A szabadság nyelvén
Értékes irodalomtörténeti és irodalomelméleti gyűjtemény került a pécsi Babits Gimnáziumba.
Szende Béláné dr. Rózsa Ibolya Gabriella (1938-2013) a pécsi Nagy Lajos Gimnázium legendás hírű magyar tanára volt. 1938. augusztus 20-án született Hódmezővásárhelyen. Az elemi iskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte, majd a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-történelem szakára nyert felvételt. Az 1956-os forradalom eseményeit egyetemistaként élte át, többször mesélt tanítványainak arról, ahogy Újszegedről a hídon át vonultak a tüntető diákok.
Elmondása szerint a megélt eseményeknek is szerepe volt abban, hogy leadta a történelmet, és a számára biztos, állandó értékeket jelentő magyar-latin szakon szerzett középiskolai tanári diplomát. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg későbbi férjével, Szende Bélával. Pécsett telepedtek le, 1960-tól a Nagy Lajos Gimnáziumban tanított. Férje 1964-től a Tanárképző Főiskola oktatójaként a pécsi német nemzetiségi tanárképzés kiemelkedő alakja lett.
Az 1960-1970-es években Pécs a szellemi pezsgés, a megújuló kultúra városa volt. A Szende család mellett többek között Bécsy Tamásék, Tüskés Tiborék, Gergely Jánosék, Szederkényi Ervinék képviselték azt a fiatal nemzedéket, amelynek akkor jelentős része volt a város szellemi életének formálásában.
Szende Béláné – vagy, ahogy tanítványai hívták: „Ibi néni” – keze alatt generációk nőttek fel és váltak kritikusan gondolkodó, irodalmat, kultúrát szerető felnőttekké. Nemcsak a klasszikus irodalomra fordított figyelmet. A kortárs alkotók és művek olvasásával arra tanította diákjait, hogy az irodalom velük élő, folyton alakuló, jelenvaló, számukra való dolog. Ez az 1970-es években például Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Déry Tibor vagy Örkény István megszerettetését jelentette. Doktori disszertációját is Örkény prózaművészetéből írta. Osztályfőnökként, magyartanárként rendkívüli hatással volt tanítványaira. Ironikus világlátása, ironizáló hajlama közel állt a kamaszok pátoszt elutasító, lázadó személyiségéhez.
Sokoldalú, folyton új utakat kereső, szakmájának tudományos fejleményeiben és a kortárs művészetben is naprakész ember volt. Magyarországon középiskolai kísérlet keretében először foglalkozott generatív nyelvészettel, tanított latint, ismerte és művelte az akkor legmodernebbnek számító szövegközpontú olvasásmódokat. Az irodalomtanítás számára mindig párbeszédhelyzetet, a közös gondolkodás lehetőségét jelentette.
Igazi szerelme az irodalom volt, és maradt 2013-ban bekövetkezett haláláig. Rengeteget olvasott, a könyvek szeretetét, azt a tudást, hogy az irodalom a szabadság nyelve, sikeresen adta át diákjainak is. Azok a tanítványai, akik az irodalmat később tanárként vagy alkotóként foglalkozásuknak választották, mesterüknek, szellemi anyjuknak tekintették. Köztük olyan neves irodalomtörténészek említhetők, mint Baranyai Zsolt vagy Szigeti Lajos Sándor, de olyan szerzők is, mint Pozsgai Zsolt drámaíró vagy Mihalik Zsolt költő-tanár. Jó barátja volt Csordás Gábor, a Jelenkor folyóirat, majd a Jelenkor Kiadó költő-szerkesztője.
Pethőné Nagy Csilla megemlékezésében elmondta: „Szende Béláné tanárnő a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium és Szakközépiskola jelenlegi tanárai közül Joó Éva, Magasi András és jómagam tanára volt. Egyik unokája, Herold Kristóf intézményünkben érettségizett.
Szende Béláné sokrétű érdeklődésének köszönhetően több ezer kötetes könyvtárat hagyott hátra. Benne Agatha Christie-től Esterházy Péterig, Lukács Györgytől Németh G. Béláig vagy Balassa Péterig rendkívül értékes, gyakran ritka könyvek találhatóak. A Babits Gimnázium könyvtárára a tanárnő irodalomtörténeti és irodalomelméleti köteteit hagyományozta, hogy a mindenkor itt tanuló diákok és itt tanító tanárok haszonnal forgathassák ezt a rendkívül értékes anyagot.”
