Paksi Riot – magyar nők az atomlobbi ellen

A Pussy Riot orosz nők hatalom elleni lázadásának világhírű csoportja.
A Paksi Riot szintén kemény lányok-asszonyok közössége, de módszerükből a polgárpukkasztás, a feltűnő happeningek erőszakolása hiányzik.
Kemény tények, pontos információk jellemzik tevékenységüket, amelyek nem általában a hatalom, hanem az atomlobbi ellenében születnek.

A Paksi Riot jelenleg három fős csoportosulás.
Tagjai, egyben beszélgetőpartnereim: Katus Eszter, az Átlátszó újságírója; Dohi Gabriella, videóriporter és Mátyás Eszter, az Energiaklub atomenergia projektvezetője.

Célkitűzésük pontos megfogalmazását a csoport facebook oldalán ekképpen kapjuk kézhez:

„Csapatunk azért alakult meg, hogy az atomlobbi propagandáját ellensúlyozva, teljes körűen tájékoztasson a nukleáris beruházások részleteiről.”

– Mit kell ellensúlyozni? – kérdem. A kormányzat szervei a közszolgálati médián keresztül nem adnak hiteles képet az energia-helyzetről, az atomenergia szerepéről, a tervezett paksi új létesítményről?

Paksi Riot: – A kormányzati média szinte soha, vagy csak alig tudósított az elmúlt években a paksi beruházás részleteiről. Ha tudósítottak is, akkor is inkább csak megnyugtatásként: minden rendben, haladunk, épülünk, stb. A helyzet azonban ennél sokkal összetettebb és szerteágazóbb. És ha nem lenne a független közeg, amiben mi is dolgozunk, akkor a magyar nemzet tényleg abban a hitben élne, hogy minden a lehető legnagyobb rendben megy Pakson. Ami ugye korántsem így van.

– Miért?

Paksi Riot: – Ahogy a Jávor Benedek korábbi EP képviselő által kiperelt szerződés részleteiből is látszik, a Paks II beruházással Magyarország vállára olyan terhet rótt a magyar kormány, amelyet nemcsak az unokáink, de még a dédunokáink is nyögni fognak. De nem csak a Paks II beruházásnál vannak problémák. Ahogy a Paksi Riot csapata helyszíni videóriportjával két éve nyáron felhívta a magyar média figyelmét, a klímaváltozás hatásai napi szinten kihívásokat gördítenek a jelenleg működő 4 paksi atomreaktor működése elé is. Ahogy a megemelkedett Duna vízhőmérséklete problémát okozhat az atomerőmű hűtésénél, úgy gondok vannak például a nukleáris hulladék kezelésével is Magyarországon.
Ez többek közt azért is fordulhat elő, mert bár már a 70’-es évek óta tárolnak kis-és közepes aktivitású nukleáris hulladékot Magyarországon, a megfelelő technológia még mindig nem áll rendelkezésre a világon, így csak ideiglenesen lehet kezelni a kérdést.

– Milyen eszközeitek vannak a tényfeltáráshoz és a lakossághoz való információ átadáshoz? Versenyképes ez az állami szervek lehetőségeihez viszonyítva?

Paksi Riot: – Az Energiaklub és az Átlátszó által megálmodott Paksi Riot csapat az egyik legfontosabb eszközünk, hogy hitelesen tudjuk tájékoztatni a magyarokat az atomenergiával kapcsolatos ügyekről. Megalakulásunk előtt – ha csak valamelyik ellenzéki politikus vagy média nem kapott fel egy ügyet – az „átlagember” nem kapott megfelelő tájékoztatást arról, hogy mi folyik az atomenergia körül. Pedig, ahogy most már a Facebook oldalunkon is látszik, az embereket nagyon is érdekli a téma. A csapatunk felállása pedig elősegíti azt, hogy hiteles és naprakész információkat tudjunk közölni.

Katus Eszter, Mátyás Eszter (Paksi Riot) és Konkoly-Thege Júlia (ZÖFI)
Katus Eszter, Mátyás Eszter (Paksi Riot) és szövetségesük, Konkoly-Thege Júlia (ZÖFI)

Ehhez mind az Energiaklub, mind az Átlátszó felületet biztosít, ami szintén elengedhetetlen ahhoz, hogy minél több emberhez eljusson az üzenetünk. A kormányközeli médiával képtelenség felvenni a versenyt, de a mi célunk nem is ez, hanem hogy minél többen megismerhessék az atomenergia árnyoldalait.

– Nem féltek? A legmagasabb kormánykörökből is az a szöveg szivárog, hogy a magyar zöld mozgalmak olyanok, mint a dinnye: kívül zöldek, belül pirosak. Ez nem éppen a párbeszédre törekvés hangja, inkább mintha útban lennétek…

Paksi Riot: – A párbeszédre való törekvés talán inkább a Paksi Riot jellemzője és nem a kormányé, legalább is minden anyagunkban arra törekszünk, hogy minden felet megszólaltassunk. Félnünk nincs mitől, hiszen nem teszünk semmi rosszat vagy államelleneset.

Amitől viszont joggal tartunk, az maga az atomenergia, amely az elejétől a végégig, az urán bányászatától kezdve a radioaktív hulladék kezeletlenségéig terhet ró a környezetre és az emberi egészségre. Ha egy állam nem vállalja, hogy az érem mindkét oldalát bemutassa, szíve joga, de lennie kell egy olyan szervezetnek, csapatnak, akár egyénnek, aki viszont beszél arról is, ami a kormánynak „kellemetlen”. Ezért jött létre a Paksi Riot.

– Külön „frontvonal” keletkezett Pécsett. Új uránbánya nyitása, atomtemető létesítésének terve borzolja a kedélyeket. Miképpen áll ez a küzdelem?

Paksi Riot: – Pécs alig egy órás autóútra van a Paksi Atomerőműtől. De az atomenergia két piszkos végét konkrétan a város közvetlen közelébe tervezik elhelyezni. Évek óta tart a környezetvédelmi engedélyeztetési eljárása az uránbánya újranyitásnak a Mecsekben, és a jelek szerint Bodán (kb. 20 km Pécs központjától) lesz a végleges radioaktív hulladéktárolója a paksi kiégett fűtőelemeknek. Ez utóbbi kutatás zajlik, sok év, mire a kutatók biztosan megállapíthatják, hogy a bodai agyagkő a megfelelő a radioaktív hulladék tárolására.

Az uránbánya ügye azonban most a zöldeknek kedvez, mert az engedélyeztetési eljárás áll. Talán csak felismerte a kormány, hogy nem érdemes magyar atomerőműbe magyar uránt termelni, ha annyira nem éri meg, mint amennyibe a pécsi urán kerülne, vagy csak kivárnak, nem tudjuk. Az biztos, hogy a pécsi Zöfi, azaz a Zöld Fiatalok Egyesülete, a kezdetek óta nyomon követi a fejleményeket és bármi történik, reagálnak.

– Hol vannak még az országban nyitott „frontvonalaitok”? Mit terveztek azokon a pontokon?

Paksi Riot: – Magyarország számos területét érintik közvetlen-vagy közvetve atomenergiával kapcsolatos beruházások, létesítmények. Ha viszont véletlen meghibásodás vagy baleset következne be Pakson, az nem csak Magyarországot, de a környező országokat is érintené.
Az atomenergia ugyanis nem áll meg a határon és nem ismer korlátot sem vízben, sem földön, sem levegőben. Ezért a helyi ügyek mellett a Paksi Riot azon is dolgozik, hogy a magyar állampolgárok alapvetően tisztában legyenek az atomenergia káros hatásaival, és ne csak azok értesüljenek az atom „piszkos” ügyeiről, akiket lakóhelyük miatt közvetlenül érintene.

Témánkhoz kapcsolódik:

***
Ez a cikk eredetileg 2020 januárjában a megszűnő Cafeblogon jelent meg.
Bognár László

Pécs: a kultúra városa volt, az atom városa lesz?

A kultúra városáról

A kultúra országos fejedelmei elvinnék Pécsről a POSZT-ot (Pécsi Országos Színházi Találkozó), vándor-rendezvénnyé változtatva azt.
Hajdanán létezett Pécsett Filmszemle is, már el is feledkeztünk annak pillanatairól.
Ezek a rendezvények egy-egy rövid időre az ország kulturális fővárosává varázsolták Pécset, nem csak mondhattuk, hogy Pécs a kultúra városa, hanem – persze más tényezők mellett – az is volt.
Az elmúlt években sikerült sokat rontani a mecsekaljai város hírnevén – v.ö. Alföldi Róbert kitiltását a Zsolnay színpadáról. Erre jön most rá a POSZT-os szándék.
Nem csoda, hogy a város vezetése élénken tiltakozik!
Ki kéne írni a város határában, hogy ez egy türk város, talán még az országos színházi találkozó is maradhatna!

Film és beszélgetés Csernobilról

Az LMP pécsi irodája – ahová meghívást kaptam – ma estére mozivá alakult át, aztán pedig zsíroskenyérrel ízesített klubbá.
Az ATV Csernobil produkciójának megtekintése adta a kiindulási pontot.

Csupán mellesleg jegyzem meg, hogy egy film hatásosságát erősen befolyásolja annak kezdete és vége.
Ez a film úgy kezdődik, hogy “Vujity Tvrtko vagyok” és azokkal a szavakkal fejeződik be: “Vujity Tvrtko vagyok”.

De mi mégsem róla beszélgettünk a film befejeztével.

A jelenlévők egyfajta erős atomellenességet mutattak, senki sem jelezte, hogy rajongana a Paks 2 beruházásért, a pécsi uránbánya újranyitásáért és pláne nem a város mellé tervezett atomtemetőért.
Jómagam arról ábrándoztam néhány szóban, jó lenne, ha az atomellenes pécsi-baranyai erők egy közös központot üzemeltetnének, mert csak így lehet reális esély eredmények elérésére.
Ugyanis nézzük meg az atomlobby oldalán felsorakozó erőket: a magyar és az orosz állam bürokráciája, hatalmi szervei, titkosszolgálatai, a kimeríthetetlen tőkével bíró propaganda-gépezet, beleértve a közszolgálatinak csúfolt médiát, a nemzetközi és hazai profitorientált cégek erejét.
Ezzel szemben még csak szétszórt erők állnak. (LMP; ZÖFI, Energiaklub; NEMECSEK; önálló média és közösségi média hálózat nélkül; egymással nem igazán barátságos helyi párterők…)
Szóval kell egy csapat!

***
Frissítés, 2019.11.29.

Párbeszéd

A fenti tartalmat ajánló facebook bejegyzéshez hozzászólt Csepeli György is, ajánlva az HBO által készített Csernobil c. sorozatot.
Felvetésére így reagáltam:

1.) A két film valóban összehasonlíthatatlan. Az HBO sorozata drámai, megrázó erejű, míg az ATV-produkció inkáb ismert tények drámaiként tálalt ismétlése és az érdekesség kategóriájába eső jelenségek – igaz, professzionális szintű – tálalása volt.
(Ez utóbbi film “csúcspontja”, korunk valóságos védjegye volt számomra, amikor az egyik szenzációhajhász vizualista (Tvrtko) pellengérre állította a másikat, vagyis a televíziós a valóban kétségbeejtő színvonaltalanságot képviselő youtubert.)

2.) Ma egy másik “atomos” beszélgetésen vettem részt, amelyet az Energiaklub és a pécsi ZÖFI (Zöld Fiatalok Egyesülete) rendezett.

Atomellenes nők
Katus Eszter és Mátyás Eszter (Energiaklub), Konkoly-Thege Júlia (ZÖFI)

Itt kiderült, hogy tegnap is volt egy ilyen témájú rendezvény, amelynek kimondatlanul is az MSZP volt a kezdeményezője.
Három nap, három külön szervezésű, hasonló témájú rendezvény.
Én ma is felhívtam a figyelmet arra, hogy a feladat nagyságrendjének tükrében ez így nem vezet eredményre. Örömmel tapasztaltam az egyetértést, az erők közelítésének, egyesítésének kérdésében.
Személyes programommá lett, hogy ezt a közeledést a mégoly szerény eszközeimmel és lehetőségemmel elősegítsem.

Korábban az atomenergia témájában:

Bognár László

Kell-e nekünk nukleáris energia? Vagy mégsem?

A címben feltett kérdésre – kell-e nekünk nukleáris energia? – pillanatnyilag két válasz született Magyarországon.
A kormányzat részéről az igen, a zöld oldalon pedig a nem!
2019 január 29-én este Pécsett a Tudásközpontban egy, a Bodára tervezett
nagy radioaktivitású hulladékok végleges, föld alatti tárolójával kapcsolatos esten, az előadásokat követő vitát is beleértve, érvek hangzottak el mindkét oldalról.
Az előadók egyébként Nős Bálint, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. stratégiai és műszaki igazgatója, Dr. Konrád Gyula geológus és Kóbor József biofizikus, sugárvédelmi szakértő voltak.
Ennek az estének a margójára frissiben feldobtam egy rövid jegyzetet (* a láblécről elérhető), nem annak tartalmát akarom itt megismételni, hanem azokat az érveket szeretném ismertetni, amelyekkel magam is hozzászóltam a fórum részben, hogy azt azok is megismerhessék, akik nem voltak jelen.

A társadalmi bizalmatlanságról

Megítélésem szerint az Energiaklubnak és Kóbor Józsefnek nagyon nagy igazsága van abban, hogy az externális hatásokról (a társadalmi hatásokról a gazdaságban, a közösségekben, a települések sorsát illetően stb.) nincs semmiféle tudományosan megalapozott kutatás.
Magyarán Pécs gazdasági kilátásait (pl. az egyetem értékesíthető kurzusait) mennyiben befolyásolhatja, hogy nagyjából a magyar középvárostól, Pécs 145.000 lakosától 15 kilometeres körzetben uránbányát és atomtárolót is akarnak létesíteni. Vajon milyen mértékben értéktelenednek el az ingatlanok, az itteni mezőgazdasági termékek? Vajon milyen hatása lesz mindennek a beruházási kedvre?
És nem utolsó sorban az emberi egészségre gyakorolt pszichológiai és biológiai hatás is kutatás tárgyát képezhetné és nemzetközi összehasonlítást igényelne.
És ekkor a magyar állam és a pécsi, a baranyai polgár közötti társadalmi bizalmatlanságról is szót kell ejtenünk.
Nézzük konkrétan! Ma Pécsett ilyen a levegő minősége:

Légszennyezettség Pécsett 2019. február 1.
Légszennyezettség Pécsett 2019. február 1. – sokszor láthatunk ilyen adatokat

A magyar állammal szembe az Európai Unió eljárást indított, mert a levegőszennyezettség ellenében nem tette meg a szükséges, elvárt intézkedéseket. Hazánkban évente 8-12.000 ember hal meg a légszennyezettség miatt.

Nekünk igazán közel van Garé, ahol hihetetlen mértékű a talaj szennyezettsége a korábban ott tárolt veszélyes anyagok miatt. Évtizedek óta ilyen. Jómagam az ÉS 1993. április 30-i számában a riportomat így fejeztem be: …a BVM telepén elszivárgó folyadék egyre jobban megközelíti a falut.

Ezt 25 évvel ezelőtt írtam.
Ma, negyed század múlva ezt olvashatjuk a Pécsi Stop hasábjain:

“a határértékek több ezerszeresében találhatóak mérgek Garé és Hidas térségében, az előbbi településen 28 ezerszeres határérték-túllépést is észleltek.”

Aligha csodálható, ha a magyar állammal szemben az egészségünk védelme ügyében erős fenntartásokkal élünk. Vagy fogalmazzuk ezt meg reálisan: nincs bizalom!
Ebből pedig következik az uránbánya és a tárolóval szembeni bizalmatlanság is

Vita

Nős Bálint úr felvetésemre a helyszínen kettős választ adott:

  • érzelmi az érvelésem
  • más iparágak negatív jelenségeit ne vetítsem az atomtemetőre

Az egészségünk romlása, terhelése szerintem nem pusztán érzelmi kérdés, hanem nagyon is konkrét következményekkel járó. Ha morbid akarnék lenni, azt mondanám: túl drága ahhoz a temetés, hogy az egészségünket önfeledten, kontroll nélkül a magyar államra és a pécsi önkormányzat levegőszennyezettségi harcára bízhatnánk.
Azt is megjegyzem, hogy minden olyan iparág mögött a magyar állam áll, amely iparágnak köze van polgárai egészségéhez, tehát ugyanarról a gazdáról beszélünk!

Szakmai érvek

Mindhárom előadó a saját szakmájának keretein belül korrekt anyagot mutatott be.
Az első két előadás kimondatlanul is határozottan “atompárti” megnyilvánulás volt, a harmadik igen finoman inkább volt kritikus.
Így az előadásokból az az általánosan megfogalmazható kormánypárti nézet került túlsúlyba, amely szerint Magyarországnak nélkülözhetetlen szüksége van hosszabb távon az atomenergiára, Paks 2-re és ebből következően Pécs határában a nagyszerű közetbe ágyazottan az atomtárolóra.
Sajnálatos módon ezzel sem értek egyet, inkább vallom magaménak az Energiaklub zöld elkötelezettségű álláspontját, miként a pécsi Zöld Fiatalok Egyesülete, a ZÖFI is (akiknek drukkere, szimpatizánsa vagyok).

Az energiaforrások fejlesztésének 4 útja
Az energiaforrások fejlesztésének 4 útja. Mennyi lesz végül a zöld energia részesedése?


Az Energiaklub honlapjáról, a Tudástárból letölthető pdf formátumban az a tanulmány, amely 4 különböző energia útvonalon jut el 2050-ig.
Válaszd te is a zöld utat!

*****

*Atomtemető: ezt tudtuk meg a Tudásközpontban

Korábban a témában:

A magyar „atomháború” állásáról

Alternatív meghallgatás uránbánya ügyben

A zöldeknél

Bognár László

Alternatív meghallgatás uránbánya ügyben

Kell-e nekünk uránbánya?

Az LMP 2018 december 18-án a Pécs szomszédságába, a Kővágószőlősre tervezett új uránbánya témájában elhalasztott közmeghallgatás helyett hívott életre alternatív közmeghallgatást pécsi irodájába.
Ez persze jó hír, hiszen minden rendezvénynek, akciónak örülnünk kell, amely fórumot ad a különböző nézeteknek, ahol a vélelmek és a félelmek felszínre kerülhetnek, ahol valóságos pro és kontra tények alapján felkészülhet a lakosság – ha úgy tetszik, akkor a társadalom – a felelős véleményformálásra, a felelős döntésre!

Erre még reggel gondoltam, amikor elhatároztam, hogy elmegyek erre a fórumra, s ha már ilyen szépen “bezöldültem”, szokásom szerint rápillantottam Pécs légszennyezettségi adataira. Ezt láttam a legszennyezes.hu oldalon:

Légszennyezettségi adatok Pécsett
Légszennyezettségi adatok Pécsett

– Na, ezekre az egészségkárosító adatokra kellene még felszívnia a pécsi polgárnak egy kis sugárszennyezést a szálló porral, a zagyból a vízbázisba beszivárgó anyagokkal.

Este az LMP-nél nem voltunk sokan, 10-15 fő körül ingadozott a résztvevők száma. A felállás a magyar sztenderdet követte, elől asztal mögé rendezve a két fős “elnökség”, szemben a jónép.  Szerencsére a tartalmi lefutás már nélkülözte a hivatalosságot, a vitaindító után párbeszéddé, enyhe vitává módosult a rendezvény, egyenrangú felek jókedvű együttlétévé, ahol egy-két távozó után csak a közös meggyőződés maradt, és azt forgattuk a nyelvünkön: az atomellenességet.

Kóbor József és Keresztes László Lóránt, LMP.
Kóbor József megyei elnök és Keresztes László Lóránt LMP társelnök

Kóbor Józseffel igazán jól járt az LMP és a zöld mozgalom, hozzáértő szakemberként ismerik országszerte a biofizikust, aki még a régi uránbánya idején kezdte meg kutatásait.
Néhány kemény mondattal ismertette a régi uránbánya hátrahagyott örökségét, ami igazán sokba kerül, mert a veszélyeit fel kellett és kell számolni. Ilyen volt pédául a csernobili sugárzás mennyiségét teljesítő pellérdi zagytározó.

Hirdetés

A tervezett új uránbányáról kiderült, hogy kétszer annyi bányamaszatot fog ránk hagyni, mint elődje. Továbbá megtudtuk, hogy a tervek szerint Kővágószőlős felől Pécs nyugati részei alá fognak vágatokat fúrni, s ezzel mintegy 1000-1400 lakás értékelődik le a városban.
És az egész város leértékelődik! – tehetem hozzá többünk véleményét.
Ráadásul ez a tervezett atom-létesítmény a Bodára tervezett atomlerakóhoz és Paks 2-höz társul, s ezzel Pécs egy hármas érdek frontvonalába kerül.

“Békésnek lenni nem azt jelenti, hogy mindent elfogadunk.”

A német zöld asszonytól, az Ursula Sladektől vett idézettel máris áttérhetünk a társadalmi hatásokra.
Arról is beszéltünk, hogy élnek illúziók. Valaha a város prosperitását a szén- és az uránbánya adta, nagyon komoly városrészt tudhatott magának az uránércért dolgozó bányásztársadalom, még ma is viseli a szóban forgó negyed az Uránváros nevet.
Ám a tervezett új bánya összehasonlíthatatlanul kevesebb munkaerőt kívánna, Pécs város fillért nem nyerne a bányanyitáson, mert az iparűzési adó a 10 km-re fekvő Kővágószőlőst illetné meg.
Viszont ki fog külföldről olyan egyetemi városba jönni, bármilyen színvonalas is az oktatás, amelynek száz kilométeres körzetében atomerőmű blokkok bővítése zajlik, ahol 10-12 kolométerre uránbánya okádja a zagyot és a meddőhányókat, továbbá a világon az első nagy radioaktivitású atomszemétnek biztosítanak tárolót.
Kiírhatjuk a város szélére akárhány táblára, hogy ez itt a kultúra városa, ha az atomszemét városaként könyvelnek minket el.

A ZÖFI

Az est – szerintem érdekes színfoltja volt, hogy a ZÖFI, vagyis a Zöld Fiatalok és holdudvara három fővel képviseltette magát.
Mindhárman részt vettünk egy németországi “atom-túrán”, s ezek leglényegesebb tapasztalatait Nagy Gabi ismertette is.

Magyarok az ASSE 2 atomtemetőben
Magyarok Németország egyik atomtemetőjében – középütt Nagy Gabi

A magam véleménye szerint, melynek hangot is adtam, nagy jelentősége van a pécsi zöld elkötelezettségű csoportok összehangolt működésének.
Ezt a kört más pártok és szervezetek bővítésével erőteljessé kellene tenni.
Jómagam Németországban az ottani zöld ellenállás struktúráját  tanulmányoztam leginkább.
Láthattam, hogy a lakosság Alsó-Szászországban óriási civil támogatást kapott más német tartományokból, hogy az egyház a régi sóbányába tervezett atomtemető létrehozása ellen tiltakozó emberek mellé állt, hogy Németországban nagyon izmos zöld párt működik a parlamentben, hogy a szakszervezetek védik a dolgozóikat a sugárszennyezéstől a hatókörükben létesült vagy létesítendő nukleáris művektől.
Nálunk az egyházak aligha állnak az Orbán-fillérek elveszítésének rémétől fenyegetve az emberek oldalára, az LMP napjainkra a 2%-os támogatottság küszöbén tántorog, a szakszervezetek sem éppen kirobbanó erejűek, ráadásul leköti őket a rabszolgatörvény elleni küzdelem.
Nekünk itt Pécsett egyetlen lehetőségünk van az érdekérvényesítésre: az összefogás! Stratégia kidolgozása, taktikai felkészülés, a kommunikációs csatornák kiépítése.
Az LMP most rátalálhatna önmagára. Ne kormányzásra készülődést füllentsen hiteltelenül, ahogy ezt néhány hónapja tette – mert itt volna most számára az igazi, reális harcmező!

***

Kapcsolódó bejegyzések:

Bognár László