Címke: emberi arcok

Harc a legveszedelmesebb ellenséggel

Héder Sándor tréner, mentor írása

Kedves vezetők! Felkészültetek a legveszedelmesebb ellenséggel való megküzdésre?

Úgy látom, manapság a magyar vezetők egyre kevésbé félnek a harctól, talán meg is szerették az ízét. Éppen ezért érdemes lenne sokkal tudatosabban felkészülni a legveszedelmesebb ellenséggel való találkozásra!

Régóta harcolunk ezzel az ősi ellenséggel. Minden vezetőnek, kivétel nélkül, meg kell küzdenie vele. Évezredek óta tudjuk, hogy ez a harc elkerülhetetlen, tudjuk azt is, hogy fel kell készülni erre az ütközetre, mégis a tréneri tapasztalataim szerint nagyon sok vezető felkészületlen pont a legveszedelmesebb ellenséggel való találkozásra.

Bizonyára mi trénerek is hibásak vagyunk! A versenytársakkal való megküzdésre, a külső környezetből érkező kihívások megválaszolására szerintem elég jól fel tudjuk készíteni a tréningek résztvevőit.
A legveszedelmesebb ellenséggel való a harcra viszont nem fordítunk elég figyelmet. Mostani írásomban igyekszem pótolni hiányosságunkat.

Miért lesz jó, ha legyőzzük a legveszedelmesebb ellenséget?

Mert akkor azt fogjuk észre venni, hogy a legtöbb ellenségünk a családon, a cégünkön, országon innen és túl el fog tűnni. Erőnket ezentúl tényleg a legfontosabb küzdelmeinkre tudjuk fordítani.

Kik a vezető ellenségei?

Párat szeretnék felsorolni, amivel meg kell küzdeniük a vezetőknek:

Külső ellenségek:

  • Napjainkban a vírus okozta kihívások
  • Szabályozói környezet
  • Versenytársak
  • Etikátlan versenytársak
  • Korrupció és még mennyi minden

Belső ellenségek:

  • következetlenség,
  • kivételezés,
  • a mindenhez is értés,
  • a komfortzónában való bennragadás,
  • a gyors ítélkezések, a csípőből tüzelés,
  • az azonnali eredmények elvárása,
  • az olyan döntések, amelyekben nem hisz 100%-ig a vezető,
  • bizonytalanságok, feldolgozatlan személyes múlt,
  • átvilágítatlan viselkedési, mentális szokások
  • az ego

Nos, ki a vezető legveszedelmesebb ellensége?
A sok ellenség közül a legveszedelmesebb, a legtöbb vezető bukásának okozója az egója. Az ego bővebben kifejtve az egyén önbecsülése, saját fontosságában való hite. Persze minden vezetőnek szüksége van egy egészséges önbecsülésre és fontosnak kell tekintenie azt a szerepet, amit vállalt. Problémák a „túltolásból” fakadnak, amikor egy vezető elkezd hinni abban, hogy ő nem csak fontos, de nélkülözhetetlen is!

Azért az ego a vezető legveszedelmesebb ellenellensége, mert barátként jelentkezik, hízeleg, nagyon jó vele lenni. Azonban amikor egy vezető észreveszi, hogy eluralkodott rajta az egója, akkorra a legtöbbször már késő. Mire lehull a szeméről az egója által odatett fátyol,

  • addigra már akkora hibákat vétett, melyek a vesztét okozhatják,
  • addigra már a lojális, hozzáértő munkatársait nagy valószínűséggel elvesztette
  • és bólogató, utasítás nélküli, cselekedni képtelen emberek veszik körül,
  • kivéve azt a pár követőt, akik maximálisan támogatják, helyeslik minden intézkedését és közben türelmes vadászkutyaként várják, mikor követ el végzetes hibát, hogy aztán a kellő pillanatban a helyére lépjenek.

Intelem a kr. e. 6 évszázadból

Mire hívja fel figyelmünket kr. e. a 6. évszázadból Lao-ce: Tao Te King, Az Út és az Erény című művében?

Hatalmas, aki másokat legyőz;
aki önmagát legyőzi: erős.

Akit már elragadott az egója, biztos nem fogja ezt az írást olvasni. Azoknak, akik még a végső harc előtt állnak, összegyűjtöttünk pár intő jelet arra, hogy már az előszobában van a legveszedelmesebb ellenség.
A megelőzés az ego vonatkozásában is könnyebb, és kevésbé fájdalmasabb, mint a kigyógyulás.

7+1 biztos jele annak, hogy az egóm kezd elhatalmasodni rajtam:

Elszabadult ego
  1. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ez a világ, az országom, a cégem, a családom sokkal jobban működne, ha mindenki azt csinálná, amit Én mondok!
  2. A megbeszéléseket, a párbeszédeket, a szakmai vitákat egyre inkább feleslegesnek tartom, mert azok csak viszik az időt az érdemi munkától. A többiek amúgy is csak értetlenkednek, ellenségeskednek, mert nem akarnak dolgozni.
  3. Problémák esetén gondolkodás nélkül tudom, ki volt a hibás, ki okozott kárt a cégnek, kit kell móresre tanítani.
  4. Több időt töltök a büntetési eszközök kifinomításával, mint azzal, hogy észrevegyem azokat, akik áldozatot hoznak a cégért, akik lojálisak, és elég szerények ahhoz, hogy ne tolják előre magukat. Azzal nyugtatom magamat, hogy végül is egy vezetőnek erőt kell demonstrálnia, és néha bizony seggeket kell rugdosnia. A dicséret, az udvariasság a gyengeség jele.
  5. Egyre többször azt érzem, hogy a cégem, a csapatom sikerei az Én zseniális döntésem, tanácsaim, megfontolt kockázatvállalásaim hatására keletkeztek. Egyre jobban érzem, hogy ez a jövőben is így fog maradni, hogy a sikereim határa a csillagos ég!
  6. Elkezdek kettős mércét alkalmazni, mind a jutalmazásokban, mind a büntetésekben. Végül is ezt megtehetem, mert Én hozom a rendeleteket, Én vagyok a törvény.
  7. Azt veszem észre, hogy a megbeszéléseken mindenki az Én ötletemre vár. Ha javaslok valamit, akkor mindenki mosolyog, dicsér és nem fél a szemembe mondani, micsoda nagyszerű ötletet mondtam. Aztán kis idő múlva azt veszem észre, az ötletem megvalósítása egyre nehézkesebben megy, egyre több a probléma. A problémákért persze mindig valaki más felel – egy „másik” munkatárs, a „másik” egység.
  8. Az a meggyőződésem alakul ki, hogy eddig csak ÉN hoztam áldozatot a cég érdekében, úgyhogy egyrészt már megérdemlem a jutalmat, másrészt a többieknek meg még több áldozatot kellene hozniuk.

Te is csak ember vagy!

A római kor vezetői is állandóan ki voltak téve a legveszedelmesebb ellenség ármánykodásának.
Éppen ezért az állam fizetett egy alkalmazottat, akiknek pl. a győztes csata utáni ünneplésen végig a „Te is csak ember vagy!” mondatot kellett ismételgetniük a győztes hadvezérnek.

Te is csak egy ember vagy - memento homo

A középkorban az udvari bolondok tölthették be ezt a szerepet. Ők biztos, ami biztos, humorba foglalták a visszajelzéseiket. Ha a nagyfőnök haragra gerjedt, még mindig lehetett azt mondani, hogy csak vicceltem!

A mai vezetőknek inkább az intellektuális szerénységet , a kudarc elkerülését (Mik a vezetői kudarcok legfőbb okai?) és egy mentort javaslok!

Szóműves és grafikus: Dezső Anna

Honlapszöveget, PR-cikket, blogbejegyzést olvasok – feltűnik egy egyéni hang. Igaz, ha kell visszafogott lesz a stílus, ha lehet, akkor elszabadul a humor és némi kesernyés cinizmus röppen az olvasó szemébe. Élvezem. Vajon ki lehet a sorok mögött? Rájövök és azonnal faggatni kezdem. Íme:

– Te tényleg szeretsz szövegelni? Miért? A hagyományos női bőbeszédűség az ok?

– Ugye, most ugratsz?! Ismerek olyan pasit, aki mellett nem jutok szóhoz, és az nagy szó! Az viszont tény, hogy szeretek beszélni, és általában van véleményem. Bár… a korral én is bölcsebb(?) leszek, és megpróbálok féket tenni a nyelvemre. Már nem gondolom azt, hogy bárkit meg kell, győzzek arról, ha hülyeségeket beszél. Persze vannak kivételek. Például, amikor az ügyfél a bemutatkozó szövegében saját magáról szeretne írni. Ilyenkor szépen rávezetem, hogy az rendben, hogy magunkat adjuk el, de a lényeg az az üzenet, amivel bevonjuk a vásárlót, és a termékértékesítésünk sikeres lesz. Kutya nem kíváncsi arra, hányas lábunk van, és mennyi cukorral isszuk a kávét. De belátom, fel kell vennem az ő „cipőjét”, mert egy-egy dolog más perspektívából nézve gyökeresen mást mutathat, mint az én nézetem.
Ezért is imádok szépirodalmi és marketingszövegeket írni. Belebújhatok valaki más bőrébe. Utóbbit remekül fel tudom használni a célpiac meghódítására. Hú, lehet, hogy már most lyukat beszéltem a hasadba? Hát, pedig még bőven van mondanivalóm.

– Mi adja a szövegíráshoz a hátteret? Könyvek? Tanulmányok?

– Tűpontosan ráéreztél. Már általános iskolás koromban végigolvastam anyám összes A Világirodalom Remekei sorozatát és a városi könyvtár jórészét. Minden ráérő és nemráérő percben olvastam. A vasárnap ebédek rendre botrányba fulladtak, mert a levesestálhoz támasztott soron lévő könyv olykor eldőlt, bele a húgom levesébe.
Hihetetlenül sokat köszönhetek ennek az „olvasási nimfomániának” – a mai napig hasznát veszem. Alapműveltség, szókincs, helyesírás…
Akad némi szépirodalmi múltam is, hiszen tagja vagyok neves irodalmi körnek, több antológiában vagyok jelen, és olykor publikálok egy irodalmi folyóiratban. Igazából 10 éves koromtól írok, versekkel kezdtem. Végeredményben így manifesztálódott a szórakozás hivatássá.
Ó, boldog gyerekkor… Ugye, megengedsz még némi kitérőt?

– Naná. Sztorizz nyugodtan, hiszen azért beszélgetünk, azért készül az interjú, hogy valamennyire képet kapjak, ki is az a Dezső Anna szövegíró.

– Remek, köszönöm. Jutott eszembe például, hogy a városi könyvtárból kikölcsönözhető könyvek limitszáma 6 darab volt. Ezt nálam a könyvtáros felemelte 10-re. Tényleg faltam a könyveket. Imádtam és imádok olvasni, de manapság az írás felzabálja a szépirodalom elől az időt. A napok nagy részét az anyaggyűjtés, kutatás tölti ki – remek tevékenységek! Persze most is rengeteget olvasok, hiszen a munkám egyik pillére az olvasás és a folyamatos tanulás. Csak így lehetek jó szövegíró szakember.

Dezső Anna estefelé
Dezső Anna szóműves estefelé

– Mit tapasztalsz a piacon? Nem azon, ahová kosárral járunk, hanem az
online piacon 🙂

– Ne mondd, hogy nincs kosár az online piacon, hiszen a webáruházakból rendelve is kosárba pakolod a kívánt terméket, nemdebár!
Igaz, ez egy virtuális piac, virtuális kosárral, de a végeredmény kézzelfogható. A szöveget persze nem így szerzi be a megrendelő, de közvetve evidens a kapcsolat, hiszen szöveges kommunikáció nélkül nehéz lenne a potenciális vásárlót/célcsoportot, és a mogorva keresőrobotokat meggyőzni arról, hogy mi vagyunk az ő emberei.
Hogy mekkora a piac? Nincs pontos képem, de természetesen olykor besétálok a kreatív marketing szövegírók piacára, és körülnézek. Elsősorban amiatt, mert rengeteget lehet tanulni – kész aranybánya, amellett, hogy számtalan gagyi is akad. Válogatni is tudni kell…
Előfordul az is, hogy egy-egy gondolatom visszaköszön más szövegíró bemutatkozó standjáról. Erre eleinte ugrottam, de belátom, felesleges ez ellen ágálni – idő- és energiapocsékolás –, már csak azért sem, mert csak a „nagyoktól” lopnak, lopunk.
Ettől még nem érzem úgy, hogy hájjal kenegetnek, mert nem tartom magam nagy szövegírónak, igyekszem alázatos lenni, de nem is esik rosszul – már ha „jól” lopnak tőlem. Viszont igen, ez is erősít a meggyőződésben és a továbblépésben, ha olykor leeresztek: van helyem nekem is ezen a szép és nehéz placcon, hiszen nem működhetnék több mint 10 éve online szövegíróként. Persze ebbe valószínűleg az is szerepet kap, hogy imádok írni, és szeretem, tisztelem az ügyfeleimet. Szerencsére legtöbbjükkel remek kontaktot alakítottunk ki, elégedettek az általam írt optimalizált, emellett élő, figyelemfelkeltő, szerethető szöveggel. Megjegyezném, ezek is nagyon fontosak! Több hús-vér, baráti kapcsolat született munkakapcsolatból.
Bírod még László? Egy pohár ásványvíz jöhet?

– Mondd, mondd, mondd…

– Milyen a piac? Vannak igazán jó szövegírók, őket általában bekebelezi egy-egy nagy marketingcég. Kevés a jó magánzó, aki talpon tud maradni. Az igazság, hogy a szövegíráshoz baromi kevés, ha jól tudsz fogalmazni.
Különféle „széles spektrumú” marketinges tudást kell felhalmoznod és folyamatosan bővítened.
A helyesírás is elemi. Elképesztően sok „szövegíró” akad, akit olvasva 5 perc alatt 3 infarktust és 4 sztrókot hordok ki…
És ők nem azért írnak helytelenül, mert a keresők miatt sajna gyakran kell hibásan írni egy-egy kulcsszót, hanem mert nem a billentyűzet mellett lenne a helyük…

Sorolhatnám még, mitől jó szövegíró a szövegíró, de elég, ha én tudom. A lényeg: a megbízóimnak nem az a fontos, hogy megmondjam, hogyan kellene írniuk, hanem megírom a szükséges szöveget. Ezért vallom, hogy szóműves vagyok. Szándékom szerint olyan egyedi szómíves tartalmakat írok, mely után a keresőrobotok és a látogató is megnyalja mind a tíz ujját – már persze ha a keresők algoritmusainak lennének ujjai.

– Az egyik társadalomtudós szerint – Csepeli Györgyről beszélek – ahol élet van, ott
blog is van. Mivel van blogod, nyilván életed is van. Arról mit szabad
tudnunk?

– Blog? Lehet, megbotránkozol, mert blog az bizony kell(ene)! De bizony az én perspektívámból… Az utolsó blogbejegyzésem címe a honlapomon az: Hová tűnt a szövegíró? Ebben pár röpke sorban közlöm: „… annyi az írnivalóm (hála nektek), hogy a saját blogra már nincs időm.”
És ez így van.
Napjaink istennyilája, a covid-19 persze nekem is betett, hiszen több rendezvényszervező, vendéglátó és egyéb szolgáltatással bíró ügyfelem is behúzta a féket, de szerencsére léteznek olyan ágazatok, ahol a marketing szövegírásra minden körülmények között szükség van.
Hogy az életemről? Mondd, hogy nem gondoltad komolyan! Háromnapi hideg élelmet és fogkefét hoztál?
Dolgoztam az egészségügyben, pár éve elvégeztem egy iskolát, azóta alkalmazott grafikus is vagyok – remekül profitálok belőle, hiszen komplett weboldalakat, arculatokat is készítek – webfejlesztői támogatással.
Némi szubjektív? Húúú László! Ha csak címsorokban mesélném el az életem, kitenne legalább annyit mennyiségileg, mint Marx és Engels összese…
De hogy ne maradj válasz nélkül: Cserháti Zsuzsa énekelte anno azon a feledhetetlenül zseniális hangján: Az életem kész regény… Ezzel mindent elmondtam, de hogy ne tagadjam meg a beszélőkémet, és ha már dal, hadd idézzek így a végén Kern András az Élet szép dalszövegéből egy strófát. Ez ugrott még be…
„Csak egy táska kell,
Csak egy kicsi ne félj.
Amit elviszek innen,
Belefér.
Az a néhány rongy,
Meg a fogkefém…
Ezen nem veszünk össze,
Te meg Én.”
Most megyek, főzök egy kávét, kapsz egy almáspitét, és elköszönök. Vár a legújabb cikksorozat – írás duguláselhárítás témakörben. Kábé úgy az ötszázadikat. És még mindig örömmel írom!

Bognár László

***
További jó arcok a magazinból:

A levegőről, de nem a levegőbe beszél – Konkoly-Thege Júlia
Valami van a levegőben – Szuhi Attila
Több, mint betű – Barabás Béla

A levegőről, de nem a levegőbe beszél

Konkoly-Thege Júlia ismert közszereplője Pécs városának. Ha máshonnan nem, akkor A Város Mindenkié csoport aktivistájaként, vagy a merev tanterv ellenében, a szabadságot megvalósítani akaró Vadgesztenye iskola programjáért tüntető szülőként azonosíthatja be a pécsi polgár.
Olyan személyiségként, aki harcol a társadalmi igazságtalanságok ellen, elítéli a kilakoltatásokat, a szegregációt, a gyűlöletkeltést és még mennyi minden mást.
Most a zöldek között vállalt új, kiemelkedő szerepet, az újjáalakuló Zöld Fiatalok Egyesület elnökeként ismerhetjük meg a közösségi embert.

– Zöldnek lenni jó? – kérdem a pécsi Szabadkikötőben egy forró tea mellett.

– Igen – feleli mosolyogva, bár nem egyszerű feladat. Egyszerre szeretném a múltunkat feltérképezni és a szervezetet erősíteni, embereket megnyerni. Aktív, kreatív közösség nélkül nincs ütőképes társaság.
Ugyanis a Zöfi – ahogy a Zöld Fiatalok Egyesületét nevezzük – egy korábban már Budapesten és a Mecsekalján működő szervezet szunnyadó pécsi ágán születik most újjá. A gyökerek 2001-ig nyúlnak vissza.

Tilos dolgok piktogramjai
Egy réges-régi zöfis jelmagyarázat

(Zöldnek lenni tényleg nagyszerű lehet, legalábbis ezt szűröm le abból, ahogy a szemben ülő dinamikus nő láthatóan egyre lelkesültebben beszél. De nem szólok közbe, minek is tenném, amikor múltról és jövőről újabb kérdés nélkül is kapom az információkat.)

Júlia így folytatja:
– Készülve a beszélgetésre kigyűjtöttem egy majd tíz évvel ezelőtti blogbejegyzésből az akkori Zöfi pécsi egyetemi ágának hitvallását. Tessék!

Ezt olvasom a gépelt papíron:

„Zöld Fiatalok; értsd: zöld kreatív fiatalok alkotóközössége. Ez nem más, mint egy civil szerveződés, fiatalokból, fiataloknak. Megpróbálunk pártpolitikától függetlenül részt venni a napjainkban felmerülő társadalmi és ökológiai problémák megoldásában. Alternatívákat keresünk, és kérdéseket teszünk fel. Nem szeretnénk kritika nélkül elfogadni a fejünk felett hozott döntéseket! Programjaink között kulturális és alterglob előadások, utcai illetve szabadtéri megmozdulások is szerepelnek.”

– Látod, vannak olyan hagyományaink, értékmeghatározásaink, amelyeket folytathatunk. És persze a gondjaink is léteznek, folyamatosan. Tudtad például, hogy Pécsett 2016-ban két és fél hónapon keresztül a levegőszennyezettség meghaladta a határértékeket? Tudtad, hogy Magyarországon tízezres nagyságrendre tehető évente azok száma, akik élhetnének még, de a levegő szennyezettsége miatt meghalnak? Aligha véletlen, hogy az Európai Unió beperelte Magyarországot az e téren elmaradt intézkedések miatt. És nem történik semmi, vagy alig valami.

Atomcsapda - film és beszélgetés
A levegő minősége mellett a nukleáris létesítményekre is figyelünk

Egyszóval szükség van ránk! Persze, egyedül nem megy, ezért is kötöttünk együttműködési megállapodást a nagy tapasztalatokkal rendelkező Energiaklubbal.
Ennek máris volt olyan eredménye, hogy németországi tanulmányúthoz segítették tucatnyi aktivistánkat. Erre azért is szükségünk volt, mert ott láthattuk, hogy a felelőtlen atomprogramok hová vezetnek. Az ASSE II atomtemetőben is jártunk, ahonnan a németeknek ki kell hordaniuk az atomhulladékot. Pedig azt hitték, örök időkre biztonságot nyújt az elhagyott sóbánya.
Nálunk pedig Bodára terveznek egy nagyon veszélyes atomhulladékok befogadására alkalmas tárolót. Sőt új uránbányára nyitását is megpályázták a Mecsekben.

– Mi lesz a Zöfi következő akciója?

– Most január 25-én 18 órakor az Apolló moziban Atomcsapda címmel filmvetítésre és beszélgetésre kerül sor az Energiaklub szervezésében. Stratégiai partnerünk oldalán mi is ott leszünk!

***

Kapcsolódó bejegyzések:

Valami van a levegőben

A légszennyezettségről

Szuhi Attilát eredetileg neves keresőoptimalizáló (SEO) szakemberként ismertem meg. Az csak később derült ki számomra, hogy a doktoriját a levegőtisztaság témájában írta és az általam gyakorta felkeresett legszennyezes.hu portál is az ő keze nyomát viseli. Persze, hogy kiváncsivá tett, mi is áll a dolgok hátterében.

– Mikor ismerkedtél meg a témával, miért „szerettél bele”, miért a levegőtisztaság lett a doktorid tartalma?

– Gyerekkorom óta érdekel minden, ami a „Földön túl” történik, így a meteorológia és a csillagászat, és a környezetvédelem területén is ez ragadott meg leginkább. Ebben annak is szerepe volt, hogy a Dorogi-medencében éltem, amely közismerten az ország egyik legszennyezettebb levegőjű térsége volt.
Az egyetem után zöld civil szervezeteknél dolgoztam, ahol ez a témakör volt az egyik fókuszterületem. Az ott felhalmozott tudás volt az alapja a doktorimnak is.

– Milyen koncepció alapján készült – a korábbi elméleti munkád nyomán – a legszennyezes.hu portál?

– A légszennyezés eredeti verziójában még csak írások, cikkek voltak, akkor a cél csupán az információközlés és a szemléletformálás volt. Abban az időben még nagyon kevés ilyen témájú cikk létezett a magyar interneten.
A mostani weboldal már sokkal nagyobb célokat tűzött ki maga elé. Általános probléma, hogy Magyarországon (és ez igaz a legtöbb más országra is) csupán néhány tucat városban mérik a levegő szennyezettségét, miközben 3200 településen élnek emberek, ráadásul a hazai légszennyezettséget nem annyira a lokális források, hanem a meteorológiai helyzet határozza meg. Ez azt jelenti, hogy ha kedvezőtlenek a légköri viszonyok, akkor akár a Hortobágy közepén is határérték felett lehet a levegő szennyezettsége. A fő célkitűzés tehát az volt, hogy a mérőállomással nem rendelkező települések esetén is tudjunk mondani egy becslést a levegő minőségére vonatkozóan.

– A levegőminőség értékelése a ti alapítványotok honlapján jelentős eltéréseket is mutat a „hivatalos”, pl. a Fölművelésügyi Minisztérium Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat értékítéleteitől. Az adatok ugyanazok, az értékelés más és ezt különösen a nitrogénoxidok esetében lehet érzékelni.

– Valóban. Igazából rengeteg tudományos publikáció létezik, amely más-más megközelítésből próbálja meg értékelni a levegő szennyezettségét. A Minisztérium egy alapvetően a hatályos jogszabályok alapján kidolgozott szöveges értékelést jelenít meg, miközben a mi értékelésünk az egészséghatásokat állítja fókuszba. Természetesen ezek nem hasraütés-szerűen lettek meghatározva, hanem az egyik tudományos publikációm eredményei alapján, amelyeket zömében nemzetközi kutatásokra alapoztam, de figyelembe vettem a hazai jogszabályokat is.

A levegő minősége Pécsett: valami van a levegőben
Beszélgetésünk időpontjában ilyen volt a levegő minősége Pécsett

Egyetlen példát hadd mondjak, hogy érthető legyen a szöveges értékelés különbsége. A hatályos magyar jogszabályok szerint a szálló por (PM10) éves egészségügyi határértéke 40 mikrogramm/köbméter. Miközben az Egészségügyi világszervezet ajánlása 20 mikrogramm/köbméter. Ráadásul nincs olyan küszöbérték, ami alatt ne lenne káros egészséghatás. A mi értékelésünk igyekszik ezeket a kutatási eredményeket és ajánlásokat is figyelmbe venni, ezért vagyunk szigorúbbak a légszennyezettségi helyzet megítélésekor.

– Az olyan szennyezett levegőjű városokban, mint Budapest vagy Pécs mit lehet tenni a levegőtisztaság érdekében?

– Könyveket lehetne megtölteni ezzel a témával, de nagyon röviden: a közösségi közlekedés előtérbe helyezése az egyéni autós közlekedéssel szemben. A háztartásoknál a szigetelés, és általában a fűtési célú energiafelhasználás mérséklése, és a fűtési módoknál a környezetbarát megoldások választása. Avarégetés helyett komposztálás, és így tovább. Sajnos a legtöbb változtatás nem egyszerű és nem is olcsó.

– Pécsett is érdemes volna beperelni a városvezetést, mint ahogyan azt a budapestiek tették?

– Én nem igazán hiszek a pereskedésben.

– Személyes terveid?

A környezetvédelmet és így a legszennyezés.hu-t is jelenleg már csak hobbiból csinálom, a munkám és a szabadidőm rovására. Az oldalt működtető Alapítvány évek óta nem kapott semmilyen pályázati támogatást, így ha saját, családi forrásból fenn tudjuk tartani és üzemeltetni az oldalt, már azt jó eredménynek érezném.

B.L.

***

A témához kapcsolódik:

Több, mint betű

Barabás Béla újságíró, a Pécsi Stop főszerkesztője immár húsz éve rakja a nyilvánosság előtt egymás mögé a betűket. Ám amit ír, az több, mint betű. Közel évtizedig az online Pécsi Stop volt a Dél-Dunántúlon az egyetlen kormány- és önkormányzat kritikus médium.
Ha az ember a Baranya-Somogy-Tolna régióban nem csak propagandát akar olvasni, hanem valódi híreket is, akkor a számítógépében, a mobiltelefonjában bizonyára ott van a Pécsi Stop linkje.
A lap jelenéről és jövőjéről Barabás Bélát kérdezem:

– Kit/mit akar megállítani a Pécsi STOP?

– Kilenc éve működik a lap, de ezen a kérdésen így még soha nem gondolkodtam. A nevünket egy országos hírportáltól örököltük, amely azóta jobblétre szenderült. Ha már így merült fel a kérdés: mondhatnám, hogy megállítjuk a helyi politikusbűnözést, a gyűlöletbeszédet, a helyi jobboldali lakájmédia elsöprő túlsúlyát, a városi vagyon elherdálását, az önkormányzatiság, az önállóság teljes feladását, a Volvo-mutyit, a cégfoglalásokat, a Zsolnay-botrányt, az olykor magukról megfeledkező mocskos szájú politikusokat, a hajléktalanüldözést, de ezzel természetesen nem hízelgünk magunknak. Ha valamit megállítunk, az leginkább a nászmenet: kilenc éve azon dolgozunk, hogy legalább nem menjünk el szó nélkül a bajok, a problémák, az igazságtalanság mellett. Ha valamit nagyon szívesen megállítanék, az a közöny lenne, de ezen még sokaknak sokat kell dolgozni.

– Mi a helyzet a lap finanszírozásával?

– Ahogy mondani szokták, a pénz a legkevesebb. Nem vagyunk kitömve állami vagy önkormányzati cégek hirdetéseivel, – szerencsére – messzire elkerülnek minket az uniós és hazai közpénzek. A jól ismert politikai körülményeknek köszönhetően a piacról is nehezen szerzünk hirdetéseket, egészen egyszerűen kevés olyan bátor cég van, amely hirdetni mer nálunk, vállalva ezzel a jobboldali politikai elit rosszallását. Őket viszont annál nagyobbra tartjuk. Tudomásom szerint az egyetlen hírportál vagyunk a városban, amely sehogy sem áll szerződésben a Pécsi Tudományegyetemmel, így az egyetlenek, akik még kritikus hangot engedhetnek meg maguknak a felsőoktatás terén. Mindezeket figyelembe véve nem nagy feladvány, hogy a lap szerény körülmények között működik, a kollégák nem a gyors meggazdagodás reményében választották ezt a munkahelyet.

– Miként értékeled a magyar média állapotát?

– Pontosan azt tudom megállapítani róla és ugyanolyan szomorúan, mint Rejtő Gorcsev Ivánja az autójáról: hogy rohamosan fogy. Időnként megpróbáljuk felidézni a szerkesztőségben, hogy a Pécsi STOP fennállása óta hány ellenzéki újság, tévé vagy rádió szűnt meg, zárt be, hallgatott el, lehetetlenült el a működése vagy foglalta el a miniszterelnök valamely közeli barátja. Őszintén szólva, ahogy telnek az évek, ez egyre nehezebb, a sor egyre hosszabb Pécsett és az országban is. Nem véletlen, hogy az agymosás és gyűlöletkeltés egyre inkább egyeduralkodó fórumait nem sorolom ide. Meggyőződésem szerint azokat a csatornákat, amelyeken a kormánypropaganda ömlik, méltatlan a média tárgykörébe sorolni. Borzalmas állapotban van az újságíró szakma. Ahol van még becsület, szakmaiság és tehetség, ott vészesen fogy a levegő, anyagi forrás viszont jóformán már csak ott van, ahol ezekre semmi szükség, sőt, igazán már újságíró sem kell. Ezek után azt várni fiataloktól, hogy ezt a hivatást válasszák és idehaza űzzék, szinte teljesen felesleges.

– Mik a lap távlati tervei?

– Ha hagynak minket, dolgozunk tovább a szerény eszközeinkkel, megpróbálunk újságírók maradni egy olyan közegben, ahol ez egyre nagyobb kihívás. Ha a legoptimistább lehetőségeket veszem számba, akkor is az a legjobb, ami történhet velünk, hogy sikerül valahogy kibekkelnünk, amíg a dolgok jobbra nem fordulnak. Jobbra fordulás alatt azt értem, hogy a politika szele tisztára söpri a médiapiacot, eltörli a mindent elsöprő propagandagépezet nyomasztó túlsúlyát, a hirdetői piac totális torzulását és kialakul egy nyugati mintájú rendszer kiegyensúlyozott erőviszonyokkal. Egy olyan, amelyben különböző meggyőződésű médiumok, amelyeket igazi újságírók töltenek meg valódi hírekkel, más-más nézőpontból, mégis higgadt hangnemben tudósítanak, amelyben az eseményekre minden médiapiaci szereplőt meghívnak, amelyben a politikusok válaszolnak a kérdésekre, és nem azt, hogy „Boldog karácsonyt!”, ahol a lebukott hazugsággyáros kerül a vádlottak padjára, és nem a lebuktatója. Józanul meggondolva erre akkor van esély, ha legalább az orvostudomány gyorsabban halad az emberi élet hatékony meghosszabbításával, mint hazánk egy ilyen demokratikus fordulattal.

***

Végezetül hadd mutassam be Barabás Béla újságírót  egy általa írt riporton keresztül is:
Az atomvonaton nincs fék

B. L.
*****

Média témában még ezt ajánnljuk:

Mai fotográfia a múzeumban

Hámori Gábor fotói a pécsi Janus Pannonius Múzeum kiállításán

Futuristák vs realisták

Nagy Bandó András és Hámori Gábor
Pécs, 2014.02.07. – magazin hír
Janus Pannonius Múzeum, Hámori fotográfia kiállítás

Ma szomorú napja lehetett a futuristáknak, akik Benedetto Croce 1930-ban írt összefoglalója szerint is „a szobrok, képtárak és múzeumok lerombolása, a levél- és könyvtárak felégetése” útján akartak a jövőbe szökkenni.
Szóval szomorú napjuk lehetett a futuristáknak, ámde jó napjuk volt (és ezt határozottan állíthatom) a mai realistáknak!
Szóval a mai, élő és eleven realisták örömmel fogadják, ha egy múzeum nem holt tárgyakkal, unalmas közleményekkel, „a döglött múlt hulláival”, hanem kortárs művészekkel, izommal bíró művekkel, eleven kapcsolatokkal igyekszik a szívünkhöz érni!
Ma a pécsi Janus Pannonius Múzeum egy ilyen rendezvénynek adott otthont, amikor is a falakra Hámori Gábor fotói kerültek, hogy újra végigpásztázhasson a szemünk a fotóin, amelyek egy részét persze ismerjük légifotós könyveiből, a Mecseki Fotóklub kiállításairól (sőt, e sorok írójának íróasztala fölött is egy „Hámori lóg”, a Trió című.)

Hang, kép, zene - szóval egy kiállítás megnyitója
Hang, kép, zene – szóval egy kiállítás megnyitója

Nagy Bandó András, aki a megnyitót celebrálta kedvesen, szellemesen ámbár visszafogottan – a fotográfia Gross Arnoldjának nevezte Hámori Gábor fotóművész urat, jelezvén, hogy a képeit szemlélve mindig találunk valami frisset, újat még fel nem fedezettet.
A kiállítás a Csikóéveim címet viseli, mivel a fényfestő úr éppen most hatvan éves. Szóval mostantól jön a java?!

Álszent dolog volna most bemutatni itt Hámori Gábor barátunkat és képeit, hiszen megtettük már ezeken a hasábokon, pardon, bájtokon, így csupán visszautalunk a korábbiakra.
Ám előtte: boldog születésnapot Hámori Gábor fotóművész úr!
> Hámori Gábor: Pécs madártávlatból
> Szeged madártávlatból – Hámori Gábor fotó könyve
> Debrecen madártávlatból – Könyv Hámori Gábor fotóival
> Budapest madártávlatból – Hámori Gábor könyve (fotó)

Csepeli György tézisei az információs társadalomról

Csepeli György tézisei az információs társadalomról | Az interneten nyilvánosságra kerülő tartalmak megkönnyítik a nyilvános ellenőrzést, megnehezítik a ténybeli hazugságok terjedését

Csepeli és az információs társadalom

Csepeli György Örök visszatérés c. könyve

A legenda szerint Luther a téziseit a wittenbergi templom ajtajára szegezte fel. Olyan helyre tehát, ahol az adott korban sokan megfordultak, s mintegy „releváns Google találatként” kerültek szembe a 95 ponttal. Mi sem természetesebb, minthogy Csepeli György egyetemi tanár a XXI. században blogban teszi közzé téziseit.

Hálózati társadalom a könyv lapjain

Naná, hiszen ezek a tézisek a hálózati társadalomról szólnak, a maradiság, a leszakadás, a visszafordulás búcsúcédulái ellenében – a haladás, a korszerűség értékei melletti kiállásként.
Csepeli György szociálpszichológus, egyetemi tanár nemrég kiadott könyvében már számos ténnyel, kutatási eredménnyel sokkolta a magyar közvéleményt. Minden szava, mondata a felzárkózásunkat sürgeti. (Csepeli György, Prazsák Gergő: Örök visszatérés. Társadalom az információs korban. Jószöveg Műhely, 2010.)
Csepeli György most blogjában gondolja tovább azt, amit a könyvben elkezdett. Korszerű módon, interaktív közegben hirdeti meg téziseit – mindannyiunk javára.

Csepeli Györgyről röviden

Csepeli György 1946-ban született Budapesten. Erdei Ferenc-díjas magyar szociálpszichológus és szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Társadalomtudományi Kar professor emeritusa, a Szociológia Doktori Iskola, Interdiszciplináris Társadalmi Kutatások Doktori Programjának alapítója és programvezetője.

Csepeli György számos könyvet írt. Néhány példa közülük: “Szociálpszichológia” (Osiris Kiadó, 2006), “Ember 2.0 – A mesterséges intelligencia gazdasági és társadalmi hatásai” (2020), “A meg nem gondolt gondolat” (2016), “Szociálpszichológia mindenkiben” (Kossuth Kiadó, 2014)

Csepeli György könyvéről írták a blogoszférában: 
Információs jobbágyfelszabadítás

Még több a szerzőről:
Könyv. Csepeli György: A hatalom anatómiája

Rosta Zoltán avagy a bajnok reggelije

Rosta Zoltán avagy a bajnok reggelije – programozó versenyt így kell nyerni!

A pécsi informatika egyetemi bajnoka

Rosta Zoltán programozó bajnok a PTE-en
Rosta Zoltán

Pécs, 2008.05.22. – magazin hír 
A TTK Matematikai és Informatikai Intézete a  minap programozói versenyre hívta a PTE hallgatóit.
A verseny győztese, Rosta Zoltán lett, s a nyeremény laptopján előállított programokról bizonyára fogunk még hallani.Amúgy a bajnok „gyakornokoskodott” kicsit a Bognár Stúdiónál is, a Jóljárok.hu kiadójánál. Kérdezett ezt-azt, aztán reggelire megette a Jóljárok.hu béta verzióját.

Kérdések és válaszok a programozásról

– Mivel dolgoztál a versenyen? – kérdezem Zolit.
– Mivel szabadon választott programmal dolgozhattunk és egy könyvtár-nyilvántartó és kölcsönző alkalmazás elkészítése volt a feladatom, hát Net Freamwork 3.5 és C# 3.0-ban készítetem a munkát, amely során egy 3 rétegű alkalmazást épitettem, Linq-to-Sql-t használva ORM technologiaként. Az ORM egyenlő Object Relation Mapping-gel teszi hozzá magyarázólag.
Ugye világos? 🙂
A döntőbe egyébként még Gabnai Imre és Kenyeres Viktor jutott. A díjakról a Dexter Kft. és a CCSoft gondoskodott.
– Gratulálok, Zoli!