mafla nagy lapát és vödör, azonnal át akarja venni a homokozó felett az irányítást, a hatalmat. Felrúg mindent, félig kész várat, ínycsiklandó süteményeket és közli, mi az amit most mindenkinek építenie kell! A gyerekek félrehúzódnak, visszatérnek a félbehagyott, lerombolt dolgaikhoz, kiközösítik az agresszív betolakodót.
A homokozó éli tovább az életét. Új fiú érkezik, megáll az elkerített terület szélén és közli: szépek! Majd belép, segít a várépítésben, majd egy tervvel áll elő: oda kellene még egy bástya! Aztán újabb terv bukkan elő a kobakjából és a többiek vele tartanak! Belőle születik a vezető!
Hívom Héder Sanyit, a vezetéstudomány országszerte elismert szaktekintélyét, aki nemzetközi szakirodalmat reggelizik, európai hírű cégeknél ebédel két előadása között, majd vacsorára bejárja az internet angolszász, vezetéstudománnyal foglalkozó bájtjait. Azt kérdezem tőle, nem rémlik-e neki, kitől hallhattam-olvashattam azt a művet, amelyet fentebb leírtam.
Vezetők a homokozókon túl
Sándor jónak tartja a leírásomat, bár a forrást nem ismeri, viszont teljesen párhuzamos a lényeg a mai tudomány állásával. Példaként cikkeket, blogbejegyzéseket ajánl a tudomány fórumairól, például ezt: Connect, Then Lead Amy J.C. Cuddy; Matthew Kohut; John Neffinger HBR , July–August 2013 Issue https://hbr.org/2013/07/connect-then-lead
Ebben például ezt olvasom:
„Amikor megítélünk másokat – különösen a vezetőinket –, először két jellemzőt nézünk meg: mennyire szerethetőek (melegségük, megbízhatóságuk), és mennyire félelmetesek. (erejük, kompetenciájuk). Bár némi nézeteltérés van a tulajdonságok megfelelő címkéit illetően, a kutatók egyetértenek abban, hogy ez a társadalmi megítélés két elsődleges dimenziója… Egyre több kutatás azt sugallja, hogy a befolyásolás – és a vezetés – módja a melegséggel kell kezdeni. A melegség a befolyás csatornája: elősegíti a bizalmat, valamint az ötletek kommunikációját és befogadását.”
Ebből azt következik számomra, nem feltétlenül az ajtó berugásával kell kezdeni a vezetői akarat érvényesítését!
Könyvet olvasok: Joanna Faber & Julie King – Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje. A kötetet kisgyerekes szülőknek ajánlja a kiadó, jómagam nagyapai minőségben lépek túl a szűkmarkú ajánláson 🙂 A kötet telis-tele van gyakorlati példákkal – ahol először álltam meg elgondolkozva gyerek és felnőtt, nevelés és marketing kapcsolatát felfedezve, az az együttműködésre késztetés eszközrendszere példáinál történt.
Együttműködésre késztetés
Az egyik ajánlott szülő-kisgyerek együttműködést segítő eszközt így vezeti elő a szerzőpáros:
„Nem azt mondom, hogy kényelmetlen kompromisszumokat kell kötni, vagy a háromévest kell kinevezni főnöknek Csak annyit állítok, hogy az emberi lények, a legkisebbek is, szeretik, ha beleszólhatnak az életük alakulásába.”
Számtalan példát is kapunk a választási lehetőség alkalmazására. Például: „Ne azt mondjuk, hogy „Azonnal szállj be az autóba!” Próbálkozzunk inkább ezzel: „Óriásjárásban vagy ugrálva mész a kocsihoz?”
A vastag könyv több pontján, így ennél is megálltam és homlokomra csapva megjegyeztem, tényleg, a felnőtteknél is így működnek a dolgok!
Bebizonyítom, jöjjön a marketing
Amikor olyan helyre megyünk ebédelni, ahol pincér szolgál föl, az étkezés végén a jól felkészített főúr nem azt kérdezi, hogy kérünk-e kávét. Hát persze, hogy nem ezt kérdezi, mert erre könnyen azt válaszolhatjuk, hogy nem. Ugyanis a döntési helyzet, amit a pincér teremt: igen vagy nem.
A marketingben jártas profi pincér viszont ezt kérdezi: presszókávét vagy cappuccinót hozhatok? Ugye-ugye, a kiindulópont az, kávét inni muszáj, már csak az a kérdés: eszpresszó vagy cappuccinó legyen. Ez egy az egyben ugyanaz, mint az óriásjárásban vagy ugrálva menjen-e az unokám az autóba!
Negyven évi kémiatanítás, sikerek, eredmények, elismerések vannak mögöttem, véleményem szakmailag és emberileg is elfogadható annak, akinek ehhez van érzékenysége.
A kémia tantárgy jelentőségének megkérdőjelezése az utóbbi időben divattá vált, gondoljon csak arra, milyen buta viccek születnek a kovalens kötés fontosságáról, vagy szükségtelenségéről. Erénnyé vált a műveletlenség felvállalása, mert a kémia „nehéz, veszélyes, a robbanásokról szól…” és mint ilyen, felesleges.
Nos, tisztelt Elnök Asszony, ehhez a vélekedéshez asszisztálni az oktatásirányítás egyik vezetőjének több, mint hiba – egyszerűen bűn. A kémia tanárok hiányát ilyen módon magyarázni – ahogy Ön teszi – szakmaiatlan és elfogadhatatlan.
A környezetünkben MINDEN az anyagokról, jelenségekről, változásokról szól. Az ezekről való gondolkodás alapvető a 21. században. A kémia tantárgy hozzátesz a világ megismeréséhez. Akinek tudása van, nem csupán birtokolja a megismerés képességét, hanem a tudás nyomán képes lehet problémák megoldására, felfedezésekre, új alkalmazások megtalálására.
Hosszan tudnám Önnek sorolni, milyen területeken fontos a kémiai tudás, amelyhez eljuttatni a tanítványainkat rendkívül szép, felelősségteljes feladat.
Tudja-e Ön, mit jelent egy tanári, vagy tanulókísérlet előkészítése, mit jelent a megfelelő módszerek megtalálása, a szükséges eszközök beszerzése, de ezeken túlmenően a természet lényegének bemutatása, feltárása. Két iskola között (Baranyában előfordult, hogy egy tanár kolléga négy-öt(!) iskolában kényszerült kémiát tanítani) bizonyára csak az óraadás szerény lehetőségein tud gondolkodni az a tanár, aki feltétlenül többre lenne képes, ha nem ilyen szomorú élethelyzetben kellene dolgoznia.
Elgondolkodtató, mi következik ezután? Melyik tantárgy „kiűzetése” történik majd az iskoláinkból, mert nincs, aki tanítsa? Lehet, hogy Ön már tudja a választ, mi még reménykedünk. Reményünk van arra, hogy értékként megmarad a tudás, a műveltség, a szakértelem – hacsak Önök el nem rontják.
Fükéné Walter Mária Németh László-díjas, az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjával kétszeresen kitüntetett, mesterpedagógus KÉMIA TANÁR
Mindenki kösse be magát, indulnak a kalandok. A mentőhelikopter gyakorta száguld el Domika unokám otthona fölött, majd a pécsi 400 ágyas klinika tetején landol. Ide nyilván beteget szállít a sürgős orvosi segítség reményében. Domika a játék helikopterével is meg szokta tenni ezt az utat, ismeretlen kiindulópontról véve a rajtot és a mesebeli propellerest valami könyvhalomra eresztve.
Ezt a problémát, mármint az ismeretlen felszállóhely gondját nagyapaként nem hagyhattam elhatalmasodni és egy szelíd, napsütötte őszi napon a levegőben zümmögő gép szerelmesét becsatoltam az autóm hátsó ülésén lévő biztonsági, mondhatni helikopter pilóták kényelmét biztosító ülésébe. És elviharoztunk a Pécs melletti pogányi reptérre.
A helikopter közelében
Megérkezvén az irányítótorony árnyékába és kiszállva a földi járműből Domi máris hozzátapadt a kerítés hűvös fémjéhez, és megbűvölten szemlélte a szinte karnyújtásnyira pihenő légi csodát. Csak hosszú-hosszú percek után bírtam a két és fél éves fiatalembert rávenni, hogy nézzünk kicsit körbe. Tőlünk balra egy hatalmas kapu nyílt meg és az a mögötti épület felől – amelyről kiderült, hogy az az egyik hangár – egy söprűvel felszerelt hatalmas gép gördült ki. A jelenség után visszaballagtunk a helikopter közelébe, a kerítéshez.
Biztosan elzavarnak
Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy egyen-munkaruhás férfi közelít felénk az irányítótorony épülete felől. Arra gondoltam, majdnem hetven évvel ezelőtt elkezdődött szocializációm számtalan tapasztalatával – most az a jól ismert rész következik, hogy ez itt nem a vidámpark, nem a jónép szórakoztatására alapított cirkusz, s ne is fényképezzünk (mármint a kémek miatt), meg fényképezni a Tescoban sem lehet, nem ám egy repülőtéren. – Basszus – gondoltam, várhattak volna még egy kicsit a felfedezésünkkel, mi olyan sürgős a nagyapai tekintélyem csorbítása terén! Ám nem az történt, amire felkészültem!
A férfi odaérkezett hozzánk és így szólt: – Kondricz Attila reptéri dolgozó vagyok. Látjuk, hogy hosszabb ideje itt vannak, a kisfiút minden bizonnyal érdekli a repülés, hátha pilóta lesz, körbe viszem Önöket a reptéren, bemegyünk a hangárba is és a helikoptert is megnézzük közelebbről!
Kondricz Attila
Ránk mosolygott a kalandok istene
A szavak rám gyakorolt hatását nem fejezi ki a „földbe gyökerezett a lábam” és a hasonló kifejezések, talán csak a „se köpni, se nyelni nem tudtam” ad valamit vissza a pillanat mesébe illő varázsából. És tényleg elindultunk! A hangárban le is fényképeztem Attila bácsit, ahogy Domika azóta is nagy-nagy barátsággal emlegeti.
Innen a mentőhelikopterhez mentünk, bele is kukkantottunk, láttuk a szűk helyet és a személyzet által használt sisakokat, Domika itt már egy megilletődött kisfiú benyomását keltette. Ezekben a percekben a repülősök és helikopteresek felzárkóztak a mindig visszaintegető kukásautósokhoz, tűzoltókhoz és a vasútállomás masinisztáihoz, akik olykor még kürtölnek, dudálnak is a kisfiú, az unokám örömére. Ez a gesztus, amiben része volt Domikának, egy egészen másfajta szocializáció reményét villantja föl, mint amilyen az enyém volt annak idején.
***
Frissítés: Lám, a mindennapi játékokban visszaköszön az élmény – az épület a hangár és a tetején ott landolnak a játék helikopterek!
Hangár helikopterekkel
Lufikergető – ingyenes örömök
Nem csak a méregdrága, import, rafináltan fejlesztő vagy legalábbis annak kikiáltott játék lehet élvezetes a kicsik számára. Domika unokám, két hónap múlva éri el a két esztendős kort, szívesen söpröget, vagyis részt vesz a háztartási munkában, sőt merészen még a porszívót is gondjaiba veszi – s büszkeséggel tölti el, ha azt teheti, amit a környezetében lévők. Nagy átélés és komoly büszkeség irányítja az ujjacskáját, amikor valamely háztartási munka végeztével, mondjuk egy jó kisseprűforgatás után a mutatóujjával magára mutat – jelezve, ezt a komoly dolgot én csináltam, ügyes fiú vagyok, enyém a dicsőség!
Ugyancsak jó a játszótéren ingyen röppenni a levegőben, miközben az öregapánk – szerény személyem – a hinta-palinta éneket mormolja. (A hintáztatás persze nosztalgiát is ébreszt bennem, negyven évvel ezelőtt ugyanitt a két lányomat hintáztattam kifulladásig – mert a suhanás a levegőben megunhatatlan élmény!)
De a legújabb játékunk sikítozásra, ugrabugrálásra, harsány kacagásra ad módot. Fújom a lufit, aztán amikor már jó kövér a gömb, szabadon hagyva a nyílást rajta – elengedem. A lufi azonnal szédületes vágtába kezd a levegőben. Hol erre, hol arra cikázik, és hiába fut az ember unokája utána, elérhetetlen mindaddig, amíg valahol, egy kiszámíthatatlan ponton nem landol a szoba parkettáján. És akkor Domi fölkapja, szalad a nagyapjához és azt a varázslatos lufit tuszkolja is az öreg szájába…
Koncert a vasútállomáson
Hangverseny
Előzmény: egy kedves ismeretlen pécsi polgár zongorát ajándékozott a pécsi vasútállomásnak. A hangszert az állomás csarnokában helyezték el, ahol bárki játszhat rajta, vagy legalábbis billenthet egyet-kettőt a billentyűzetén. Ma Pécsett, a város jóravaló népei és a jószívű adakozó tiszteletére, ingyen koncertet adott az unokám a vasútállomáson!Unokám műsorán a Boci, boci tarka című opusz szerepelt.
A közismert művet zongorán dolgozta fel Domonkos, a híres virtuóz előadó. Harsány stílusban, többszörösen modulált billentyűjátékkal, dzsesszes ritmuselemekkel tarkítva zengtek az olykor tiszta hangok a bő levegőjű csarnokban.Ha más művészeknek lehet segítsége, például kottalapozója, akkor Domikának sincs abban semmi szégyelni valója, hogy az ujját nagyapja, szerény személyem irányítgatta a kívánt irányokba.Közben a fényképészet óriása, a nagymama, meg is örökítette a jelenetet, csupán a szájtáti tömegről nem készült az aranymetszés elavult technikáját meghaladó egyéni stílben fénykép. Domonkos művész úr számára mi, a lelkes közönsége, kiegészítő programmal rukkoltunk elő.
A vasútállomás megtekintése egy, még a kétéves kort sem elért művész számára hihetetlenül érdekes eseménysor. A mozdonyok, a robogó szerelvények, a hangosbemondó, amely ismertette, hogy bocs, de a hideg miatt kicsinykét késnek a vonatok – mind-mind élményszámba mentek. Így aztán gyorsan telt-múlt az idő, és ugyan nem vonaton, hanem egy másfajta vasparipán visszaröppentünk a városba.
Az ősz előcsalogatja gyerekből, felnőttből egyaránt a kreativitás képességét! A képen a gesztenyéből készült autó az unokám, Domika számára született meg parádés összefogásból, egy fűre terített pikniktakarón. Gyengébbek kedvéért, ez egy Ford Mustang!
Közösségi alkotás a nagyokkal
Az alkotó a két felnőtt lányom (az egyikük pszichológus, a másikuk szociológus s közülük az egyik az unokám anyja) továbbá jeles alkotótársuk, Domika. A cél kitűzése után, készüljön a parkban a több fáról is potyogó gesztenyéből autó, egészen pontosan egy Ford Mustang, lázas kreatív munka indult be. Tervezés, gesztenye gyűjtés, szerelés – végül Domika keze által a száguldás. Két és fél évesen ez egy igen összetett, komplex, közösségi tevékenységnek számított!
Persze, mondhatja valaki, hogy az alapozónak szánt gesztenye sün és a bonyolultabb gesztenye bábú után ez már nem is volt annyira bonyolult tevékenység:
Gesztenye sün
Gesztenye fiú
Ha süt a nap – süss fel nap, fényes nap! – ezernyi más dolog is készülhet az ingyen pottyanó termésből. Hadd dicsekedjek, a családunk immár vitorlással is rendelkezik – gesztenyéből.
