Címke: gyerekek

Neked mekkora a digitális lábnyomod?

Mi is az a digitális lábnyom?

A digitális lábnyom olyan nyom, amit az online jelenlétünk hagy maga után az interneten. Ez a lábnyom tartalmazza mindazt, amit az online tevékenységeink során létrehozunk, megosztunk vagy fogyasztunk. Például:

  • Számlák és profilok: A regisztrált webhelyeken, közösségi média platformokon és más online szolgáltatásokon létrehozott fiókok és profilok hozzájárulnak a digitális lábnyomunkhoz.
  • Bejegyzések és kommentek: A posztok, kommentek, fotók és videók mind hozzájárulnak a lábnyomunkhoz. Ezek nyilvánosak lehetnek, és sokáig elérhetők maradnak.
  • Keresések és böngészési előzmények: Az interneten végzett keresések, látogatott weboldalak és böngészési előzmények is részei a digitális lábnyomunknak.

Hogyan csökkenthetjük a digitális lábnyomunkat?

  1. Tudatos használat: Gondoljunk át, mielőtt posztolunk vagy megosztunk valamit. Csak olyan tartalmakat osszunk meg, amelyek valóban fontosak vagy relevánsak.
  2. Adatvédelem és beállítások: Állítsuk be az adatvédelmi beállításokat a közösségi média fiókjainkban. Korlátozzuk a nyilvánosságot, és csak azokkal osszuk meg a tartalmakat, akikkel valóban szeretnénk.
  3. Törlés és tisztítás: Időnként nézzük át a régi bejegyzéseinket, és töröljük azokat, amelyek már nem relevánsak vagy szükségesek.
  4. Keresési előzmények törlése: A böngészőben töröljük a keresési előzményeket, hogy ne maradjanak nyomok az interneten.
  5. Korlátozott alkalmazások és webhelyek: Használjunk kevesebb alkalmazást és webhelyet, hogy csökkentsük a digitális lábnyomunkat.

Összességében a digitális lábnyomunk méretét tudatos döntésekkel és óvatossággal csökkenthetjük, miközben élvezzük az online világ előnyeit.

Gyermekeink, unokáink digitális lábnyoma életre szól!

A digitális lábnyom kezelése gyermekeink esetében kiemelten fontos, mivel az online jelenlétük hosszú távon hatással lehet a jövőjükre. Íme néhány tipp, hogyan segíthetjük őket:

  1. Tudatosság és kommunikáció:
    • Beszéljünk gyermekeinkkel a digitális lábnyomról. Magyarázzuk el nekik, hogy minden, amit az interneten tesznek, nyomot hagy maga után.
    • Tanítsuk meg nekik, hogy gondoljanak át, mielőtt posztolnak vagy megosztanak tartalmakat.
  2. Adatvédelem és privát beállítások:
    • Állítsuk be velük együtt a közösségi média fiókjaik adatvédelmi beállításait. Legyenek tudatában annak, hogy mit osztanak meg és kinek.
    • Tanítsuk meg nekik, hogy csak azokkal osszák meg a tartalmakat, akikkel valóban szeretnék.
  3. Kritikus gondolkodás és forráskritika:
    • Tanítsuk meg gyermekeinket, hogy legyenek kritikusak az online tartalmakkal szemben. Kérdőre vonják az álhíreket és megtévesztő információkat.
    • Segítsünk nekik megtalálni megbízható forrásokat.
  4. Időkorlátok és képernyőidő:
    • Határozzuk meg velük együtt a napi képernyőidőt. Fontos, hogy ne csak az online világban éljenek.
    • Beszéljünk velük a kiegyensúlyozott életmódról.
  5. Törlés és tisztítás:
    • Időnként nézzük át a régi bejegyzéseiket, és töröljük azokat, amelyek már nem relevánsak vagy szükségesek.
    • Töröljék a böngészési előzményeiket is.
  6. Pozitív online jelenlét:
    • Tanítsuk meg nekik, hogy az online térben is legyenek pozitívak és tiszteletteljesek.
    • Bátorítsuk őket arra, hogy osszanak meg inspiráló, tanulságos tartalmakat.
  7. Példamutatás:
    • Legyünk jó példaképek gyermekeink számára. Ők figyelnek ránk, és a mi viselkedésünk is hatással van rájuk.

A digitális lábnyom kezelése folyamatos odafigyelést és kommunikációt igényel. Segítsük gyermekeinket abban, hogy tudatosan és felelősségteljesen használják az online világot.

Témánkba vágó írások:

Kalandok az unokámmal 2. – az életet tanuljuk

Sok múlik a szövegen

A hároméves unokámmal a tornaóra után énekórát játszunk. Rázendítek:
– Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is…
– Ezt nem akarom! – vág durcás arcot Domi.
– Miért nem? – kérdem.
– Nem jó! – mondja.

Gondolkozom, mi lehet az ok. Szerintem tisztán énekeltem, talán a szöveggel lesz a baj. Belenyúlok a hivatalos szövegbe, s újra zengeni kezdem: Ég a város, ég a ház is, a tűzoltók jönnek máris…

Domi arca felragyog, így már rendben van, így már folytathatjuk az énekórát.

Produkció

Ma a strandon az úszógumival felszerelt unokám számtalanszor fordult hozzám:

– Papa, ide nézz, micsoda trükköt tudok!

És ott forgolódott az úszogumijával, mind a három éve ügyességét bevetve.
Gondoltam, én is mutatok trükköt, mind a 69 évem ügyességét bedobva, ráadásul úszógumi nélkül!
Hanyatt dobtam magam a vízen, mert régen képes voltam levegővel teleszívott tüdővel lebegni a víz felszínén. Most viszont, mi tagadás, simán elmerültem!

Ha ez így megy tovább, még a végén a vízen járást is elfelejtem!

Pattogatott kukorica

Nem is tudom hogyan, a pattogatott kukorica került szóba, s Domi nagy szemeket meresztett, vajon mi lehet ez a varázslatos nevű dolog.
Irány a pécsi Uránia.
Nyitva, az előcsarnok pultjánál két fiatal, mi tetszik arckifejezéssel.

– Érdemes megvárnunk egy új popcorn sütést? – kérdem.
Majd hozzáteszem, az unokám se sütést, se pattogatott kukoricát nem látott még.
S bár volt a tárolóban kukorica, a fiatal srác nekilátott egy friss adag készítésének.

Nagypapai dilemmák

Domi még nincs három éves, de a meseigénye vetekszik a nagyobb fiatalemberekével. Ám ügyelnünk kell arra, hogy elektronikus képet (tv, monitor) ne tegyünk elé, mert a kicsik agyfejlődése szempontjából ez a tudomány mai állása szerint kedvezőtlen.

A mese mesekönyvből, improvizáltan saját kútfőből és régi mesediák falra vetítéséből állhat.

A minap a vetítő képének megemelése miatt az éppen kéznél lévő Spíró: Válogatott esszék c. könyvet használtam. Volt némi lelkiismeretfurdalásom, Spíró nem ezt érdemli!

Aztán Domi hazamenetele után eltűnődtem, vajon mennyire vagyok-leszek alkalmas nagypapának? Mit kellene megtanulnom, elsajátítanom, mit tudok átadni és mit nem. Mindenesetre Spíró helyett legközelebb valami mást fogok a vetítő alá tenni éknek.

***

Más kalandok, melyeket elolvasásra ajánlok:

Kalandok az unokámmal

Az együttműködésre késztetés eszköze – választási lehetőség

Bognár László

Tanárnak lenni életre szóló program

Boldog, szomorú gondolatok

– G. Rékának ajánlva –

„Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.”
(Kosztolányi Dezső)

Jilly Viktor, kiváló angol nyelvtanár televíziós nyelvórái, játékos tanítási módszerei, tankönyvei sokunk számára jelentettek élményt, még akkor is, ha nem voltunk közvetlenül a tanítványai. Az elmúlt napokban, a Telexen megjelent véleménye összefoglalása azoknak a gondolatoknak, amelyek a nyugdíjazás nyomán bekövetkező befejezetlen, elvarratlan tanári pályára utalnak.

A hivatalos befejezés elkerülhetetlen, de a tanári lét összetevői még sokáig élénken működnek.
Folyamatosan ott van a mindennapokban jónéhány kérdés: vajon van-e olyan hely, olyan alkalom, ahol szívesen fogadnának egy rendhagyó órát, vannak-e kollégák valahol, akikkel megoszthatók lennének a tapasztalatok. Elfogadná-e valaki a fejlesztett taneszközöket, feljegyzéseket, már nem használt, de értékes könyveket, filmeket?

Lehet-e érték a nyugdíjas tanár közlendőjében?

Van-e, lehet-e még mondanivalója a nyugdíjas tanárnak a diákoknak, a felnőtteknek?
Ezek a kérdések az állami oktatás felelős hivatalnokait nem érintik meg. Jogviszony híján „nem tudnak felelősséget vállalni az elvégzett munkáért” (ez egy, az oktatásban dolgozó, magas beosztású hivatalnok véleménye).
A tudás, a tapasztalatok megosztása, a segítségnyújtás a mai időkben az ilyen vélekedés szerint nem annyira lényeges, a hiány, a problémák elfedése sokkal inkább kézenfekvő.

Az életbölcsességek között gyakran szerepel, a nyugdíjazáskor valami új, egészen más tevékenységet kell megtalálni, kipróbálni. Nos, ez az, ami nem mindig megy.
Tanárnak lenni egy életre szóló program, a létezés olyan lehetősége, ami semmivel sem cserélhető fel.
A tanár egész lényét áthatja az odaadás, az együttműködés, valamint a segítségnyújtás a felnövekedéshez, a változáshoz, a fejlődéshez.
Számtalan helyzetben divatos fogalom a mentorálás, elismert, rangos címet jelent mentornak lenni. A nyugdíjas tanár mentorként, szaktanácsadóként, szakértőként, vagy egyszerűen önkéntes segítőként csak akkor tud tevékeny lenni, ha ismerősök, barátok erre kérik, vagy ha –ugyan kissé szerényen-, de odakínálja a tudását, tapasztalatait, ahol úgy érzi, szükség van rá.
Ez a „kincs” korlátlanul megosztható. Mint a szeretet. Abból is felhalmozhatunk bőven a nyugdíjazásig, hogy legyen mit szétosztanunk.

F. Walter Mária

***
A hivatkozott írás a Telexten:
Miért akar megszabadulni a kormány a boldogan tanító nyugdíjas tanároktól?

F. Walter Mária előző írása:
NYÍLT LEVÉL Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke részére

A gyerekeink és a jövő témájában ajánlom még:
MILYEN SZAKMÁT TANULJON A GYEREK? – 1/2

Vezetők a homokozóban

Tulajdonképpen mindegy, hogy az élet mely területén látott vezető ajtóberúgással indított színrelépéséről jutott eszembe, de eszembe jutott egy réges-régi előadás képi világa a vezetők elfogadásáról.
Már nem tudom, ki volt az előadó – talán Ranschburg Jenő, de tévedhetek is – csak a sok évtizeddel ezelőtt hallott történetének, szociálpszichológusok tapasztalatára épült megfigyeléseinek a képei élnek élénken az emlékezetemben.

Gyerekek a homokozóban

Gyerekek játszanak a homokozóban. Villannak a homokozó lapátok, műanyag billencsek szállítják a friss, nedves homokot a várépítéshez, a lányok ügyes formákban süteményeket adagolnak.
Új fiú jön, potenciális vezető, kezében mafla nagy lapát és vödör, azonnal át akarja venni a homokozó felett az irányítást, a hatalmat. Felrúg mindent, félig kész várat, ínycsiklandó süteményeket és közli, mi az amit most mindenkinek építenie kell!
A gyerekek félrehúzódnak, visszatérnek a félbehagyott, lerombolt dolgaikhoz, kiközösítik az agresszív betolakodót.

A homokozó éli tovább az életét. Új fiú érkezik, megáll az elkerített terület szélén és közli: szépek!
Majd belép, segít a várépítésben, majd egy tervvel áll elő: oda kellene még egy bástya! Aztán újabb terv bukkan elő a kobakjából és a többiek vele tartanak! Belőle születik a vezető!

Tanácsot kérek Héder Sándor trénertől

Hívom Héder Sanyit, a vezetéstudomány országszerte elismert szaktekintélyét, aki nemzetközi szakirodalmat reggelizik, európai hírű cégeknél ebédel két előadása között, majd vacsorára bejárja az internet angolszász, vezetéstudománnyal foglalkozó bájtjait.
Azt kérdezem tőle, nem rémlik-e neki, kitől hallhattam-olvashattam azt a művet, amelyet fentebb leírtam.

Vezetők a homokozókon túl

Sándor jónak tartja a leírásomat, bár a forrást nem ismeri, viszont teljesen párhuzamos a lényeg a mai tudomány állásával. Példaként cikkeket, blogbejegyzéseket ajánl a tudomány fórumairól, például ezt:
Connect, Then Lead
Amy J.C. Cuddy; Matthew Kohut; John Neffinger
HBR , July–August 2013 Issue
https://hbr.org/2013/07/connect-then-lead

Ebben például ezt olvasom:

„Amikor megítélünk másokat – különösen a vezetőinket –, először két jellemzőt nézünk meg: mennyire szerethetőek (melegségük, megbízhatóságuk), és mennyire félelmetesek. (erejük, kompetenciájuk). Bár némi nézeteltérés van a tulajdonságok megfelelő címkéit illetően, a kutatók egyetértenek abban, hogy ez a társadalmi megítélés két elsődleges dimenziója…
Egyre több kutatás azt sugallja, hogy a befolyásolás – és a vezetés – módja a melegséggel kell kezdeni. A melegség a befolyás csatornája: elősegíti a bizalmat, valamint az ötletek kommunikációját és befogadását.”

Ebből azt következik számomra, nem feltétlenül az ajtó berugásával kell kezdeni a vezetői akarat érvényesítését!

***

Héder Sándor vendégbejegyzéseiből:

Nagy Sándornak volt, Bill Gatesnek van és Önnek is lehet!

Önfegyelem a koronavírus járványban

Héder Sándor blogjának ajánlója:

Blogajánló: Héder Sándor, a tiszteletteljes provokátor

***
Bognár László

Az együttműködésre késztetés eszköze – választási lehetőség

Könyvet olvasok: Joanna Faber & Julie King – Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje.
A kötetet kisgyerekes szülőknek ajánlja a kiadó, jómagam nagyapai minőségben lépek túl a szűkmarkú ajánláson 🙂
A kötet telis-tele van gyakorlati példákkal – ahol először álltam meg elgondolkozva gyerek és felnőtt, nevelés és marketing kapcsolatát felfedezve, az az együttműködésre késztetés eszközrendszere példáinál történt.

Együttműködésre késztetés

Az egyik ajánlott szülő-kisgyerek együttműködést segítő eszközt így vezeti elő a szerzőpáros:

„Nem azt mondom, hogy kényelmetlen kompromisszumokat kell kötni, vagy a háromévest kell kinevezni főnöknek Csak annyit állítok, hogy az emberi lények, a legkisebbek is, szeretik, ha beleszólhatnak az életük alakulásába.”

Számtalan példát is kapunk a választási lehetőség alkalmazására. Például:
„Ne azt mondjuk, hogy „Azonnal szállj be az autóba!” Próbálkozzunk inkább ezzel: „Óriásjárásban vagy ugrálva mész a kocsihoz?”

A vastag könyv több pontján, így ennél is megálltam és homlokomra csapva megjegyeztem, tényleg, a felnőtteknél is így működnek a dolgok!

Bebizonyítom, jöjjön a marketing

Amikor olyan helyre megyünk ebédelni, ahol pincér szolgál föl, az étkezés végén a jól felkészített főúr nem azt kérdezi, hogy kérünk-e kávét.
Hát persze, hogy nem ezt kérdezi, mert erre könnyen azt válaszolhatjuk, hogy nem. Ugyanis a döntési helyzet, amit a pincér teremt: igen vagy nem.

A marketingben jártas profi pincér viszont ezt kérdezi: presszókávét vagy cappuccinót hozhatok?
Ugye-ugye, a kiindulópont az, kávét inni muszáj, már csak az a kérdés: eszpresszó vagy cappuccinó legyen.
Ez egy az egyben ugyanaz, mint az óriásjárásban vagy ugrálva menjen-e az unokám az autóba!

***
Más könyvekről:

A szégyen könyve: Pécsi levelek 1944-ből

Friss, ropogós receptes könyv – nyálcsorgatós ajánlatok

Könyvajánló: Reklámszociológia

Hámori Gábor: Pécs madártávlatból (könyv, fotó)

Könyv. Csepeli György: A hatalom anatómiája

És egy kis plusz: Kalandok az unokámmal

NYÍLT LEVÉL Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke részére

Tisztelt Elnök Asszony!

Bizonyára már elért Önhöz az a felháborodás hullám, amelyet a legutóbbi – a kémia tanárokat is érintő – nyilatkozata kiváltott. Ezt szeretném felerősíteni, remélem, a véleményem van olyan erős, mint az Ön gondolatai. > A Klebelsberg Központ elnöke szerint nem kell minden iskolába külön kémiatanár

Negyven évi kémiatanítás, sikerek, eredmények, elismerések vannak mögöttem, véleményem szakmailag és emberileg is elfogadható annak, akinek ehhez van érzékenysége.

A kémia tantárgy jelentőségének megkérdőjelezése az utóbbi időben divattá vált, gondoljon csak arra, milyen buta viccek születnek a kovalens kötés fontosságáról, vagy szükségtelenségéről. Erénnyé vált a műveletlenség felvállalása, mert a kémia „nehéz, veszélyes, a robbanásokról szól…” és mint ilyen, felesleges.

Nos, tisztelt Elnök Asszony, ehhez a vélekedéshez asszisztálni az oktatásirányítás egyik vezetőjének több, mint hiba – egyszerűen bűn. A kémia tanárok hiányát ilyen módon magyarázni – ahogy Ön teszi – szakmaiatlan és elfogadhatatlan.

A környezetünkben MINDEN az anyagokról, jelenségekről, változásokról szól. Az ezekről való gondolkodás alapvető a 21. században. A kémia tantárgy hozzátesz a világ megismeréséhez. Akinek tudása van, nem csupán birtokolja a megismerés képességét, hanem a tudás nyomán képes lehet problémák megoldására, felfedezésekre, új alkalmazások megtalálására.

Hosszan tudnám Önnek sorolni, milyen területeken fontos a kémiai tudás, amelyhez eljuttatni a tanítványainkat rendkívül szép, felelősségteljes feladat.

Tudja-e Ön, mit jelent egy tanári, vagy tanulókísérlet előkészítése, mit jelent a megfelelő módszerek megtalálása, a szükséges eszközök beszerzése, de ezeken túlmenően a természet lényegének bemutatása, feltárása. Két iskola között (Baranyában előfordult, hogy egy tanár kolléga négy-öt(!) iskolában kényszerült kémiát tanítani) bizonyára csak az óraadás szerény lehetőségein tud gondolkodni az a tanár, aki feltétlenül többre lenne képes, ha nem ilyen szomorú élethelyzetben kellene dolgoznia.

Elgondolkodtató, mi következik ezután? Melyik tantárgy „kiűzetése” történik majd az iskoláinkból, mert nincs, aki tanítsa? Lehet, hogy Ön már tudja a választ, mi még reménykedünk. Reményünk van arra, hogy értékként megmarad a tudás, a műveltség, a szakértelem – hacsak Önök el nem rontják.

Fükéné Walter Mária
Németh László-díjas,
az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjával kétszeresen kitüntetett,
mesterpedagógus KÉMIA TANÁR

Kalandok az unokámmal

Kétféle szocializáció

Mindenki kösse be magát, indulnak a kalandok.
A mentőhelikopter gyakorta száguld el Domika unokám otthona fölött, majd a pécsi 400 ágyas klinika tetején landol.
Ide nyilván beteget szállít a sürgős orvosi segítség reményében.
Domika a játék helikopterével is meg szokta tenni ezt az utat, ismeretlen kiindulópontról véve a rajtot és a mesebeli propellerest valami könyvhalomra eresztve.

Ezt a problémát, mármint az ismeretlen felszállóhely gondját nagyapaként nem hagyhattam elhatalmasodni és egy szelíd, napsütötte őszi napon a levegőben zümmögő gép szerelmesét becsatoltam az autóm hátsó ülésén lévő biztonsági, mondhatni helikopter pilóták kényelmét biztosító ülésébe.
És elviharoztunk a Pécs melletti pogányi reptérre.

A helikopter közelében

Megérkezvén az irányítótorony árnyékába és kiszállva a földi járműből Domi máris hozzátapadt a kerítés hűvös fémjéhez, és megbűvölten szemlélte a szinte karnyújtásnyira pihenő légi csodát. Csak hosszú-hosszú percek után bírtam a két és fél éves fiatalembert rávenni, hogy nézzünk kicsit körbe.
Tőlünk balra egy hatalmas kapu nyílt meg és az a mögötti épület felől – amelyről kiderült, hogy az az egyik hangár – egy söprűvel felszerelt hatalmas gép gördült ki.
A jelenség után visszaballagtunk a helikopter közelébe, a kerítéshez.

Biztosan elzavarnak

Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy egyen-munkaruhás férfi közelít felénk az irányítótorony épülete felől.
Arra gondoltam, majdnem hetven évvel ezelőtt elkezdődött szocializációm számtalan tapasztalatával – most az a jól ismert rész következik, hogy ez itt nem a vidámpark, nem a jónép szórakoztatására alapított cirkusz, s ne is fényképezzünk (mármint a kémek miatt), meg fényképezni a Tescoban sem lehet, nem ám egy repülőtéren.
– Basszus – gondoltam, várhattak volna még egy kicsit a felfedezésünkkel, mi olyan sürgős a nagyapai tekintélyem csorbítása terén!
Ám nem az történt, amire felkészültem!

A férfi odaérkezett hozzánk és így szólt:
– Kondricz Attila reptéri dolgozó vagyok. Látjuk, hogy hosszabb ideje itt vannak, a kisfiút minden bizonnyal érdekli a repülés, hátha pilóta lesz, körbe viszem Önöket a reptéren, bemegyünk a hangárba is és a helikoptert is megnézzük közelebbről!

Kondricz Attila

Ránk mosolygott a kalandok istene

A szavak rám gyakorolt hatását nem fejezi ki a „földbe gyökerezett a lábam” és a hasonló kifejezések, talán csak a „se köpni, se nyelni nem tudtam” ad valamit vissza a pillanat mesébe illő varázsából.
És tényleg elindultunk!
A hangárban le is fényképeztem Attila bácsit, ahogy Domika azóta is nagy-nagy barátsággal emlegeti.

Innen a mentőhelikopterhez mentünk, bele is kukkantottunk, láttuk a szűk helyet és a személyzet által használt sisakokat, Domika itt már egy megilletődött kisfiú benyomását keltette.
Ezekben a percekben a repülősök és helikopteresek felzárkóztak a mindig visszaintegető kukásautósokhoz, tűzoltókhoz és a vasútállomás masinisztáihoz, akik olykor még kürtölnek, dudálnak is a kisfiú, az unokám örömére.
Ez a gesztus, amiben része volt Domikának, egy egészen másfajta szocializáció reményét villantja föl, mint amilyen az enyém volt annak idején.

***

Frissítés:
Lám, a mindennapi játékokban visszaköszön az élmény – az épület a hangár és a tetején ott landolnak a játék helikopterek!

Kalandok krémje: játék hangár helikopterekkel
Hangár helikopterekkel

Lufikergető – ingyenes örömök

Nem csak a méregdrága, import, rafináltan fejlesztő vagy legalábbis annak kikiáltott játék lehet élvezetes a kicsik számára.
Domika unokám, két hónap múlva éri el a két esztendős kort, szívesen söpröget, vagyis részt vesz a háztartási munkában, sőt merészen még a porszívót is gondjaiba veszi – s büszkeséggel tölti el, ha azt teheti, amit a környezetében lévők.
Nagy átélés és komoly büszkeség irányítja az ujjacskáját, amikor valamely háztartási munka végeztével, mondjuk egy jó kisseprűforgatás után a mutatóujjával magára mutat – jelezve, ezt a komoly dolgot én csináltam, ügyes fiú vagyok, enyém a dicsőség!

Ugyancsak jó a játszótéren ingyen röppenni a levegőben, miközben az öregapánk – szerény személyem – a hinta-palinta éneket mormolja.
(A hintáztatás persze nosztalgiát is ébreszt bennem, negyven évvel ezelőtt ugyanitt a két lányomat hintáztattam kifulladásig – mert a suhanás a levegőben megunhatatlan élmény!)

De a legújabb játékunk sikítozásra, ugrabugrálásra, harsány kacagásra ad módot. Fújom a lufit, aztán amikor már jó kövér a gömb, szabadon hagyva a nyílást rajta – elengedem.
A lufi azonnal szédületes vágtába kezd a levegőben. Hol erre, hol arra cikázik, és hiába fut az ember unokája utána, elérhetetlen mindaddig, amíg valahol, egy kiszámíthatatlan ponton nem landol a szoba parkettáján.
És akkor Domi fölkapja, szalad a nagyapjához és azt a varázslatos lufit tuszkolja is az öreg szájába…

Koncert a vasútállomáson

Az unokám koncertet ad az állomás népének
Hangverseny

Előzmény: egy kedves ismeretlen pécsi polgár zongorát ajándékozott a pécsi vasútállomásnak. A hangszert az állomás csarnokában helyezték el, ahol bárki játszhat rajta, vagy legalábbis billenthet egyet-kettőt a billentyűzetén.
Ma Pécsett, a város jóravaló népei és a jószívű adakozó tiszteletére, ingyen koncertet adott az unokám a vasútállomáson!Unokám műsorán a Boci, boci tarka című opusz szerepelt.

A közismert művet zongorán dolgozta fel Domonkos, a híres virtuóz előadó. Harsány stílusban, többszörösen modulált billentyűjátékkal, dzsesszes ritmuselemekkel tarkítva zengtek az olykor tiszta hangok a bő levegőjű csarnokban.Ha más művészeknek lehet segítsége, például kottalapozója, akkor Domikának sincs abban semmi szégyelni valója, hogy az ujját nagyapja, szerény személyem irányítgatta a kívánt irányokba.Közben a fényképészet óriása, a nagymama, meg is örökítette a jelenetet, csupán a szájtáti tömegről nem készült az aranymetszés elavult technikáját meghaladó egyéni stílben fénykép.
Domonkos művész úr számára mi, a lelkes közönsége, kiegészítő programmal rukkoltunk elő.

A vasútállomás megtekintése egy, még a kétéves kort sem elért művész számára hihetetlenül érdekes eseménysor. A mozdonyok, a robogó szerelvények, a hangosbemondó, amely ismertette, hogy bocs, de a hideg miatt kicsinykét késnek a vonatok – mind-mind élményszámba mentek.
Így aztán gyorsan telt-múlt az idő, és ugyan nem vonaton, hanem egy másfajta vasparipán visszaröppentünk a városba.

***
Folytatás: Kalandok az unokámmal 2.

Bognár László

Kreativitás vadgesztenyével

Az ősz előcsalogatja gyerekből, felnőttből egyaránt a kreativitás képességét!
A képen a gesztenyéből készült autó az unokám, Domika számára született meg parádés összefogásból, egy fűre terített pikniktakarón.
Gyengébbek kedvéért, ez egy Ford Mustang!

Az alkotó a két felnőtt lányom (az egyikük pszichológus, a másikuk szociológus s közülük az egyik az unokám anyja) továbbá jeles alkotótársuk, Domika.
A cél kitűzése után, készüljön a parkban a több fáról is potyogó gesztenyéből autó, egészen pontosan egy Ford Mustang, lázas kreatív munka indult be.
Tervezés, gesztenye gyűjtés, szerelés – végül Domika keze által a száguldás. Két és fél évesen ez egy igen összetett, komplex, közösségi tevékenységnek számított!

Persze, mondhatja valaki, hogy az alapozónak szánt gesztenye sün és a bonyolultabb gesztenye bábú után ez már nem is volt annyira bonyolult tevékenység:

Gesztenye sün
Gesztenye sün
Gesztenye fiú
Gesztenye fiú

Ha süt a nap – süss fel nap, fényes nap! – ezernyi más dolog is készülhet az ingyen pottyanó termésből. Hadd dicsekedjek, a családunk immár vitorlással is rendelkezik – gesztenyéből.

Bognár László

Milyen szakmát tanuljon a gyerek? – 2/2

Az első rész itt olvasható:
Milyen szakmát tanuljon a gyerek? – 1/2

Az előző részben taglalt előzmények után tehát megkapom a gyakori kérdést: Szóval fejvadászat? Akkor mond meg nekem, mit tanuljon a gyerek, mi lesz jól fizetett munka 10-15 év múlva?

Már kezdek rutinba jönni, mert azzal kezdem, hogy van rövid válaszom és hosszú, melyiket mondjam?
Általában a rövidet kérik: olyan szakmát kell tanulni, amiben a gépek ügyetlenek lesznek. Amely kreativitást, a kiszámíthatatlanság kezelését, vagy az emberekkel való foglalkozást célozzák. Szerezzen minél általánosabb, de magas szintű tudást, amelyet 1-2 év alatt el tud vinni speciális irányba majd.

Mit csinálnak a fejvadász cégek?

Persze van hosszabb válaszom is: a fejvadász cégek egyrészt kiszolgálják az éppen aktuális munkaerő igényt, de fürkészik is, melyek lesznek a közeljövő keresett ágazatai, hiszen egy még időben kialakított rálátás a szakmákra és legfőképp annak képviselőire, lépéselőnyhöz juttatnak bennünket a piacon. Ezt tettük az Aarenson-nál 15 éve is, amikor a mérnöki, vagy IT területek felé fordultunk, vagy 7-8 éve, amikor az akkor induló startup világba merültünk bele, tudatosan. Most is ezt tesszük, próbálunk előre tekinteni.

Biztosak vagyunk benne, hogy jelentős átalakulás előtt áll jó néhány ágazat. A gyártási szegmens szinte egésze, a logisztika, csomagolástechnika szintén. A mezőgazdaság, az élelmiszer ipar nagy része csakúgy. A pénzügyi területek is nagy változás küszöbén állnak. A képzettséget nem igénylő, egyszerű munkafázisok megszűnőben vannak. Ami pedig a már most is tapasztalható képzett munkaerő hiányát illeti, az csak fokozódni fog.

Tehát azt tanácsoljuk, hogy tanulni kell, és akár műszaki, akár humán területet választ a mai fiatal, a tudás mindig biztos alapot, elrugaszkodási pontot jelent majd. Lehet agrármérnök, vagy java fejlesztő, ha egy szakmai területet jól megismer, és készen áll az új ismeretekre a megfelelő időpontban, akkor nagy baj már nem lehet.

A jövő kulcsa a folyamatos tanulás

Azt szoktam tanácsolni, hogy barátkozzanak meg a gondolattal, hogy a most pályakezdő generációnak arra kell berendezkednie, hogy folyamatosan tanulnia kell majd, akár 2-3 teljesen új szakmát is el kell sajátítania majd élete során. És bizony megeshet, hogy mire egy professzióban jóvá válnak, dobhatják is el, és rugaszkodhatnak neki az új tudás megszerzésének.

Ebből következik, hogy a legbiztosabb recept az, ha magát a tanulást tanulják meg. A gyors ismeretszerzés képessége lesz az adu ász a jövő munkaerő piacán.

***
Bogdanovits Péter
Aarenson – fejvadász cég, munkaerő közvetítés

Korábban a témában:
A munkavállalók hatvan százaléka váltana
Outplacement – gondoskodó elbocsátás

Milyen szakmát tanuljon a gyerek? – 1/2

Azt kérdezik: mit tanuljon a gyerek

Amióta gyermekeim közegében, a szülők között elterjedt a híre, hogy mivel foglalkozom (ti.: HR tanácsadás), ugyan azzal a gyakori kérdéssel szembesülök. Fejvadász munkatársaim, akikkel már sok éve együtt dolgozom a munkaerő közvetítés területén, és szintén gyermekesek, előre figyelmeztettek, hogy ez a sors vár rám. Hozzám nem azzal fognak fordulni a szülőtársak, hogy milyen volt a nyári lovastábor, vagy hogyan tettünk szert arra a tenyérnyi lila foltra a kislány lábszárán.

Felém egyetlen típusú kérdés érkezik majd a következő másfél évtizedben:
Milyen szakmát tanuljon a gyerek? Mire lesz munkaerőpiaci kereslet 10, 15 év múlva? Mit okoz a mesterséges intelligencia, a robotizálás, a közösségi tudásmegosztás a munka világában? Lesz-e még szükség mérnökökre? És jogászokra, fodrászokra, zenetanárokra…

Az emberi alkalmazkodóképesség határán?

A kérdés egyébként nagyon is jogos. A technológiai fejlődés mára olyan sebességet ért el, amelyet az emberi alkalmazkodóképesség már nem tud követni. Kutatók szerint mire egy új technológiai eszközt, megoldást az emberiség magáévá tesz, és azt magabiztosan használja, átlagosan 6 év.

Hol vagyunk már ettől a sebességtől? Egy 6 évvel ezelőtti technológia ma már őskövületnek számít. És a tempó csak fokozódik. Ezért természetes, hogy a többségünk úgy érzi, kikerült a kezünkből a jövőnk irányítása, nem vagyunk befolyással arra, hová tart a technológia, és ezzel együtt a világ. Ad abszurdum és leegyszerűsítve, a robotok elveszik majd a megélhetésünket.

Mit gondol a fejvadász?

Így aztán jogosan érezzük azt is, – és ha az ember munkahelye egy fejvadász cég, akkor különösen tapasztalja – hogy a megszerzett tudás már ma is nagyon gyorsan inflálódik a munkaerőpiacon. Egy szaktudás, vagy diploma megszerzésének a megkezdése és befejezése között eltelt idő alatt szakmák válnak érdektelenné, és váltják fel egészen újak. Ráadásul mire abban a szakmában, idővel megfelelő mennyiségű rutint is szerzünk, és kimondhatjuk, hogy jó szakemberei vagyunk, már lehet, hogy megmosolygott tartalékosai vagyunk a partvonalon túl a munka világának.

És ejtsünk pár szót azokról a mintákról is, amelyeket a pályaválasztás előtt álló gyermekeink nap mint nap látnak. Influenszerek százezrei szereznek vagyonokat tudás, hozzáadott érték közvetítése, valódi munka nélkül.
Youtube, Tik-tok, Instagram sztárok keresik meg egy tanári fizetés sokszorosát a szó hagyományos értelmében vett szakmai teljesítmény nélkül.
Mit üzen ez egy mai tizenévesnek?

Semmi esetre sem azt, hogy vágjon neki egy rengeteg tanulás és lemondás árán megszerezhető diplomának. A mai kamasz társadalom követendő és irigyelt alakjai nem az élelmezési krízis megelőzésén csendben dolgozó agrármérnökök, hanem a közösségi média felkapott szereplői.

Egyszóval csak kapkodjuk a fejünket pályaválasztás ügyben. Mik a tanácsaim? Erről a következő részben. (Mint egy jó influenszer).

Bogdanovits Péter
Aarenson – fejvadász cég, munkaerő közvetítés

***
A második rész: Milyen szakmát tanuljon a gyerek? – 2/2

Korábban a témában:
A munkavállalók hatvan százaléka váltana
Outplacement – gondoskodó elbocsátás
De mit keres a fejvadász cég az asztalon?