Tulajdonképpen mindegy, hogy az élet mely területén látott vezető ajtóberúgással indított színrelépéséről jutott eszembe, de eszembe jutott egy réges-régi előadás képi világa a vezetők elfogadásáról.
Már nem tudom, ki volt az előadó – talán Ranschburg Jenő, de tévedhetek is – csak a sok évtizeddel ezelőtt hallott történetének, szociálpszichológusok tapasztalatára épült megfigyeléseinek a képei élnek élénken az emlékezetemben.
Gyerekek a homokozóban
Gyerekek játszanak a homokozóban. Villannak a homokozó lapátok, műanyag billencsek szállítják a friss, nedves homokot a várépítéshez, a lányok ügyes formákban süteményeket adagolnak.
Új fiú jön, potenciális vezető, kezében mafla nagy lapát és vödör, azonnal át akarja venni a homokozó felett az irányítást, a hatalmat. Felrúg mindent, félig kész várat, ínycsiklandó süteményeket és közli, mi az amit most mindenkinek építenie kell!
A gyerekek félrehúzódnak, visszatérnek a félbehagyott, lerombolt dolgaikhoz, kiközösítik az agresszív betolakodót.
A homokozó éli tovább az életét. Új fiú érkezik, megáll az elkerített terület szélén és közli: szépek!
Majd belép, segít a várépítésben, majd egy tervvel áll elő: oda kellene még egy bástya! Aztán újabb terv bukkan elő a kobakjából és a többiek vele tartanak! Belőle születik a vezető!
Tanácsot kérek Héder Sándor trénertől
Hívom Héder Sanyit, a vezetéstudomány országszerte elismert szaktekintélyét, aki nemzetközi szakirodalmat reggelizik, európai hírű cégeknél ebédel két előadása között, majd vacsorára bejárja az internet angolszász, vezetéstudománnyal foglalkozó bájtjait.
Azt kérdezem tőle, nem rémlik-e neki, kitől hallhattam-olvashattam azt a művet, amelyet fentebb leírtam.
Vezetők a homokozókon túl
Sándor jónak tartja a leírásomat, bár a forrást nem ismeri, viszont teljesen párhuzamos a lényeg a mai tudomány állásával. Példaként cikkeket, blogbejegyzéseket ajánl a tudomány fórumairól, például ezt:
Connect, Then Lead
Amy J.C. Cuddy; Matthew Kohut; John Neffinger
HBR , July–August 2013 Issue
https://hbr.org/2013/07/connect-then-lead
Ebben például ezt olvasom:
„Amikor megítélünk másokat – különösen a vezetőinket –, először két jellemzőt nézünk meg: mennyire szerethetőek (melegségük, megbízhatóságuk), és mennyire félelmetesek. (erejük, kompetenciájuk). Bár némi nézeteltérés van a tulajdonságok megfelelő címkéit illetően, a kutatók egyetértenek abban, hogy ez a társadalmi megítélés két elsődleges dimenziója…
Egyre több kutatás azt sugallja, hogy a befolyásolás – és a vezetés – módja a melegséggel kell kezdeni. A melegség a befolyás csatornája: elősegíti a bizalmat, valamint az ötletek kommunikációját és befogadását.”
Ebből azt következik számomra, nem feltétlenül az ajtó berugásával kell kezdeni a vezetői akarat érvényesítését!
***
Héder Sándor vendégbejegyzéseiből:
Nagy Sándornak volt, Bill Gatesnek van és Önnek is lehet!
Önfegyelem a koronavírus járványban
Héder Sándor blogjának ajánlója:
Blogajánló: Héder Sándor, a tiszteletteljes provokátor
***
Bognár László
Kedves Laci,
Köszönöm, hogy beleszőttél az írásodba.
Én elsősorban a dolgozókat közvetlenül irányító frontvonali vezetők, műszakvezetők, csoportvezetők világát ismerem. Tetszik a homokozós hasonlatod, pontosabban Ranschburg féle leírás, mert én is azt tapasztalom, hogy a vezetők döntő többsége öntudatlanul, mint egy gyermek, szerepet játszik.
Szerencsére azt is tapasztalom, hogy egyre több vezető gondolja úgy, hogy a vezetés egy megtanulandó szakma. Nekik ajánlom az írásodban említett „homokozó tesztet”! Kérem vezetőket, gondoljanak bele, amikor ők kezdték, esetleg más cégnél újrakezdték a vezetői munkájukat, hogyan viselkedtek a „homokozóban”?
Barátsággal!
Sándor