Tegnap a Jóljárok Magazin stábja (és a stábné!) Sikondán hűsítette magát a korszerű strand habjaiban, majd a fent említett két személy – Pécs felé haladva -, megállt egy erdei út bejáratánál, szedret szedegetni. Aki ezt teszi, az az életre szavaz, ugyanis halottnak nem kell a vitamin. És akkor jöttek a motorosok…
A Sikonda – Pécs úton, fent a Mecsekben, szinte ötven méterenként emberalakot formáló tábla áll, rajta felirattal: Őt is hazavárták!
Min kellene gondolkoznia a motorosnak a mecseki szerpentinen?
Akinek ez nem volna elég az óvatos haladáshoz, az elgondolkodhatna az út szélén virító koszorú-virág kompozíciókon, de nem fog. Aki tudatosan a száguldás élményéért robog fel a hegyi utakra, annak hiába a KRESZ, hiába a százszámra kirakott tábla, annak fonnyadhat ott akár ezer koszorú is – az akkor is tépni fog „mint az állat”!
És tép is. Hallottuk – brRRRrrBBBrrrr r r r r -, láttuk. Biztosak lehetünk benne, megint jönni fog itt a motoros halál!
Mucsi Attila barátunk, aki Pécsett tanulta ki mesteri fokon a festészet tudományát (?), művészetét (!), rendszeresen elküldi új festményeinek fotóját. Most legújabb küldeményét mutatjuk meg.
A vajdasági származású Mucsi Attila, egykori pécsi egyetemista, hosszabb ideje Londonban él, s megtisztel bennünket azzal, hogy műveiből alkalmanként „internetes tárlatot” nyit a Jóljárok.hu-n. Legújabb képsorozatát ecsetvonások nélkül, késsel dolgozza a vászonra. Legfrissebb képe itt látható:
Friss festmény, még illatos az olajtól
Festmény késsel és borral
A fürkésző szem persze nem csak a képen kutatja a hangulatokat, hanem a kép mellett is, s jóbarátként megkockáztatjuk, hogy a késsel festés igen száraz műfaj lehet! Elegendő a fotó bal alsó sarkára pillantanunk, hogy lássuk – a szárazság ellen, bizony-bizony, védekezni kell!
Ám valószínűsítjük, az ott látható ital nem a híres pécsi cirfandli, hanem valaminő albioni lőre lehet, amelyet nem irigylünk el a művésztől! De inkább gyönyörködjünk a kép árasztotta őszi hangulatban.
Már kapható az üzletekben Hámori Gábor új könyve, a Budapest madártávlatból. A szerző a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja, a Mecseki Fotóklub elnöke.
„Gyönyörű napok voltak. Négynapos ünnep, üres a város – rokonlátogatások, családi kirándulások, s a téli álom utolsó foszlányainak kiűzése a balatoni nyaralókból. Barátaink is útra keltek, s mi meg – hozzánk való jóságuknak köszönhetően – alvóhelyet találtunk náluk.
Pécsiek vagyunk, mégsem volt idegen számunkra a főváros, hisz munkánk, vagy egy-egy program, kirándulás okán gyakran jártunk ott.” – vallja a szerző, Hámori Gábor.
Hámori Gábor fotóművész
„De célunk most egészen más volt – megismerni keresztbe-kasul a fővárost. Nem a vidéki vagy a külföldről érkező szokványos turista módjára, hanem egészen másként: rejtett csodákra, eldugott helyekre, városrészek, külterületek ezerféle hangulatára vágytunk. Felfedezni az ismerős ismeretlent, és az ismeretlen ismerőst egyben. Térképekkel, útikönyvekkel, de legfőképpen rácsodálkozni vágyó, szélesre tárt szívvel, lélekkel és jókedvvel. Reggeltől estig úton voltunk, s ezer meg egy csodát találtunk. Négy nap után képek, élmények, fények, érzések tömegével, elcsigázottan és kétségbeesve érkeztünk haza Pécsre – mindaz, amit a földön láttunk, látható lesz-e a repülőből? Meg lehet-e jeleníteni a főváros ezerféle arcát föntről, s ráadásul mindösszesen 160 fotóban?
Hetek kellettek, hogy a látottak letisztuljanak. Útvonaltervek, a pilótával történő egyeztetések, engedélyek, s június végén izgatottan szálltunk fel – a levegőből is látszik a földön érzett varázs? Igen! De ezek a varázsok kicsit mások. Reggeli fény, déli, koraesti – ugyanaz az épület, a tér, s mégis egészen más. És a különböző városrészek, a hidak, a Duna csillogása, a külterületek, a budai hegyek… És az esti repülés – maga a csoda! A Duna egyre sötétedő íve, a díszkivilágítások felgyulladó fénye, a körutak, sugárutak, rajzolata, a hidak sora, a vár meseszerűsége…. Szavakkal leírhatatlan, s fotókkal is megörökíthetetlen. Csak bízni tudok abban, hogy a képeimmel mégis sikerül ebből az ezerféle érzésből átadnom valamennyit Önöknek.
Szívemből kívánom, hogy az album lapozgatása közben fedezzék fel az ismeretlen ismerőst és az ismerős ismeretlent – fővárosunkat, Budapestet.” Pécs, Hámori Gábor
***
Hámori Gábor fotóművész
a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja 1954-ben született Pécsett, 1972 óta tagja, 1998 óta elnöke a Mecseki Fotóklubnak. Szervezőként és kiállítóként is folyamatosan részt vesz Pécs fotós életében. 1992-től 1994-ig tanított fényképezést a Művészeti Szakközépiskolában.
Pécs, 2008. 06. 04. – magazin hír Mészáros András EKF főigazgató kezdeményezésére ma találkozó jött létre a Kamara Angster-termében az EKF menedzsment és a Dél-Dunántúli Kulturális Ipari Klaszter tagjai között.
Az EKF főigazgatója (Európa Kulturális Fővárosa – Pécs, 2010) tájékoztatást adott a projekt haladásáról. (Nem állásáról, mert mint elmondta, az újságírók ugyan mindig a projekt állásáról faggatják őt, pedig az nem áll, hanem halad!)
Olyannyira így van, hogy Mészáros András szerint a kulcsprojektek határidőre megvalósulnak. Az építkezések előkészítése gyorsított menetben folyik és ősszel már el is indul a látható munka.
Mészáros András (EKF), Merza Péter fejlesztési ig. (EKF), Síkfői Tamás (Kamara)
A főigazgató létező feszültségekről is beszélt. Ilyennek tekinti a tények torzítását a sajtóban és olykor a politikában is. Megítélése szerint egyébként 2009 tavaszától már megállíthatatlan lesz a beruházás, mert – bár szerinte erre nem kerül sor -, egy esetleges előrehozott választás után a FIDESZ-nek sem lehet érdeke az EU-val történő szembe kerülés.
A még tisztázatlan tények között említette Mészáros András a következő kérdéseket: – Vajon lesz-e olyan vállalkozás, amelyik a reptér hiányzó 640 méterére fordít 2,5 milliárdot? (Erre a nagyobb gépek fogadásához volna szükség). – Vajon tud-e a vasút milliárdos beruházást fordítani arra, hogy a jelenlegi, Budapest- Pécs közötti három és egynegyed órás menetidő két óra tíz percre redukálódjon?
Véleménye szerint az autópályával nem lesz gond, a politika 2010 márciusára biztosra ígéri.
A Klaszter tagjai erősen figyeltek
Mészáros András szólt az EKF önkéntesi rendszeréről is, amelyet jól működőnek ítélt meg.
A Dél-Dunántúli Kulturális Ipari Klaszterhez tartozó szervezetek vezetői kérdéseket intéztek a főigazgatóhoz, s ennek nyomán kiderült: a jövő héttől más alapokra helyezik az Interneten történő megjelenést (közbeszerzés útján pécsi vállalkozásé már a feladat, bár a vállalkozást nem nevezte meg.) A korábbi jelenségeknek a honlap esetében (a Jóljárok.hu-n működő blogban többször is élesen kritizált jelenségekről van szó – pl. késedelmes anyagfeltöltések hónapokra rúgó hiátusokkal) okaként a főigazgató azt a tényt említette, hogy eddig ők csak egy vállalkozáson keresztül (EUNET) férhettek a honlaphoz. Egyébként 2009-től a Magyar Turizmus Rt. egy „high tech” portállal fogja az eladásokat is támogatni.
A beruházások késlekedő és forinthiányos helyzetére vonatkozó felvetésekre Merza Péter EKF fejlesztési igazgató válaszolt.
Kézrátételes gyógyítás? Merza Péter
Megítélése szerint boldogulni fognak az időhiánnyal, le fogják gyűrni az akadályokat, amelyeket nem előidéztek, hanem örököltek.
Zárszóként mindkét részről elhangzott: a két szervezet a jövőbeni együttműködésben érdekelt.
Pécs, 2008.05.22. – magazin hír A TTK Matematikai és Informatikai Intézete a minap programozói versenyre hívta a PTE hallgatóit. A verseny győztese, Rosta Zoltán lett, s a nyeremény laptopján előállított programokról bizonyára fogunk még hallani.Amúgy a bajnok „gyakornokoskodott” kicsit a Bognár Stúdiónál is, a Jóljárok.hu kiadójánál. Kérdezett ezt-azt, aztán reggelire megette a Jóljárok.hu béta verzióját.
Kérdések és válaszok a programozásról
– Mivel dolgoztál a versenyen? – kérdezem Zolit. – Mivel szabadon választott programmal dolgozhattunk és egy könyvtár-nyilvántartó és kölcsönző alkalmazás elkészítése volt a feladatom, hát Net Freamwork 3.5 és C# 3.0-ban készítetem a munkát, amely során egy 3 rétegű alkalmazást épitettem, Linq-to-Sql-t használva ORM technologiaként. Az ORM egyenlő Object Relation Mapping-gel teszi hozzá magyarázólag. Ugye világos? 🙂 A döntőbe egyébként még Gabnai Imre és Kenyeres Viktor jutott. A díjakról a Dexter Kft. és a CCSoft gondoskodott. – Gratulálok, Zoli!
Ma 10 és 12 óra között a pécsi Kossuth téren, fél óránként indított csoportokban megtekinthetőek az ott folyó építkezés során felszínre került történelmi leletek. Ásatás egyenes adásban. Élőben. Személyes jelenlétünkkel. Dicséretes a kezdeményezés! Az ilyen gesztusok növelik a polgárok kötődését, nem csak a poliszhoz – hanem a közös történelmi tudat révén – egymáshoz is!
Ásatás: a múltak kútja avagy mély a történelem Pécsett
Régész munka közben. Óvatos kézzel: az indián régész római csontokat hoz felszínre
Részletes beszámolónk a régészeti „ásatás vezetésről” itt olvasható (további képekkel): Csontok, csatok, négyezer év
Apropos Kossuth tér.
Még egy kis történelem
Ugyanezen a téren áll egy XIX. században épített, romantikus stílusú építmény, a pécsi zsinagóga. És erről egy másik történelmi beszámoló is eszembe jut, amit itt ér el a látogató:
Hámori Gábor pécsi fotóművész “Pécs madártávlatból” című reprezentatív fotóalbuma az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg. A könyvben több mint 160 légi fotón tárul elénk Pécs és környéke.
A képek nem térképszerűen mutatják be a várost, hanem perspektivikusan, közelről, hangulatos megvilágításban, érdekes nézőpontból tárul elénk az egyes épületek, terek és az utcák arca.
Az alábbiakban olvasható a Szerző előszava:
Fotózok, mert beszélni nem tudok! – mondogatom magamról, akár bemutatkozásként is.
A kép pedig igazi jelbeszéd: nézni és látni valamit úgy, ahogy csak egy valaki tud. S ez a valaki a keresővel néz, de a teljes lényével lát. S mi van az objektív túloldalán? Az, amiben a fotós szépet, jót, játékosságot, nyugalmat, netán meghökkentőt, szomorúságot – vagyis érzést lát.
A fotózás a pillanatnyi érzések megragadása, s a kép az érzés maga. S az érzések megannyi színe, mélysége és árnyalata, mi a képek erejét adja. S ez bizony az egyén szabadsága, mely nem elnyomható, nem befolyásolható, s nem kordában tartható. S mindenki mást és mást érez ugyanabban a dologban, s az arról készült fotóban – ettől vagyunk mások, és ez pontosan ezért és így a jó.
A repülés is maga a szabadság, hisz átmenetileg elhagyjuk vele a mindennapok valóságát. Emelkedés közben még zúg a fülünk, s nagyokat nyelünk – mintha a valóvilág megannyi gondja-baja kapaszkodna velünk. De ahogy a repülési magasságba érünk – a Csoda alattunk, köröttünk és fölöttünk.
Eltűnik az utcák megannyi kátyúja, s a rendezetlen porták sokasága. Eltörpülnek az egyformává váló emberek, autók, s nincsenek rokkantak és hajléktalanok. A fák, a bokrok, s a gyep utánozhatatlan zöldje jelzi – maradt még belőlük valamennyi. Rendezett lesz minden, s eltörpülnek, majd eltünnek a gondok. S a fények és az árnyak kirajzolják, megmutatják a város megannyi hajlatát, szépségét, az utcák s az épületek megannyi vetületét.
Szívemből kívánom valamennyiüknek, hogy az album lapozgatása közben éljék át, s ismerjék meg más oldaláról városunkat, Pécset.
Elkészítése: A csülköt kicsontozzuk, kiterítjük, majd a következő alapanyagokkal terítjük be: Vékony szeletekre vágott házi sonka, hagymakarika, fokhagyma, bacon szalonna, kolbászcsíkok, fűszersó, kevés őrölt bors. Ha ezzel készen vagyunk, a csülköket összetekerjük eredeti formájába és húshálóba helyezzük.
Egy pároló edénybe tesszük, ügyelve arra, hogy a csülök ne érjen bele a babérleveles, hagymás, fokhagymás lébe. Gondosan lefedjük, majd közel három órára – lassú lángra – feltesszük párolódni. Ezután elkészítjük a sütéshez szükséges ragut, a következőképpen: az összevágott gombát egy kevés lepirított szalonnára és hagymára rakjuk és lassú tűzön elkezdjük lesütni.
Ha már a gomba egy kicsit „összeesett”, hozzáadjuk az összevágott zöldpaprikát és paradicsomot és tovább pároljuk egybe az egészet. Fűszerezzük egy kevés Vegetával, borssal, fokhagymával. Mielőtt a zöldségek teljesen megpárolódnának, felöntjük egy, 1/3 édes fehérbor-2/3 tejföl arányú szósszal.
Addig főzzük, míg egy közép-sűrű raguvá nem áll össze. A megpuhult csülköket kibontjuk a hálóból, felszeleteljük kb. 2 cm vastag szeletekre és egy tepsibe helyezzük. Mellé teszünk félig főtt burgonyakarikákat és ráöntjük a tejfölös ragut. Forró sütőben készre pirítjuk.
Pécs – Mecsek – magazin hír
Budapest – Pécs; Magazin hír
Pécs, 2008. 06. 04. – magazin hír
