Azt kérdezik: mit tanuljon a gyerek
Amióta gyermekeim közegében, a szülők között elterjedt a híre, hogy mivel foglalkozom (ti.: HR tanácsadás), ugyan azzal a gyakori kérdéssel szembesülök. Fejvadász munkatársaim, akikkel már sok éve együtt dolgozom a munkaerő közvetítés területén, és szintén gyermekesek, előre figyelmeztettek, hogy ez a sors vár rám. Hozzám nem azzal fognak fordulni a szülőtársak, hogy milyen volt a nyári lovastábor, vagy hogyan tettünk szert arra a tenyérnyi lila foltra a kislány lábszárán.
Felém egyetlen típusú kérdés érkezik majd a következő másfél évtizedben:
Milyen szakmát tanuljon a gyerek? Mire lesz munkaerőpiaci kereslet 10, 15 év múlva? Mit okoz a mesterséges intelligencia, a robotizálás, a közösségi tudásmegosztás a munka világában? Lesz-e még szükség mérnökökre? És jogászokra, fodrászokra, zenetanárokra…
Az emberi alkalmazkodóképesség határán?
A kérdés egyébként nagyon is jogos. A technológiai fejlődés mára olyan sebességet ért el, amelyet az emberi alkalmazkodóképesség már nem tud követni. Kutatók szerint mire egy új technológiai eszközt, megoldást az emberiség magáévá tesz, és azt magabiztosan használja, átlagosan 6 év.
Hol vagyunk már ettől a sebességtől? Egy 6 évvel ezelőtti technológia ma már őskövületnek számít. És a tempó csak fokozódik. Ezért természetes, hogy a többségünk úgy érzi, kikerült a kezünkből a jövőnk irányítása, nem vagyunk befolyással arra, hová tart a technológia, és ezzel együtt a világ. Ad abszurdum és leegyszerűsítve, a robotok elveszik majd a megélhetésünket.
Mit gondol a fejvadász?
Így aztán jogosan érezzük azt is, – és ha az ember munkahelye egy fejvadász cég, akkor különösen tapasztalja – hogy a megszerzett tudás már ma is nagyon gyorsan inflálódik a munkaerőpiacon. Egy szaktudás, vagy diploma megszerzésének a megkezdése és befejezése között eltelt idő alatt szakmák válnak érdektelenné, és váltják fel egészen újak. Ráadásul mire abban a szakmában, idővel megfelelő mennyiségű rutint is szerzünk, és kimondhatjuk, hogy jó szakemberei vagyunk, már lehet, hogy megmosolygott tartalékosai vagyunk a partvonalon túl a munka világának.
És ejtsünk pár szót azokról a mintákról is, amelyeket a pályaválasztás előtt álló gyermekeink nap mint nap látnak. Influenszerek százezrei szereznek vagyonokat tudás, hozzáadott érték közvetítése, valódi munka nélkül.
Youtube, Tik-tok, Instagram sztárok keresik meg egy tanári fizetés sokszorosát a szó hagyományos értelmében vett szakmai teljesítmény nélkül.
Mit üzen ez egy mai tizenévesnek?
Semmi esetre sem azt, hogy vágjon neki egy rengeteg tanulás és lemondás árán megszerezhető diplomának. A mai kamasz társadalom követendő és irigyelt alakjai nem az élelmezési krízis megelőzésén csendben dolgozó agrármérnökök, hanem a közösségi média felkapott szereplői.
Egyszóval csak kapkodjuk a fejünket pályaválasztás ügyben. Mik a tanácsaim? Erről a következő részben. (Mint egy jó influenszer).
Bogdanovits Péter
Aarenson – fejvadász cég, munkaerő közvetítés
***
A második rész: Milyen szakmát tanuljon a gyerek? – 2/2
Korábban a témában:
A munkavállalók hatvan százaléka váltana
Outplacement – gondoskodó elbocsátás
De mit keres a fejvadász cég az asztalon?
