Az eszmei károk és az elszámoltatás
Az előző bejegyzésben, Az elszámoltatás csak pénzben méri a kárt címmel csupán felvillantottam az elszámoltatások megszokott rendjét és szűkös voltát.
Ugyanis a hatalomváltások alkalmával, legyen bár szó parlamenti, önkormányzati, intézményi, céges vagy egyéb párt-, vezetőség- vagy személycserékről általában a vagyoni kárt szokták feltérképezni, vizsgálni.
Erre példát is mutattam, a Pécsett zajló elszámoltatás állapotát, eredményeit villantottam föl. Természetesen az önnálló honlappal is rendelkező elszámoltatás itt is színtisztán forintok eltűnéséről, elherdálásáról szól, vagyis anyagi károkról.
De nézzük meg, lehetséges volna-e a nem vagyoni károk feltérképezése is, léteznek-e megfogalmazható, elméleti alapjai az ilyen jellegű számonkérésnek. Vegyük példának ismét Pécset.
A nem anyagi károk felmérésének lehetősége
Ha elfogadjuk Piskóti István — Dankó László — Schupler Helmuth Régió- és településmarketing c. könyvének gondolatmenetét (KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Bp. 2002.) egy-egy város funkcióit az alábbi részterületeken határozhatjuk meg és vizsgálhatjuk:
- gazdasági jólét
- közösségi jólét
- kulturális jólét
- környezeti jólét
Ennek a felosztásnak a fényében az láthatjuk, az elszámoltatás tulajdonképpen csupán egyetlen szempontra korlátozódik, bár a számlák ellenőrzése minden részterületen megtörténik. De csak a számláké.
A kulturális jólét terepéről példaként már korábban említettem, hogy a fideszes városvezetés által kinevezett kulturális vezető leállíttatta az Alföldi Róbert szereplésével meghirdetett darab már folyó jegyárúsítását és indoklás nélkül betiltotta a darab bemutatását. (Igenis! miniszterelnök úr.)
Meglehet, anyagi értelemben nem történt károkozás, ám a közösségi jólét, a kulturális jólét területén bizony, hogy károk keletkeztek.
Pécs a Kultúra városaként hirdette és hirdeti magát, és eközben politikai alapon – mert mi más volna Alföldi Róbert vegzálása – mesterségesen ketté hasítja a kultúrát fogyasztó polgárok csoportját.
Tessék, ezt kapta a közösségi jólétre és és kulturális jólétre vágyó helyi polgárság!
Arról már nem is beszélve, hogy a betiltott színdarab színtársulata még 2021 telén is arról ír online reklámkiadványában — amely mindenhová eljuthatott Magyarországon — Pécsett betiltották a darabot, már ez is jelzi, érdemes jegyet váltani rá!
Aligha vitatható, hogy több lépcsőben is kár érte a várost, nem csak a belső, lakossági kohézió, jóllét, hanem a külső vonatkozásban, a város jó hírnevének (goodwill) csorbulása révén is.
Amikor a polgármester ízlése szobrot teremt
A pécsi Király utca elején egy kályhafesték aranyával „pompázó”szobor ül bánatosan egy kávéházi asztalnál. Hivatalosan ezt Weöres Sándor szobornak mondják.
Keletkezéstörténete szerint Pécs korábbi, fideszes polgármestere járva az országot, látott néhány Kligl Sándor alkotást, nagyon megtetszettek neki, ő is akart egy ilyent Pécs városába.
Pécsett számos jó nevű szobrász, képzőművész működik, de mit tesz Isten, erre a bánatos micsodára inkább név szerint adott meghívást a város Kligl úrnak, mert a polgármester úr után az önkormányzat is az ő szobrait szerette meg.
Igaz ugyan, hogy merültek föl kifogások a hazai szobor-pályáztatás és a művészi-esztétikai értékek ügyében, de ha egyszer a fideszes városvezetőknek országszerte jó az ilyesfajta szobor, akkor az jó lesz itt is.
Az átadás alkalmával a műalkotásnak mondott szobor alkotója a városhoz való kötődéséről is meleg hangon megemlékezett. Jelezte, Pécs nagyszerű kirándulóhely.
(Mint fentebb említettem, Pécs a Kultúra városa, 2010-ben egyenesen az Európa Kulturális Fővárosa címet viselte, mindezen túl világörökségi helyszín, híres múzeumokkal teleszórt belvárossal.)
A kultúrát értő és szerető pécsi közönség véleményét az átadó ünnepségen Böszörményi István szobrászművész „tolmácsolta”.
Liszttel szórta be a bánatosan ülő, szobornak kikiáltott mű-alkotást.
Országos botrány kerekedett
Az Index például ilyen címmel és sorokkal állt elő:
„Cenzúra és hamisítás: így nyomták be a Weöres-szobrot Pécsre
…Amikor viszont nyomozni kezdtünk, hogyan kerülhetett egy nyilvánvalóan amatőr szobor Pécs sétálóutcájába, váratlanul a nagypolitika és mutyi sűrűjében találtuk magunkat.”
https://index.hu/belfold/2014/12/04/weores_sandor/
A 444 se tétlenkedett:
„Liszttel öntötték le Weöres Sándor szobrát Pécsen – 444
…A szoborba 5 milliót adott a Nemzeti Kulturális Alap, aminek a bizottságában benne van a szobor alkotója, Kligl Sándor is.”
https://444.hu/2014/11/11/liszttel-ontottek-le-weores-sandor-szobrat-pecsen
Ilyen az, amikor a közösség, a hozzáértők véleménye nélkül, vagy annak ellenére, sőt azt meghamisítva dönt egy városi vezető, s viszi keresztül tűzön-vízen át az akaratát.
De elszámoltatás – hiszen az esztétikai kár, a sérült vezetéstudományi standard, a város goodwilljét érintő romlás forintban aligha kifejezhető – nem várható.
Mint ahogy a gazdaság területéről a Zsolnay porcelángyára ellen létrehozott Ledina Manufaktúra városi imázst aláásó története sem kerül elő, miképpen a környezetünket veszélyeztető bodai atomtemető körüli elhallgatások csúfsága sem.
Az akadályokról
2017 decemberében Pécs város önkormányzata határozatban fordult Pécs lakosságához, hogy megakadályozza az Emberség Erejével Alapítvány, a civil közösség irodához, közösségi helyiséghez jutását:
„Felkérünk minden Pécsi Polgárt, vállalkozást, szervezetet, hogy ne adjon helyt a Soros-féle kampányközpontnak. Ne adjon tulajdonba, bérbe, használatba semmilyen helyiséget! Ne segédkezzen senki otthonunk, Európa, hazánk, Magyarország és szeretett városunk, Pécs jövőjének kockáztatásában, ne segédékezzen Soros György tervének megvalósításában.”
Per lett a határozatból, amelynek során a perlő Emberség Erejével került ki „győztesen”.
Az ítélethirdetést magam is figyelmesen hallgatva, megragadta a figyelmem a bíró ama érvelése, hogy a határozatot az önkormányzati testület elé terjesztők nem vonhatók felelősségre. Hiszen ők csak javasoltak, a döntést a testület hozta. Márpedig testület személyenként sem vonható felelősségre.
De ez csupán egyetlen momentuma az akadályoknak.
Kormányzat és önkormányzat eltérő színezete, a helyi ellentétek és érdekek számos akadályt gördíthetnek a nem vagyoni károk felszínre hozásához.
Ezek célja persze jobb volna, ha nem a leszámolást szolgálná, hanem a többé ilyet nem lehet csinálni elvből táplálkozna.
*****
Az előzmény:
Az elszámoltatás csak pénzben méri a kárt
Kapcsolódó bejegyzés:
A Böszörményi ítéletről
Bognár László
