2015.09.03. Magyarország, Budapest, Pécs:
menekültek; humanizmus
Magyarország híreiben hetek óta vezető helyen szerepel a határainkon átbukó menekült hullám. Ám amikor ez a hullám már a Keleti pályaudvarra ért, akkor világra szóló erejét is bizonyította: számolatlan mennyiségű riportban számolt be bolygó szerte a média a magyarországi embertelen helyzetről.
Menekülők és határvadászok
A kormányzat már a menekülthullám elején óriásplakátokon kezdett kampányolni a beáramló embertömeg, az illegális bevándorlók ellen. Ezek a plakátok számos igaztalan állítást tartalmaztak. Például azzal fenyegettek, hogy a migránsok elveszik a magyar emberek munkáját, holott a határainkon átlépő menekültek nem csak, hogy nem tudnak magyarul, hanem nem is akarnak itt maradni, számukra nem mi vagyunk a célállomás.
A humanizmus hagyományai
Egy ismert mondás szerint az növekszik bennünk, amit táplálunk.
A kormányzat nem a gyors ügyintézés feltételeit, nem az emberséges bánásmódot, nem a humanizmus hagyományait táplálta, hanem az idegenekkel szembeni félelmet.
Ez a félelem sokakban félreértelmezett „hazafiságot”, agressziót ébresztett, melyet tovább táplált a szélsőjobb és a kormányzati kommunikáció.
Határvadász századokról esik már szó, ahol az üldözött vad szerepét szerencsétlen menekültekre szabnák. Kerítés épült a határainkon. Különleges törvényeket szülne az országgyűlés, amelyek már a magyar polgári szabadságjogokat csorbítanák.
Vendég az üldözött
De megjelentek a humanizmus erői is.
Akik szerint a menekülő nem bűnöző, hanem vendég.
Civilek kezdtek gondoskodni a menekültekről – a magyar állam helyett. A lakosság egy része élelmet, vizet, ruhaneműt, gyógyszert, a gyerekeknek játékokat gyűjt egy spontán népmozgalom keretében.
Sőt, ezek az emberek a saját szabadságjogaik védelmére is kelnek, mint azt szeptember másodikán és harmadikán Budapesten és Pécsett is láthattuk. (Képünk Pécsett készült, 2015 szeptember harmadikán a Széchenyi téren, ahol éppen Garzó Gábor civil vezető beszél.)
Vagyis a menekült helyzet sokféle gondolatot és magatartást felszínre hozott.
A külpolitika terén úgy fest, hogy azt a hírnevet, megbecsülést, amelyet egykor megszerzett Magyarország az NDK polgárainak kiengedésével, azt most packázzuk el német szövetségeseink előtt egy áldatlan és értelmetlen diplomáciai kardcsörtetés keretében!