Kedves divatnak tekinthetjük, hogy egy-egy település alkalmat teremt a találkozásra azok számára, akik ilyen-olyan okból elhagyták a falut, a várost, ahol éltek – tipikusan ott születtek, felnőttek – és azok számára, akik otthon maradtak.
Ilyenkor gyakorta előbuknak a szemekből a könnyek és forró ölelések pecsételik meg a régi barátságokat és ismertségeket.
Hát te semmit se öregedtél! Jaj, emlékszel még rám? Huh, hogy is hívnak téged? Rendszerint ilyen és ehhez hasonló szavak záporoznak a régen szívott levegőben.
Zaláta, a Baranya déli csücskében megbújó, ormánsági falucska 2018 június 23-án tartotta meg az elszármazottak és a helyben maradók találkozóját.
Amit a Dráva ártere ad, abból falatozhattak, akik eljöttek az ország és a világ számtalan sarkából. A szarvas- és a vaddisznó pörkölt mellett a szelídebb természetű népek bárányból készült ételt is választhattak.
A köszöntő beszédek, a baráti beszélgetések mellett egy megemlékezésre is sor került. Hekler Tibor polgármester úr méltató szavai avatták a község egykori tanító házaspárjának emléktábláját.
Jómagam, egykori lánykérő minőségemben nézelődtem az egykor, vagyis negyvenkét éve megkért lány oldalán.
Természetesen a falu hírességét adó, kívül-belül nagyon szépen rendbe hozott református templomban is körbenéztünk.
A hírnév alapja az ország legrégebbi, kézzel fára festett mennyezete.
Ám titkos dolgokra is fény derül, ha az ember figyelmesen szemlélődik.
Aki a templom körül nézelődve érdeklődő embernek látszik, azzal a harangozás felelőse szóba áll és talán elmondja neki is, hogy egy alapos vihar villámokat is szórt és egy ilyen Dráva felől jött villám belevágott a templomi elektronikába, és tönkretette az elektromos harangozó gépet. Így most bio-energiával kell harangozni délben.
És talán ez itt az érdekes: a harangozó ember, aki a református templom harangköteleit delente társadalmi munkában meghúzza – katolikus.
Akik összejöttek ezen a szép napon Zalátán, nyilván mindenféle felekezet tagjaitól ateistáig terjedő skálán elhelyezhetők, de ezen a napon nem ez volt a fontos!
Ám némi szomorúság is a jelen voltak közé ékelődött: az egykor virágzó település sorsát megpecsételni látszik a vasút és az iskola elveszítése. A község megtartó képessége megroggyant, az egykor majd’ ezer főről a háromszáz lélek alá süllyedés ezt bizonyítja.
De akik maradtak, szépen rendben tartják a falut, szép közösségi házat tartanak fent korszerű számítástechnikával. Itt nem tűnt el kézen-közön az uniós támogatás.
A vajszlói édes dinnye
Pécstől délre az ország egyik legszegényebb vidéke, az Ormánság falvai csüngenek a sehová sem vezető utakon, de a feleségem számára, aki ott élte le gyermek- és ifjúkorát, csodálatos vidék! Dinnyét például csakis akkor eszünk, ha vajszlói mézédes kerül az árusokhoz, s ha nem vajszlói az a görög dinnye, akkor a dinnyésnek annyi, hiába is tukmálná az asszonyra a portékáját.
De az egész családja ilyen, szerintük nincsen is szebb sarka a világnak, mint a Vajszló, Lúzsok, Kemse, Zaláta útvonalon. A minap, mikor híre jött, hogy Zalátán gázt találtak a MOL-osok, úgy örült a rokonnép, pedig már egyikőjük sem lakik arrafelé, mintha kövér földjeik híznának ott a Dráva mentén, s azok pöffentenék föl a lángokat.
