Találsz Ungváron egy helyet
Jó hely az ungvári Ilko Galéria ott fenn a dombon. Érdemes végigszlalomozni felfelé a kivilágítatlan latyakos Mély úton. Téli vagy kora tavaszi estén igazán mellbevágó a kontraszt, a váltás, amikor a fűtetlen, kényelmetlen, megszokott zord világunkból belépünk az Ilko biztonságos melegébe. Pedig a galéria és művészeti központ, miután magántulajdon, olyan, amilyennek egy modern kiállítóteremnek lennie kell, nem több. Tágas, befogadó, elegáns, kellőképpen megvilágított falakkal.
Zene van!
Körülöttünk képek, szobrok és esténként rendszeres gyakorisággal zene. Hol zongora virtuóznak, hol kamarazenészeknek, hol a város kedvenc Cantus kórusának, időnként stand up comedy fellépőknek örülhet az ide vetődő. Szinte sok is a jóból. Errefelé legalábbis.
A jegyárak helyi viszonylatban elég borsosak. Klubtagoknak, diákoknak valamivel olcsóbb a belépő. Bár minden egyszeri városlakó ezt érdemelné, éreznie kellene, milyen minőségi változáson megy át az élete, amikor ez a szép nagydarab sötétbőrű ember, Ray Brown Jr. beledünnyög az estébe. Persze könnyű neki, New-York szülöttének, aki Los Angeles-ben nőtt fel Ella Fitzgerald és Ray Brown fogadott fiaként. Abban a házban, ahol Louis Amstrong, Frank Sinatra, Nat King Cole vendégeskedett.
Ray Brown Jr, Ungvár és a jazz
Az ungvári 250 fős mára már összeszokott közönség ennek tudatában olyan elragadtatással fogadja a Ray Brown Jr.-t, hogy ha akár már árva hangot sem eresztene ki a száján, ha állna szótlanul zenésztársai előtt, a helyi jazzrajongók azt is hálásán megtapsolnák.
A vendégművész, mintha értékelné a felé áradó határtalan bizalmat, nem megy bele olcsó játékokba, nem haknizik, pedig de. Mégis lehet így is szépen felépített, intellektuális örömzenéléssel tölteni ki ezt a márciusi estét. Ray Brown Jr. percig sem sütkérezik a mama-papa dicsfényében, azonnal saját érzékeny zenei világába invitál, amely tökéletesen működik. Annak ellenére, hogy ezúttal vélhetően alkalmilag összeállt zenészek muzsikálnak együtt. Valószínűleg nem próbáltak sokat együtt, csak megbeszélték, milyen sorrendben jönnek a szólók, ki hány taktust játszik, ha egyáltalán megbeszélték. Ray Brown Jr. – énekel, Frank Parker dobol, Andrej Arnautov bőgőzik, Kirilo Abramov zongorázik, Dmitrij Kovalenko gitározik válogatott élvezettel együtt.
Most Önnek, az olvasónak is bemutatjuk Ray Brown Jr.-ot:
Nem lerágott csontot dobnak a közönségnek, nem akarják simán levadászni. Egyszerűen élvezik az együtt zenélést, és ennél jobban publikumot tisztelni nem lehet. A hallgatóság pedig veszi minden rezdülésüket, mint bárhol másutt a világon. Isten tudja, mitől, de ilyenkor eltűnnek a kátyuk a Mély úton, kigyulladnak a már feledésbe merült fények, s ha nem, az sem számít. Mindenki jónak hiszi a másikat, mert aki mellette ül, az is ugyanazt hallja, egyszerre együtt örülni, dobnak lenni vagy bőgőnek, ahogyan Ray Brown Jr. teszi, vagy egye fene, beleugrani a nagybőgőbe, jó, ezen az estén nagyon-nagyon.
Jazzomina (Ungvár, Kárpátalja)
