Vendég bejegyzés: szerzője Héder Sándor, országosan ismert tréner, címzetes egyetemi docens, a Forlong ügyvezetője.
Több önfegyelem, önuralom, önkontroll és a koronavírus válság
A vírus terjedésének megakadályozása érdekében nagyobb önfegyelem, önuralom kell a lakosság részéről a szabályok betartásában. Mindennap ezt halljuk politikusoktól, virológusoktól, orvosoktól egyaránt. Naponta halljuk, hány ember ellen kellett eljárást indítani a hatóságoknak, mert nem tartották be a szabályokat, pl. nem hordták a maszkot. Rendkívül fontos téma tehát az önfegyelem, önuralom, az önkontroll. Járjuk körbe, nézzük meg, milyen tanulságokkal szolgálhat e téma a vezetők számára.
Amellett szeretnék érvelni, hogy az önfegyelem nem alakul ki varázsütésre, pláne nem alakul ki utasításra. Az önfegyelem mindenki számára megtanulandó és folyamatosan fejlesztendő készség.
Miért olyan nehéz kérdés ez az önfegyelem, önuralom, önkontroll, hogy állandóan fel kell hívni rá a figyelmünket?
Miért nem elég egyszer elmondani, hogy be kell tartani az előírásokat, hogy azok minket védenek? Miért nem elég a racionális magyarázat, vagy a gyakran dörgedelmes, néha drámai felhívás? Ennyire buták lennénk, hogy nem értjük meg, egyénileg jobban járunk, a közösség is jobban jár, ha betartjuk az előírásokat?
Min is kell uralkodnunk, amikor önuralomról van szó?
A koronavírus válság, a bizonytalanság, a munkánk elvesztésétől való félelem, a szervezetlenség, a sokszor egymásnak ellentmondó információk, rémhírek mind kellemetlen érzéseket okoznak bennünk.
Ha valami, valaki kívülről kényszerít minket cselekedeteink, megszokásaink megváltoztatására az kellemetlen érzést kelt bennünk. „Ránk kényszerítik ezt a maszkot! Bepárásodik a szemüvegem, nem kapok normálisan levegőt! Tudod milyen sz.., egész nap ebben lenni? Viselje az, aki kitalálta!”
Ha valaki stresszel a környezetünkben, ha valakit baj ér a családunkban, baráti körünkben, ismerőseink körében, az ugyancsak kellemetlen érzéseket okoz nekünk.
Minnanyiunknak megküzdési stratégiákat kell kidolgoznunk a bizonytalanságok közepette, ami nagy mentális energiát igényel, utazást az ismeretlenbe, ami megint kellemetlen érzéseket okoz.
Valójában a kellemetlen érzések menedzseléséhez kell az önuralom, az önkontroll. Ahhoz, hogy a kellemetlen érzések ne okozzanak agressziót, meggondolatlan, impulzív cselekedeteket. Az önfegyelem, pedig ahhoz, hogy a kellemetlen érzések ellenére azt tegyük, amit a kellemetlen érzések megjelenése előtt akartunk.
Mi történik, ha megjelenik bennünk egy kellemetlen érzés?
Abban a pillanatban megjelenik az egónk, hogy megvédjen minket!
Az egónk megjelenhet, mint kiképzett harcos, aki bármely pillanatban kész a támadásra válaszolni!
„Mi ez a marhaság, menjünk tiltakozni a bezárások ellen!”
„Én ugyan nem oltatom be magamat!”
„Nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak!”
Egónk azonnal nyersen visszavág, és maga a visszavágás mindjárt kellemes érzéssel tölt el.
Az egónk megjelenhet, mint mindenhez értő észosztó.
„Feleslegesek a szabályok, az egész vírus kitaláció!”
„Te is tudod, kik indították el ezt az egészet?”
„Már rég azt kellett volna csinálni, hogy….”
Az egónk mindenre talál egy jól hangzó, pici igazságot tartalmazó rossz magyarázatot. Kedvenc mondata: „Nyugi, majd akkor megyünk át a hídon, ha odaértünk!” Jó érzés okosnak érezni magunkat és felment mindennemű önvizsgálattól, cselekvéstől. Én sokkal jobb vagyok, mint a többi!
Az egónk a szép jövőbe röptet bennünket
Segítenek bennünket, jön az oltás, jön a segély, jön a támogatás, önrész nélküli pályázatok, senkit sem hagynak az útszélén! A válság után minden jó lesz, sőt jobb is lesz, mint előtte volt. Picit kell csak várni. Addig is van internet, Netflix, Youtube, okostelefon, tablet! Filmnézés közben legalább nem gondolunk a problémáinkra.
A boltokban van kaja, pia – most élesztő is van. Adómentesen főzhetjük a pálinkát! Csupa megnyugtató hír! Majd valahogy megoldódik ez az egész hajcihő!
Mit tart az egónk fő feladatának?
Fő feladatának a kellemetlen érzések azonnali elhessegetését és a megszokott érzések visszaállítását tartja!
- Egónk gyorsan ítélkezik, fekete fehérben gondolkodik. Barát vagy ellenség!
- Elsősorban emberekben keresi a kellemetlen érzéseink okozóját, – lásd Daniel Gilbert nagyszerű előadását – és aki keres, az talál is! Kikben? Másokban!
- Nincs szeme a komplexitásra, a tények vizsgálatára, gondolkodásra, hisz a kellemetlen érzéseket azonnal el kell űzni.
- Nem érdekli a jövő, kit érdekelnek „mások” rajtam, a mieinken kívül? „Törődjön mindenki a saját dolgával!” „Itt már a farkastörvények uralkodnak!”
- Az egónk megjelenése cselekvésünk elodázását okozza. Ha valamit is cselekszünk az nem más, mint a rövidtávú megoldásokért rögtönözve, átgondolatlanul kitalált tűzoltás.
Az egónk megvéd a kellemetlen érzésektől, a gondolkodástól, az önvizsgálattól, a szokatlan, kellemetlen cselekedetektől, de a jövő, a hosszú távú, fenntartható megoldások és a közösség elhanyagolása árán! A megoldás az egónk okozta impulzív viselkedés kordában tartására azonban nagyon egyszerű: az önfegyelem, önkontroll, önuralom gyakorlása!
Tényleg egyszerű az önfegyelem, önkontrol, önuralom gyakorlása?
Gondoljunk csak bele:
Elég csak minden nap elmondani az embereknek, hogy legyen már bennük kis önfegyelem, önkontroll, önuralom és viseljék a maszkot, tartsák be a távolságot, mossanak kezet, tartsák be a szabályokat?
Az orvosnak elég csak annyit mondani a túlsúlyos páciensének, hogy kéne kis önfegyelem, önkontroll? Ne egyen annyit!
Az orvossal, boltossal, utastárssal agresszíven viselkedőnek elég csak felhívni a figyelmét, hogy: „Ember, uralkodjon már magán!”
Akinek meg felhívtuk a figyelmét, hogy legyen önkontrollja, de mégsem volt, mégsem hordja a maszkot, mégse fogy le, mégsem hagy fel a droggal, azt kipellengérezzük vagy drasztikusan megbüntetjük. Ettől kialakul az önfegyelem?
Az önkontroll, önfegyelem, önuralom olyan készség, amit meg kell tanulnunk
Attól, hogy nálunk okosabb ember felhívja a figyelmünket arra, hogy legyen bennünk, még nem lesz!
Amellett érvelek, hogy az önuralmat, az önkontrollt, az önfegyelmet gyermekkorunktól kezdve tanulnunk kell, és életünk végéig dolgozhatunk fejlesztésén.
Hogy mennyire nehéz az önuralom, mennyire nehéz együtt élni a kellemetlen érzésekkel, arra a legnagyszerűbb példa a pillecukorteszt kísérlet, amelyről magyarul is megjelent a könyv. Minden vezető figyelmébe ajánlom!
Az önfegyelem megtanulását „ellenszélben” kell végeznünk, hisz a fogyasztói társadalom azt sugallja, hogy mindent azonnal megkaphatsz. Ha nincs pénzed, könnyen kölcsönhöz jutsz. Iparágak hada dolgozik azon, hogy azonnal menjünk a vágyaink után. Gondolkodnunk nem sokat kell, hogy mi legyen a célunk, mert megmondják, mi legyen az. Azon sem gondolkodunk, ki a barát, kiket kell utálnunk, mert naponta halljuk.
Szóval nézetem szerint nem teljesen fair most számon kérni az embereken az önfegyelem hiányát – de nem akarom ebben az irányban továbbvinni írásom.
Vezetőknek különösen fontos, hogy megtanuljanak együtt élni a kellemetlen érzéseikkel
A vezetői munka tele van olyan eseményekkel, amelyek kellemetlen érzéseket okoznak. Elromlik a gép, nem jön meg az alapanyag, elmegy a drága pénzen kiképzett munkaerő, teljesítményproblémák, minőségi problémák, csúszó határidők. A vezetők is emberek, bennük is megjelennek ilyenkor a kellemetlen érzések, bennük is megjelenik a stresszhormon, és őket is meg akarja védeni az egójuk.
Ha azonban a vezetők sikeresek, eredményesek akarnak lenni, a kiválóságra törekednek, akkor nem elég megtanulniuk együtt élni a kellemetlen érzéseikkel! Nekik ennél tovább kell menniük! Meg kell tanulniuk a kellemetlen érzéseik hullámain élvezettel céljaik felé szörfözni!
Amennyiben Tisztelt Olvasóink meg akarnak tanulni szörfözni a kellemetlen érzéseik hullámán és céljaiktól eltéríthetetlenek akarnak lenni, akkor ajánljuk programunkat!
***
Linkajánló:
Köszönöm a lehetőséget!
Megtisztelőnek tartom, hogy Magazinunk lehet a házigazdája ennek a Héder Sándor írásnak is!