Abaliget: a tó tündérét Tamarának hívják

A szeptemberi hajnal didergős 3 fokkal fogad. A Mecsek erdeivel körbeölelt horgásztó párából paplant húz magára, a híres cseppkőbarlang még mélyet ásít és a jó halak is megbújnak egyelőre a tó fenekén.
Kipakolom a horgászfelszerelésem, etetőanyagot keverek, felcsalizom a horgokat és várom, hogy a Nap beragyogja az abaligeti völgyet, meleget lehelljen a vízre, felébresztve a halak étvágyát is.

Abaliget – személyes kitérő

Abaliget nem csupán horgászhelyként él bennem. A szüleim 1951-ben egy akkor divatos “kommunista szombaton” itt ismerkedtek meg, majd itt is házasodtak össze és egészen biztosan itt történt meg az én fogantatásom is.
Aztán a sors – szó szerint – máshová vezényelte apámat, így nekem nincsenek innen gyerekkori élményeim. Csak az él bennem, hogy ha Abaliget került szóba a családban, mindig valamilyen varázslatos , szép élmény emléke lebegte be a mondatokat.
Amikor ide jövök horgászni, az mindig egy kis nosztalgiát is ébreszt bennem – s hálával gondolok a szüleimre!

A horgásztó

A gyönyörű környezetben fekvő tó alig több, mint négy hektár és gazdag halállománnyal dicsekedhet. Pontyok, amúrok, dévérkeszegek, kárászok birizgálják a felcsalizott szerelékeket.
Íme, a mai első fogásom:

Pontyfogásom Abaligeten
11,5 kg-ot nyomott a pontyom

A tómester, a halak ura sokáig Pápai László volt, mindenki Laci bácsija. Bárhol fordulok meg horgászok körében, országszerte ismerik és szeretettel, megbecsüléssel beszélnek róla.
Persze a nagy tudása és közvetlensége mellett nagy franc is az öreg, szóbeszéd tárgya, hogy amikor az egyik horgász elaludt a székében, kalapot rakott a mi Laci bácsink az áldozat mellé és mellé egy papírra kiírta, hogy hajléktalan horgász vagyok.
Mit tesz isten, a tó körül sétálgató nyaralók, turisták szépen megpakolták azt a fejfedőt apróval, a később felébredt horgásztárs nem kis meglepetésére.

Némi intermezzó után 2019 szeptember elsejétől a tavat a Tóth és Fia vállalkozás vette át, de milyen a sors, a tó vendégeinek igazi fogadója Tóthék lánya, Tamara.
A kedves és csinos lány méltó utódja Laci bácsinak, a szabályokat  betartatja, ám mindenkihez barátsággal fordul és ha kell, szákolással is segíti a horgászt, mint ahogyan ma engem is kisegített, hogy a második halam, a nyolc kilós ponty is partra kerüljön egy fotó erejéig. Íme, Tamara, az általa megszákolt uszonyossal:

Tamara szákolt
Tóth Tamara – segített szákolni

Az abaligeti halak úrnője kell is, hogy gyakoroljon.
Uralkodása idején, vagyis az elmúlt három hétben a legnagyobb kifogott ponty 21,7 kilós volt, de a 8 kilós amúr is erőt és ügyességet kívánt a horgászoktól, s mint ma, tőle is.

Baranya, mint horgászparadicsom

Horgászni Baranyában számos helyen lehet.
Jártam már horgászbottal a nagy Dráván, a Boros-Dráván, Kovácshidán, Olaszon, Berkesden, Mattyon, a Szigetvár melletti tavaknál, Görcsönyben, a Szőke I-es és a Szőke III-as horgásztónál és persze Abaligeten.
Legjobban Abaligetet és Berkesdet kedveltem meg.

Berkesdfishing – a harcálláspontom

Abaliget önkormányzata a hírek szerint pályázati pénzekhez jutott és fejlesztésbe kezdenek a tó körül. Új út, padok, stégek kerülnek kialakításra.
Rám akkor is számíthatnak itt – jövök!

Bognár László

Korábban írtam a horgászatról:

Horgászkaland: amúrok a felszínen

Laci bácsi a lekaszabolt füvet a tóba dobta és feljöttek érte a felszínre az amúrok.

Abaligeti horgászkaland

Horgászat amúrra2015. május 06. – magazin hír
Most aztán benne vagyunk már az évi rendes horgász-szezonban.
Természetes tavaink hőfoka már elérte a 16 Celsius fokot, amelyet akár az igazán eredményes horgászat határértékének is nevezhetünk.
Nem csoda hát, hogy a vizek partját benépesítik a horgászok, hogy az üres kondérok és az üres hűtőszekrények megteljenek a finom és tápláló halhússal és a fényképezőgépek memória egységei is új kalandoktól púposodjanak.
Egy idei váratlan és szokatlan kaland velem is megesett már, Abaligeten.
A négy hektáros abaligeti horgásztó magán kezelésben áll, s már eddig is szép élményekkel és méretes pontyokkal, amúrokkal, kárászokkal örvendeztetett meg.
Ám tegnap váratlan élmény ért, úgy horgásztam, mint még soha…

Történt, hogy Laci bácsi, a tógazda füvet nyírt a tó partján és a lekaszabolt füvet a tóba mélyedő “félsziget” öblébe szórta.
Kis idő múlva “forrni” kezdett a víz, amúr raj látogatta meg a lebegő fűszálakat, a mélyből szájukkal felfelé emelkedve.
Én már éppen összepakoltam, de a látvány és Laci bácsi kérdése – nem próbálkozol kenyérhéjjal? – arra késztetett, bár szorított az idő, hogy az egyik szerelékemet újra összerakjam.

Kenyérhéj a hatos méretű horogra, bedobás pár méterre a fortyogó tóba és lassan úsztatni kezdtem magam felé a víz felszínén a súlytalan szereléket.
Egyszer csak mélybe rántotta a kenyeret egy éhes amúr száj, Laci bácsi mindent tudó mosollyal jött a merítőszákjával és partra segítette a horogra akadt amúrt.

Mivel a kenyér hamar leázott a következő bedobásoknál, gondoltam Pop Up-pal próbálkozom (hiszen az is fenn marad súlyozás nélkül a felszínen és nem ázik le, mint a kenyér), de a finnyás amúrok ragaszkodtak a pékek készítményéhez.
Mire visszaváltottam kenyérre, az amúrok, követve a hullámok hátán tovadöcögő fű-szigetet, már dobótávon kívül jártak…
B.L.

***

Korábban horgász témában: