Ma levelet hozott a postás. A koronavírusra tekintettel nem találkoztunk, a postaláda hűs homályában várakozott a küldemény.
A levelet a Pécsi Mikulás adta föl, a cégem címére érkezett, azon belül is a Jóljárok Magazint érte a megtiszteltetés.
Szent Miklós és a Pécsi Mikulás
A küldemény felbontása után precíz sorokból tudom meg, hogy 1750 éve született a Mikulás névadója, Szent Miklós, azaz 270. március 15-én.
A Pécsi Mikulás ért a marketinghez, -na persze, hiszen a szakáll mögött Weinreich Lacira ismerek – a megemlékezéses levélküldeményt úgy szervezte meg, hogy alkalmi postai bélyegzés történt!
Márpedig ez az alkalmi bélyegzés sokat érhet!
Minden szentnek maga felé hajlik a posta
Én mindjárt arra gondoltam a marketing ötlet dicséretének megzengetése után, hogy ezt a küldeményt az unokámnak fogom ajándékozni.
Ötven év múlva a srác előkapja a mikulásos levelet az alkalmi postai bélyegzéssel és beviszi valamilyen gyűjteménybe és egy laza mozdulattal az asztalra csapja – na, ide figyeljenek emberek!
Szinte látom, hogy a gyűjtemény tulajdonosának és alkalmazottainak elkerekedik a szeme, s mint egy mai reklám hősei, se köpni, se nyelni nem tudnak, s hatalmas összeget kínálnak az egykori kedves küldeményért.
Domika unokám ekkor fölmarkolja az irdatlan összeget és hálás szívvel gondol majd a nagyapjára!
Én is örököltem egykor milliókat
Én apámtól örököltem meg az egykori betétkönyvét, nem kevesebbel, mint hatszázharminckettőmillióval.
Mármint hatszázharminckettőmillió adópengővel.
Ezt a brutális összeget a Magyar Postatakarékpénztár zalaszentbalázsi fiókjában helyezte el – ez lett a szellemieken és erkölcsi értékeken túl az én anyagi örökségem java.
Lám-lám, a vagyonok örökítése az utódokra nálunk családi hagyomány!
Bognár László
