A történeti tudat újraalkotásának kísérlete
Pécsett alig egy hónapja újra átadták a város szociális díját, az Esztergár-díjat. Dr. Esztergár Lajos egykori pécsi polgármesterről utcát is neveztek el a mecsekaljai városban, s emléktábla is őrzi emlékét. Sőt elneveztek róla közintézményt is. Ám az ő nevéhez tapad 4000 pécsi, zsidó polgár kifosztása, gettóba kényszerítése és Auschwitzba hurcolásának előkészítése is.
A rendszerváltás idején született meg az igény a szocialista hősök, „kommunista” példaképek leváltására, hogy helyükre a polgári értékrendet feltámasztó hősök kerüljenek.
Rozs Andrásnak az Esztergár Lajos politikai közéleti szerepe a 40-es években és 56-ban c. dolgozata ezt mondja (Pécsi Szemle, 2002/4. szám):
„ … a polgári társadalom önidentitása számára fontos történeti tudat újraalkotása már elindult…
Utóbbi célt nemcsak az országos történelmi kép kialakításához, hanem a helyi – regionális, megyei, városi, községi – történet megalkotásához is szükséges felállítani.”
Pécsett Esztergár személyében igyekeztek megtalálni a polgári értékeket
Dr. Esztergár Lajos polgármester, egyetemi tanár a korabeli Magyarország 30-as éveiben szegényeket segítő programjával, szociális intézkedéseivel joggal szerzett országos hírnevet magának. (V.ö. „Pécsi Norma”). Ez vitathatatlan érdemeként tudható be.
Ám a polgári értékek hordozójának szereplőjével akadt egy kis baj. Ennek a gondnak a mibenlétét egy élet közeli történelmi képpel tudom illusztrálni:
„A zsidókat a csendőrségnek történt átadás előtt módszeresen kifosztották: elvették személyi irataikat, a különböző helyeken (bankok, múzeum, zeneiskola, rendőrség) leadott értékeikről kapott átvételi elismervényeket, a házasoktól ekkor vették el a gyűrűiket, mindenkitől a maradék készpénzt, és egyéb értékeket. A férfiaknak le kellett vetkőzniük a csendőrök előtt, hogy azok lássák, nem csempésznek-e valamit magukkal, de csak “szemrevételezés” történt. A nők sokkal rosszabbul jártak: a szülészeti klinikából kirendelt bábák “testüregi motozásnak” vetették alá őket. A túlélők elmondása szerint csak kettőnek volt gumikesztyűje, de azokat sem mosták le, mert a “motozószobában” víz nem állt rendelkezésre. A bábák több nagylányt “feltéptek”. A zsidók kifosztásában részt vevő hatósági és karhatalmi közegeknek valamint a bábáknak dr. Esztergár Lajos polgármester kiemelt napidíjat utalványozott – a zsidó vagyon terhére. „
Forrás: A pécsi gettólista; Hábel János írása
A polgári értékek hordozására kijelölt személy emléke tehát azt a problémát cipelte a hátán, hogy 1944-ben a pécsi zsidók gettóba szervezését, kifosztását, a náci haláltáborba küldésének előkészítését az ő polgármesteri vezénylésével bonyolították le.
(Idézet ismét Rozstól: „Az 1944. április 28-án érvénybe lépett úgynevezett gettó-rendeletet a pécsi polgármesteri hivatal munkatársai hajtották végre, igénybe véve a Pécsi Zsidó Tanács vezetőinek segítségét. Esztergár polgármester jelölte ki a gettót…”)
Külön problémát jelenthetett a hősteremtés lendületét tekintve, hogy számos magyar város nem hajtotta végre a gettósítást!
Hadd idézzek ismét Rozs Andrástól:
„Nem minden városban hajtották végre azonban a zsidórendeleteket, Kecskeméten például a város négy különböző pontját jelölték ki a zsidó lakosok számára, Baján utcákat jelöltek ki, de nem zárták le azokat, Hódmezővásárhelyen pedig egyáltalán nem jelöltek ki gettó-területet.”
És mindehhez társult még: Pécs főispánja, Nikolits Mihály nem volt hajlandó az embertelenségben részt vállalni, s így ő, mintegy Esztergár kontrasztjaként jelenhetne meg, ha a mai város polgárai tudnának róla.
(Idézet Nikolits Mihálytól: „Nem akarok olyan kormányrendszerben szerepet vállalni, amely állampolgárainak egy csoportját egy idegen hatalomnak adja át, és azok elszállításában közreműködik.”
Forrás: hetedhethatar.hu/hethatar/?p=7393) Dr. Vargha Dezső írása
További gondként jelentkezhetett, hogy akadtak olyan magyar polgármesterek, tisztségviselők – nem kevés kockázatot vállalva – akik inkább lemondtak tisztségükről, de nem voltak hajlandóak részt vállalni a bűnből. Ilyen volt Pálfy József Szeged polgármestere, dr. Krátky István, Nagykanizsa polgármestere – olvasható például Vörös István Károly: A pécsi zsidók tragédiája 1944-ben c. esszéjében.
Ha mindez eljuthatna Pécs mai lakosságához, erősen kétséges, hogy ragaszkodnának a pécsi polgárok a történelmi tudatuk formálásának szándékával rájuk tukmált példakép, Esztergár megtartásához.
El-eltűnnek a pécsi történetírásból az áldozatok
A tudatformálás lendülete sajnos nem tört meg a gondok láttán. Egyfelől hangsúlyt kaptak valóban meglévő tények, például az, Esztergárt nem ítélte el a Népbíróság.
Másfelől pedig megkezdődött a történelem meghamisítása.
A Pécs Lexikon Esztergár címszava alatti szövegben nem szerepel a gettó szó, nincsen benne szó zsidókról – a négyezer elhurcolt, kifosztott, meggyilkolt áldozatot kiradírozták Pécs történelméből.
Ugyancsak nincs szó a gettóról a Vargha Dezső által publikált Esztergár Lajos életútja c. írásműben. (Pécsi Szemle 2002/4. szám).
Újratervezés szükséges a történelmi tudatunkban
Ilyen ismeretanyag birtokában Pécs városának kötelessége volna a megosztó személyiségnek számító Esztergár kultuszának újragondolása. Legelőször is be kell fejezni a történelem meghamisítását, korrekcióra kell bírni az ebben résztvevő szakembereket.
Aztán ki kell alakítani egyfajta közmegegyezést: méltó-e arra Esztergár Lajos, hogy példaképünk lehessen.
Személyes véleményem szerint nem méltó rá.
A zsidó polgárok ellenében megvalósult működése sajnálatos módon lehetetlenné teszi – hogy egyéb, nem tagadható érdemei alapján – példaképünk lehessen. Ugyanis polgárok ezreinek kifosztása, megalázása, haláltáborokba hurcolásuknak az előkészítése – nem polgári erény!
***
A megrendítő téma korábban ebben a blog-magazinban:
A szégyen könyve: Pécsi levelek 1944-ből
És egy másik összefüggésben:
Szobrok, utcanevek – felborult pécsi közmegegyezés
A blogger, mint tényfeltáró újságíró a témában:
Mesekönyv-e a Pécs Lexikon
Bognár László
