Gubás Gabi és Dobrev Klára találkozása

Színházban

Színészgépek

Nézem a videót, amelyen egy reptér érkezési oldala látható, Gubás színésznő észreveszi az általa a filmvásznon ördögi figurává tett Dobrev politikusasszonyt és gyorsan eliszkol.
Emlékeim szerint Bán János nevezete magát színészgépnek és e fogalom alapján nem nagyon találhatunk kifogást Gubás színésznő szerepén az Elkxrtuk c. filmben.
Ugyanis Gubás színésznő egy gép, színészgép és jó pénzért bármit eljátszik, ez a dolga.

Igaz, gép nem nagyon iszkol el szégyenében az eljátszott személy elől, hiszen a gépnek nincs öntudata, csak a beléje táplált szerepet darálja le az elvárt szakmai hőfokon, mint hírlik, napi 400.000 forintokért.

Mindent el kell játszani?

Ám van egy másik nézet is, melyet Csukás István versben is megörökített, ebben a részletben:

“… a kimondhatatlan mondatok, s mint részeg
automaták, bármit eljátszó színészek,
a befőttesüvegben a rég megromlott álmok,
a havi fixes, nyugdíjjogosult lázadások,
a hajnal, melyből nem lett se dél, se este,
s lóg az égen avas függönyként keresztbe…”
Csukás István – Gyűl, gyűl a jövő szemétdombja

Lám, a “részeg automata” az, aki (ami) bármit eljátszik. Például embereket megverető, szemkilövésen sem aggódó asszonyt, aki pedig nem volt résztvevője, pláne nem irányítója a 2006-os eseményeknek.

Ha ezt az álláspontot fogadjuk el, akkor nyilvánvaló a “részeg automata” része lesz egy elnyomó rendszer propaganda gépezetének, hogy mindannyiunk számára itt homályosodjon
“a hajnal, melyből nem lett se dél, se este,
s lóg az égen avas függönyként keresztbe”.

Post script 2021.11.12.

A Facebookon párbeszédet folytattam a témáról, ahol megemlítettem a következőket:

A művészek, köztük a nagy színészek érzékeny emberek, sokuknál ez a társadalom kérdései iránti érzékenységet is jelent.
Több magyar színész felvállalt valamilyen elköteleződést, akár a parlament padsoraiba is beült, nyiltan vállalva egy eszme iránti elköteleződését. Például Nagy Attila, Pécsi Ildikó, Eperjes Károly.
Gubás művésznőnél inkább csak a gubához látom ezt a jelentős vonzódást és elköteleződést, miközben megállapítja, hogy a társadalom beteg. Egy társadalmi hazugsággal persze maga is hozzájárul ehhez a betegséghez, ám nagy ívű beszéddel emeli a művészet magasába a film technikai megoldásait. Vagyis bizonygatja annak művészi jellegét.
Ám a hazugság művészi köntösben is csak megvetendő hazugság marad!

***

Még színházról, szerepekről:

Spiró hokedlije

Színházban voltam – Grace és Glória megterhelve Aristoval

Bognár László

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük